Sokak számára már rég nem kérdés az, hogy eljött az idő amikor valamit kezdeni kell az Örökkévaló és a Messiás eredeti-kinyilatkoztatott neveivel. A helyreállás, vagy nevezzük reformációnak egyik fajsúlyos és elengedhetetlen fordulópontja ez.
Azt is sokan tudják, hogy a héber betűk szám értékkel bírnak. Így a Szentírásokban rögzített összes szónak és betűnek megvan a pontos helye és súlya. Azokból elvenni, hozzáadni azért tilos, mert egy tökéletes egységet alkot, melyből, ha bármit elveszünk, vagy hozzáadunk, annak az emberre gyakorolt áldásos és életet adó hatása borulhat.
Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a hazugság atyja, az ellenség mindent hamisít. Így a Szentírás idegen nyelvekre való fordítása során az Örökkévaló, az Ő Felkentje és magyar nyelven még az Ő Szellemének félrefordítása/csorbítása az egyik kiemelt célja, hiszen az Üdvösség magjáig igyekszik beférkőzni, hogy valamiféle atomhasadással megfossza eredeti erejétől.
YHWH / יהוה / YaHuWaH
A névnek az elvetése szintén a rabbinikus judaizmus-hoz vezethető vissza. A zsidóság a babiloni fogság idején kialakult un. szóbeli hamis és emberi tanok, a harmadik parancsolat meg nem szegése érdekében, miszerint nem szabad YHWH nevét hiába venni, egyszerűen megtiltotta használatát, így biztosítva azt, hogy véletlenül se vegye hiába szájára egyetlen zsidó sem. Elohimunk nevét Yahuwah-t egyszerűen törölték a köztudatból. Tóra olvasáskor is más kifejezéseket használnak nevének behelyettesítőjeként. Így hallhatjuk a HaShem (A Név), illetve Ádonáj (Úr) kifejezéseket.
Nagyon sok igen hasznos anyagot találni az interneten arról miként kellene ejteni az Ő nevét, miért fontos ez a próféciák tükrében, illetve a Szellemi kihatását illetően, ezeket valószínű én is majd a jövőben kifejtem bővebben. Most azonban mielőtt beleesnénk a betű szerinti kutatás és új teológia kialakítása csapdájába,
mindenekelőtt a Szent Szellem/Ruach HaKodesh vezetésére kell bízni a kérdést
Legyen ez az olvasmány az Ő kezében a megfogalmazásától az elolvasásig. Nyilatkoztassa ki számunkra mit kezdjünk és miként használjuk eredeti neveit. Nehogy egy hiábavaló Szellemi töltetétől megfosztott farizeusi ámokfutás legyen belőle. Ne érdekből, sem azért, hogy még-extrább keresztényeknek akarjuk érezni ettől magunkat, hanem azért, hogy engedelmességben továbblépjünk a megszentelődés útján és ne engedjük, hogy az ellenség hülyét csináljon továbbra is belőlünk azáltal, hogy még a Legszentebbnek a neveit is eltorzítja/ellopkodja előlünk.
Mindenki nagyon jól tudja, hogy a kimondott szónak súlya van a szellemvilágban. Hogyan lenne ez másképpen a Mindenható neveivel kapcsolatban?!
A héber betűk számértékkel isbírnak. A zsidó szóferek, tóramásolók is, a legkisebb hiba elkövetése esetén, az egész lapot, vagy akár tekercset megsemmisítik és újból kezdik. Minden szónak van számértéke, mely egyfajta tökéletes matematikaként, élővé teszi az Írást.
Elohim nevei tartalmazzák a leginkább ezt az Életet adó erőt
melyet, ha bármilyen szinten megváltoztatunk, magunkat akadályozzuk meg attól, hogy áldásos hatását kifejtse.
Az Tanach-ban többször találkozunk a Yahushuah névvel melyet Józsué-Jósua formájában ad vissza a fordítás. Mindkét név egyetlen névként jelenik meg az eredeti fordításban : יהושע (YHSWH – YaHuShuah).
YESHUA
Valóban ezt a Nevet kapta meg földi anyjától születésénél Gábriel utasítására, hiszen akkor abban a kontextusban: Ő fogja megmenteni az Ő népét a bűneitől. (Máté 1:21). Azonban nekünk, akik újjászülettünk a Messiásban és megkaptuk a Szent Szellemet, ezt a nevet már nem a jövőbeli formájában illene használni, hiszen az ígéret már beteljesedett bennünk.
ה
A Megváltó-nak ezzel a betűvel kiegészített neve, már a jelen időnek, illetve az állandó és örök időnek a grammatikai jele. Miért gondolja bárki újjászületett ember, hogy ebből a névből, mely minden név felett való, ki lehet hagyni
azt a ה betűt, mely Ábrám és Száráj nevébe is belekerült az Örök Szövetség és Élet jeléül?
Így maradt YaHuShuah-ból végül egyszerűen Yeshua, egy név, amely csak egyszer fordult elő ebben a formában az Ószövetségben (amikor a babiloni fogság után a nép hazatér és a újjáépülő templomon belül egy Yeshua-nak nevezett személy, Zorobabellel együtt újjáépítik az oltárt is), és aminek jelentése: Yahuwah meg fog menteni, ahogy születésekor a Váltságmű ígéreteként megkapta. Úgy gondolom, hogy amikor olyan embereknek beszélünk Róla, akik még nem ismerik Őt, így is kell hívnunk, mert akkor arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy az ígéret még nem teljesedett be bennünk, nincsenek még megváltva. Illetve, amikor Mesterünk földi életpályájáról, szolgálatáról beszélünk, amikor még Yeshua volt, mindenki számára, akkor is így érdemes megtartani az Ő Nevét. Azonban ha újjászülettünk a Őbenne, a Messiásban, megkaptuk a Szent Szellemet és úgy szólunk Róla, mint Mesterünkről, Urunkról, Vőlegényünkről, akkor nevének már főként a jelen/az állandó és örök formáját illene használnunk.
Születésekor a Yeshua nevet kapja, amikor pedig a váltásgművet követően megjelenik az ítélőszék előtt a világ bűneitől beszennyezett ruhában Zakariás látomása szerint, ott már Yahushua nevén szerepel, mert: Beteljesedett! Itt már nem az ígéret, a jövő idejű ragozás van, hanem érvénybe lép és örök, az állandó, a jelen idejű igeragozás: Yahuwah Megment(ett). (a magyar fordítás Jósua főpapként fordította).
Minden egyes héber betűnek nem csupán számértéke, azaz matematikailag is kiszámítható súlya van, amikor kimondják őket, hanem külön jelentéssel is bírnak. Így a ה-betű jelentése: Íme– Jel– Szövetség. Eredeti nevét lehetne a következőképpen is meghatározni, amely tartalomtól valahol megfosztották:
ÍME Elohim Báránya, aki a SZÖVETSÉGJELE
ש
További fontos és érdekes betű, mely YHWH névben megjelenik, hogy a Megváltó nevét alkossa a ש (SHin). Ennek a betűnek a jelentése többek között az elpusztítást is jelenti. A Fiú halálának szükségszerűségét jelzi a ש, hogy ez a ה Jel érvénybe lépjen. De ש, YHWH egyik megnevezésének, az El Shaddáj-nak (Mindenható-nak) a rövidítéseként is szolgál, ahogy gyakran találkozhatunk vele mezuzákon, zsidó otthonok ajtófélfáin.
Mennyire kifejezőbb és teljesebb így YaHuShuah neve, mintha csak szabadítóként mondjuk ki nevét. Hiszen Ő valóban a Szabadító, de nem csak, hanem épp azáltal szabadít, hogy Ő a megöletett Bárány is, illetve egyben a Szövetség Jele a Vére által, aki ráadásul EGY az Atyával.
YaHuShuah, Elohim bárányának nevének szükséges egybeolvadnia YHWH-val, hiszen jelentése is nem más, mint YaHuWah Megment.
Hogy gondolhatja bárki, hogy azokat a neveket, amelyeket Ő megadott saját maga megnevezésére, azt mindenféle nyelvre le lehet fordítani, azaz eltorzítani, adott esetben a zeusz és egyéb pogány szellemi főfejedelemség nevéből derivált kifejezésekkel fel lehet cserélni? (Theosz/Dios/Deusz – Je-Sus/Heil-Zeus)
Senki sem fordítja le az emberek nevét, amikor külföldre mennek. Ez a másik iránt tanúsított tiszteletlenség jelének minősülne és sokakat megsértene. Ha képesek vagyunk megérteni, mennyire fontos tiszteletben tartani felebarátunk nevét, sőt eszünkbe nem jut megváltoztatni azt kényünk-kedvünk szerint, miért nem vesszük észre, mennyivel fontosabb ez Yahuwah, a mi Elohimunk esetében!?
A bibliában azonban olvasunk két olyan esetet, amikor idegenek zsidó neveket írnak felül saját pecsétjeikkel:
Az első volt József, akiből a bár jóindulatú, de Elohim-ot csak részleteiben ismerő fáraó a Zaphnath-Paaneah névvel illette Yahushua egyik legfőbb előképét – Józsefet (Yossef)-, saját hasznára és használatára.
A másik pedig a későbbi babiloni hatalom, mely a zsidók fogságba vitelét követően – miután lerombolták a Szentélyt és annak eszközeit magukkal vitték saját pogány isteneiknek szentelve azokat – felcserélték Dániel, Hanániah, Mishael és Azariah nevét,Belteshazzar, Shadrach, Meshach és Abed-nego-ra.
Ugyanez a birodalmi szellemiség, nevezzük egyiptominak vagy babiloninak, lényegében ezeknek a római leszármazottja és leányvállalata változtatta át Elohim-ot theosszá (istenné), Yahushuát ieszusszá, hogy tovább tiszteljék általuk régi főbálványaikat.
Érdekes megfigyelni, hogy a hamisítás és szétdobálás munkája itt még nem állt meg. Ugyanis a többi kisebb bálványaik kultusza szintén tovább él, de épp ellenkezőleg, ők zsidó nevekkel élnek tovább. Így lett Aphrodité-ból és Vénusz-ból Szűz Mária, a többi Mars, Szaturnusz, Hermész és egyéb görög-római istenségeket „szentté” avattak és a biblia egyéb zsidó szereplőinek nevét örökölték meg: (Szent Pál, Péter, János, és a többiek). Persze ezek sem teljesen az eredeti formájukban.
Itt látjuk azt a folyamatot, amikor az Igazakat pogányosítják, a hamisakat pedig Héberesítik. Az összekeverés és szétdobálás alapos és minden területre kiterjedő romboló munkájának kitűnő példái ezek.
Jézus
Nagyon sokkoló volt és elkeserítő számomra is, amikor szembesültem azzal, hogy még ez a név is tartalmazza az antikrisztus pecsétjét már az Evangélium első fordításai idejétől fogva.
Mert talán ismeretes számotokra ez az elmélet, hogy YaHuShuah nevének görögre való lefordítása nem más, mint a „heil zeus” üdvözlés. Erőltetettnek tűnik első ránézésre, főként, hogy a spanyol nyelven erős H-val kiejtett J betűre alapozzák az elméletet azok, akik ezt hirdetik, holott amikor a görögök kitalálták a Ieszusz kifejezést, a spanyol nyelv nem is létezett. A hasonlóság azonban önmagában elég aggasztó ahhoz, hogy a bölcs ember, inkább úgy döntsön, hogy tartózkodik ilyen kétséges nevek használatától. Elég komolynak tűnik a jelenség ahhoz, hogy esélyt adjunk annak, hogy valamilyen módon ennek a hátterében is az ellenség bújjon meg.
Ezt az emberi jó szándékot, miszerint a Megváltó nevét közelebb akarják hozni ajkukhoz, azaz anyanyelvükhöz, felhasználja az ördög az emberi tudat alatt, arra, hogy saját hamis káromlásaival beszennyezze a minden név felett való Nevet. Ahogy a mondás is tanítja:
A pokolba vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve
Sátán pedig többek között annak is mestere, hogyan tudja felhasználni az emberi jó és tiszta szándékokat YaHuWaH tervének hátráltatásához, YaHuShuah személyének beszennyezése által.
A görögök nem tartották meg Yahushuah -wah végződését, mivel az -a végződés a női alak jele. Így valóban jó okuk volt változtatni rajta, de a probléma az volt, hogy az -us hozzáadott hímnemű végződésű alak közvetlenül a Zeusz nevéből származik, aki a férfiasság prototípusa volt, hitük szerint, a világ első férfija. Ennek eredményeként megszületett egy név, amelynek hangzása teljes mértékben magában foglalja zeusz nevét, amikor kiejtik: Ieszusz. Egy olyan név jött létre, melynek ugyanolyan problémásnak kellett volna tűnnie számukra, mint az eredeti forma és annak női konnotációja.
Sajnos itt még mindig nem áll meg a dolog, mert ami következik ezek után, több, mint csupán hab a tortán: Mert amikor a görög fordítást, Ieszusz-t, a latin nyelvűek átvették, egyszerűen megtartották minden módosítás nélkül. Itt felmerül a kérdés, hogy miként volt gyomra bármelyik latin nyelvű hívőnek ezt a nevet ebben a formában megtartani és kiejteni a száján, amikor a Messiásról beszélt, tudván azt, hogy a szusz szó latin nyelven egy létező és a hétköznapokban használt kifejezés volt, mely nem más jelent, mint disznót!?
És ha mindez nem lenne még elég meggyőző, hogy miért problémás ezzel a görög és a belőle derivált szóval illetni a Messiást, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy
a görög gematria szerint, ieszusz gyök betűinek számértéke nem más, mint 666.
Pontosabban a ieszusz név arra a három görög mássalhangzóra artikulálódik, mely ezt a számot eredményezi. János a jelenések könyvébe pontosan ezt a három magánhangzót írta le a fenevad száma közlésekor: χξϛ (tsi kszi sztigma). Ehhez hozzáadva a magánhangzókat, illetve az idők folyamán a betűk módosított írásmódjával végül eljutottak a Ἰησοῦς névhez, ahol igen ravasz módon már eltűntették az egyértelmű eredeti betűk grafikáját.
Erről külön tanulmányt lehetne írni, hogy miként sajátította ki az antikrisztus Megváltónk szerepét és személyét, hogy az ő hamis nevével ruházza Őt fel. Várható továbbá az is, hogy amikor az Antikrisztus színre lép néhány hónapon/apró éven belül, ezzel a jó előre bekészített jelenséggel fog érvelni, hogy megtévesszen sokakat mondván, hogy a 2000 évvel ezelőtt a földön járt Názáreti „jézus”-ra átnevezett, valódi Messiás Yahushua volt a megjövendölt antikrisztus és innentől fogva ő természetesen az „igazi”. Készülhetünk erre a fajta megtévesztő propagandára is akár.
Tudom, hogy megbotránkoztató és szinte elfogadhatatlan. Már szinte felmerül a kérdés, és az Örökkévaló-ra kezdenénk haragudni, hogy miért engedte meg az ellenségnek még a neveit is ilyen szinten megcsorbítani és ellopni tőlünk?! Miért engedte, hogy ilyen súlyos szinten félrevezessen bennünket és testvéreink millióit az idők folyamán?!
És még mielőtt kísértésbe esnénk, hogy saját magunkat vádoljuk, kárhoztassuk akár azért, mert hamis neveket használtunk eddig, ismét ismerjük fel hogy előre kell nézni nem hátra. Van tudatlanság ideje és van megtévesztés, amibe mindannyian beleestünk.
Nem az a lényeg, hogy eddig, miként hívtuk hamisan, hiszen tiszta szívből tettük és ezért működött is.
Sokan újjá is születtünk úgy, hogy Jézus nevére merítkeztünk be, talán még betöltekeztek olyanok is, akik az elején, vagy akár mai napig lélek-nek nevezik Azt, aki Szellem. Mégis megkaptuk és az Örök Élet a miénk, mert bár tudatlanul hamisított neveken szólítottuk, a szívünkben mi az Igazit láttuk és Neki mondtunk igent.
Azért is fontos hangsúlyozni ezeket, mert a Kegyelem ideje még tart és sajnálattal tapasztalom ismét és ebben a témában is, hogy akik ugyanezeket a helyreállításokat hirdetik gyakran átesnek a másik végletbe, amikor már-már kijelentik, de legalábbis utalnak rá, hogy akik Isten–Jézus(ka)-Szentlélek és egyéb hamis/lekicsinylő kifejezést használtak hívő életük során, lényegében a halál fiai. Ez súlyos kárhoztatás és bűn. Nekünk továbbra is szeretettel kell hirdetni a helyreállást a megoldást felkínálva és nem a haldoklókat idő előtt kivégezni.
Mint minden más reformálandó dologban, a nevek helyreállásának felismerése után a régiben való maradás, már más korszakot nyit meg az emberek előtt, mely apránként a kegyelmi időkből vezeti ki a továbblépni nem akaró lázadókat. Erre a veszélyre viszont fel kell hívni a figyelmet.
Örüljünk, hogy a kegyelem ideje még mindig tart. Örüljünk, hogy Ruach HaKodesh – a Szent Szellem továbbra is vezet bennünket. Örüljünk, hogy kérhetjük az engedelmes szívét, hogy még azt is el tudjuk fogadni, ami ma lehet, hogy még elfogadhatatlannak tűnik. Örüljünk, hogy megvannak még az eredeti nevek melyek fel lettek számunkra kínálva azért, hogy éljünk velük és hogy éljünk általuk.
És most tegye fel a kérdést mindenki szívében a Ruach HaKodesh-nek, valóban azt akarja az Örökkévaló, hogy az eredeti neveit használjuk ismét? Mert, ha belülről szól és mégsem tesszük meg a lépést, akkor más idők köszöntenek be életünkbe.
Elohim / אלוהים
Elohim helyett, hamis elohimok neveinek használata jellemző szerte a világon
Lássunk néhányat a világ jelentősebb nyelveiből (köztük természetesen a Magyarból is). Mert a mai napig több milliárd ember egészen más kifejezés által szólítja meg a Mindenhatót, aki magát először Elohim-ként nyilatkoztatta ki nekünk.
Theosz-Zeusz
Az Újszövetségben szereplő eredetileg is görög nyelven íródott levelek feltehetően későbbi átírásokban már a Theosz szó szerepel Elohim helyett. Nem kell különösebb teológiai, történelmi vagy nyelvészeti ismeret, hogy az ember felismerje ennek a kifejezésnek eredetét: Theosz-Zeusz.
Egyértelműen kizárt, hogy egy olyan személy, mint Pál képes lett volna már csak emberileg is, a zeuszból derivált szavakat használni Elohim helyett. Ha mégis megtette volna még inkább kizárt, hogy ezt a Szent Szellem-től kapta volna. Igenis Pál a görög eredetibe is az Elohim és a YHWH alakzatokat írta le és nem mást.
Nos az első görög hívek – az előbb említett ieszusz problémához hasonlóan – valószínű idegenkedtek bármilyen héber kifejezéstől, amit nem tudtak mihez kötni, hiszen új volt számukra, és jónak látták ezt a titulust is „érthetőbbé”, szájukhoz-szívükhöz „közelebbé” tenni azáltal, hogy a saját mitológiájukból fakadó és kialakuló nefilimek és bukott angyalok hamis nevét használják továbbra is megtérésüket követően.
Ebből a Theosz-ból származik a későbbi latin átírásokban a Deus kifejezés, mely tovább alakult Dios/Dieu, stb formákra a többi latin nyelvekben.
A további két kifejezés eredete nem tisztázott és meghatározása sokkal nehezebb. Mégis bármelyik elmélet igaz, használatát igen problematikussá teszi.
ǥuđán / God
Az angol és német God/Got szó három különböző helyről is származhat: a Babiloniában található Gad istenségtől melyet a zsidó nép is elkezdett tisztelni a babiloni fogság idején, és melyet Ézsaiás könyve is említ a 65. fejezetben.
Továbbá ǥuđán ősgermán kifejezés is állhat a háttérben, melynek jelentései: áldozat–kiöntés.
Mások szerint God származhat egyszerűen a Góth germán nép nevéből is. Ugyanis a germán világban, ahol mindig is előtérben volt az übermensch szemlélet, a Góth törzseket a többi germán törzs még maguknál is felsőrendűbbnek tekintette. Ugyanis a Góth-ok voltak a legerősebb, a legharciasabb és legyőzhetetlennek számító germán szuperhősök. Egy ember-központú javarészt germán szellemiségű és etnikumú angol-száz/dán-viking származású angol nyelvű világban könnyen megeshet, hogy God nem más, mint maga az isteni rangra emelt ember jelképe. A kereszténység felvételekor ezt a legfőbb szellemi hatalmat kifejező terminust használták fel a MindenhatóElohim elnevezésére, ahogy mások is tették.
Isten / Ishtar
A magyar Isten szó talán a legérdekesebb és egyben a legsúlyosabb is. Itt is igen ködös, hogy miként került bele nyelvünkbe, illetve hogyan vált a legfőbb Szellemi hatalmasságra alkalmazott megszólítássá. Egyes nyelvészek szerint a szó perzsa, mások szerint finnugor, továbbiak szerint pedig sumér eredetű, jelentése pedig „ős”, „egy”, vagy „egyetlen”. Idáig nem is volna olyan nagy gond, hiszen valóban az Ős Egyetlen Egy Elohim-ról beszélünk.
A szó azonban feltűnően hasonlít egy másik szintén perzsa és sumér eredetű jelenségre, mely nem más, mint Ishtár.
Női szerelem, termékenység, néha háború istene, melyet Vénussz-al, az esthajnalcsillaggal azonosítottak. A kanaanitáknál és mezopotámiaiaknál Astarté – vagy Astoret néven ismeretes. Jelképe a nyolc ágú csillag (olyan, mint ami a Székely zászlón is látható). Ő az a bizonyos főistenség, melyet még babiloniában is oly nagy tiszteletben tartottak, hogy maga a kapu, melyen keresztül a zsidó nép fogságba vonult a városba, róla lett elnevezve. Ennek maradványát máig Berlinben őrzik egy múzeumban, a sátán trónja közvetlen szomszédságában.
Ez utóbbi szomszédság sajnos nem csak a berlini múzeumra korlátozódik. További érdekesség, hogy ha ezt a szót héberül írjuk le אישטן akkor nem csupán hangzásában, de grafikailag is szinte megegyezik egy másik névvel: שָׂטָן (STN). Egyes magyar népi hagyományörző és természetimádó és természet gyógyászati körök is foglalkoznak ezzel a hátborzongató jelenséggel.
Ha esetleg nem is lenne ennyire súlyos a helyzet, ahogy azt az imént leírtuk és a sátán névhez való hasonlósága csak véletlen egybeesés, az isten és az isthár nevek szinte egybehangzása már önmagában felveti a kérdést, hogy bölcs-e ennek a kifejezésnek a használata a Teremtő megszólítására?
Egyébként nem tűnik meglepőnek, hogy egy olyan nép, mely országának megalapítását követően nem talált jobb döntést hozni, mint azonnal fel is kínálni azt a szűz Máriának, egy olyan névvel illesse a Mindenhatót, ami tükrözi a matriarchális rend iránti hajlamukat. Hiszen Ishtár nem csupán egy női istenség, hanem ráadásul az egek királynéjaként is emlegették. A történészek szerint személye egyrészt egybeolvad Astarté-éval, de még közvetlen elődje is a későbbi görög aphrodité-nek, majd a római vénusz-nak, mely később a híres szűz-máriává vedlett át – Megváltónk eredeti zsidó anyjának Mirjám szintén módosított nevének és személyének hamisított felhasználásával.
Allah / Elah
Épp ennek ellenkezőjét látjuk viszont az Allah kifejezés esetében. Ugyanis Allah közvetlenül a héber/arameus Elah-ból, Elohim rövidített változatból ered azokból az időkből, amikor sem iszlám, sem kereszténység nem létezett, viszont az Egyetlen Elohim-banhívő arabok viszont már léteztek, ahogy láthatjuk Yitro esetében. Máig a kopt és egyéb arab keresztények isten szó gyanánt Elohim-nak ezt a rövidített, majd tovább arabosított változatát használják. Itt nem egy idegen istenség nevéről van szó, melyet rátestáltak Elohim-ra, hanem épp ellenkezőleg történt. Itt azt a fordított esetet látjuk, amikor az eredeti nevet egy idegen szellemiség magára veszi. Így nyilatkoztatja ki magát Baál szellemisége egy hamis prófétának, majd kisajátítjarövidített verzióját Elah-ot és lényegében Elohim-nak nevezteti magát több milliárd ember által.
Ex-pasik?
Minden eset arra utal, hogy igen súlyos helyreállítani valók maradtak még hátra az Egyház számára. Akár tetszik, akár nem, bármilyen sokkoló, de nem más történik, minthogy
a Menyasszony a mai napig ex-pasijai neveit használja Férje megszólítására!
És még enyhén fejeztem ki magam. Mert a régi bálványok nem csupán ex-pasik, hanem kimondott stricik. Azt pedig, aki régi futtatói nevein szólítja Férjét minek lehetne nevezni? Menyasszony ő már egyáltalán, vagy még mindig egészen más, vagy minimum kevert/házasságtörő/parázna? Talán ez az alap jelenség lehet a gyökere a kereszténységben tapasztalható sok elferdülésnek? Hiszen a latin curba szó elhajlást/görbét jelent. Ezt a szót használta Károli is az eredeti fordításban. Ez visszavezet bennünket jó néhány ószövetségi próféciához, ahol Elohim saját feleségéit Izráelt és Júdát, ezekhez hasonló melléknevekkel illeti. Ma a Messiás – Krisztus által van egy harmadik feleség is Ephraim – a Nép-beliek, aki valljuk be nem különb a két másiknál.
A valódi és végső reform érdekében talán ennyire mélyre vissza kellene menni a gyökerekhez:
Hogyan szólítod meg a Teremtőt, a Mindenhatót, az Örökkévalót, a Megváltódat és az Ő Szellemét?
Nem zsidó gyökerekről kell itt beszélni. Még mindig nem. Még mindig sokkal súlyosabb és lényegesebb dolgokat kell visszaalakítani az eredetire, ami túlmutat a zsidó gyökereken is és amelyhez képest ez utóbbiak lényegtelenek.
Mert még sehol nem volt egyetlen zsidó sem, amikor az emberiség Yahuwah-nak és Elohimnak nevezte a Mindenhatót. Majd jött a zsidó farizeusság és törölte YHWH nevének kiejtését és ezt a bűnt a kereszténység máig elfogadja és műveli tovább. És ma messiáshívő zsidóként nekem is ezt a szintén eltorzult zsidó alapot kellene hirdetnem, ahogy azt sokan teszik is, akik még mindig HaShem/Adonáj sőt Ishtárt és egyéb hamisítványt használnak a Megváltó nevében is?
Nem tudom, hogy mit szólna bármelyik férfi hogyha saját barátnője/élettársa/felesége valamelyik ex-barátjának a nevén szólítaná őt. Kiből mit hozna ki egy ilyen jelenség és mennyi ideig bírná, amíg végleg el nem zavarja? Hát ennyire elképesztően türelmes Yahuwah hozzánk képest!
Mi viszont ismerjük fel a problémát és ne szomorítsuk tovább az Ő Szellemétazáltal, hogy prostiként viselkedünk és nem méltó és engedelmes Menyasszonyként. Ez a nehéz felismerés tényleg olyan, mint egy fájdalmas pofon. De jobb túlesni rajta időben és elfogadni, nehogy a végén elbocsátás legyen a kimenetel.
A Vőlegény az ajtónál van. Van-e olaj a lámpásainkban? Megvan-e a Szent Szellem, az Élő Törvény, és azon belül ez a téma? Milyen nevekkel kentük fel a Felkentet és az Atyát?
Mert a megszólítás felkenetés és mély jelentéssel bír, akkor is ha tudatlanságban tesszük.
Yahuwah/Elohim/YahuShuahSzelleme pedig nem hatalmazott fel senkit, hogy más, szentségtelen szavakkal illessék Őt. Ismerjük fel, hogy ma még az eszes szüzek meg tudják mutatni hol keressük a valódi olajat, ha kiderülne, hogy még mindig a balgák táborához tartozol. Mert amikor eljön a Nap, az fog megjelenni neked, akinek a nevét hívod segítségül (Róma 10:13). Senkit ne érjen rossz meglepetés.
Pál is Theos-t használt?
Azonnal felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért szerepelhetne a görög eredetiben a Theos kifejezés Elohim helyett, ha ezzel a kifejezéssel bármi probléma lenne szellemi síkon? Pál leveleiben végig ez a kifejezés szerepel. Ő is ezt a szót használta!
Ez a jelenség esetleg arra utalna, hogy az Újszövetség mégsem görögül íródott volna, csupán későbbi fordítások azok az iratok, melyeket eredetiként állítottak be eddig? Több olyan biblia kutató is felbukkant az utóbbi években, akik azt állítják, hogy héber, esetleg arameus nyelven írták az eredeti szöveget, a görög csupán későbbi fordítás. Így érthető lenne, miért változhatott át Elohim Theosszá. Bár ilyen egyszerű lenne a megoldás. Sajnos ennél bonyolultab.
Meggyőződésem, hogy az Újszövetség bizonyos részei héberül, mások görögül íródtak vegyesen. Ahogy az Üdvösség ígérete is az eredeti héber népről egy időre áttevődött a gyűjtő nevén Görögökre, azaz a többi Nemzetre.
Úgy érzem, hogy Máté, Márk és János evangéliuma valóban nem íródhatott eredetileg más nyelven, mint héberül.
Hiszen az Evangélium is először zsidóhoz szólt, ezért zsidó nyelven volt szükségszerű, hogy először megjelenjen a világban. Továbbá ezek az emberek, nem görög tudásukról voltak híresek. Egyszerű halász emberek voltak, akik az elnyomó hatalom nyelvén nem valószínű, hogy olyan szinten tudtak, hogy ilyen horderejű írásokat legyenek képesek megfogalmazni. Ez akkor is igaz, ha Máté és Márk valamilyen szinten már hellenizált zsidó családokból származtak, ahogy erre a „kereszt” nevük is utal.
Lukács viszont már görög volt, betért prozelita. Az ő Evangéliuma már íródhatott görögül, hiszen nem csupán az anyanyelve volt, hanem az Üdvtörténet stafétabotját ebben az időszakban, a zsidók visszautasítása miatt, Elohim már kezdte átadni a „Görögök”, azaz a Nemzetek kezébe egy időre, amíg számuk be nem telik. Így szimbolikusan az egyik Evangélium görög nyelven való megfogalmazása által Elohim erős jelet állíthatott az emberiség elé, amivel jelezte, hogy mostantól az ajtó megnyílik nem-zsidók felé is.
Pál, ellentétben evangélista elődeivel, egy magas tudású és igen tanult ember volt, aki nem csupán római polgár volt, hanem a birodalom keleti részének nyelvét is tökéletesen beszélte. (Ne feledjük, hogy Tarsus-ban született). Amikor olyan gyülekezeteknek ír, akiknek tagjai többségben nem-zsidó emberekből áll, továbbá anyanyelvük görög, nem kérdés, hogy Pál nem fogja őket héberül megfogalmazott levelekkel traktálni, hogy majd esetleg a google-el, vagy egyéb ember fordítóval megoldják az értelmezésüket. Gondolkozzanak kicsit el ezen a kizárólag csak héberül megírt Újszövetség elméletnek hívei. Kézenfekvő, hogy azt a nyelvet fogja közvetítőként használni, melyet közösen beszélnek és értenek.
Ezért a két elmélet, miszerint az Újszövetség csupán csak görögül, vagy csak héberül íródott, két elvetendő szélsőség, az igazság ismét valahol a kettő között rejlik.
Ezért úgy gondolom, hogy az Újszövetség nagy része igenis görögül íródott eredetileg, de nem csak görögül.
Azonban, azok a kéziratok, ahol a görög „eredetiben” Elohim helyett a Theos kifejezés áll, (illetve ieszusz, Yeshua helyett) bizonyára későbbi átírások
Emlékezzünk, miként reagált Pál, amikor, miután betértek Likóniába Barabással, és miután a helyiek, amint megtapasztalták a két apostol által történő csodákat és jeleket, isteneknek mondták őket, Pál-t Hermésszel azonosították, Barabást pedig Zeusszal és állatokat készültek feláldozni a tiszteletükre. Pál ekkor széttépte ruháját, a gyász jelképeként előttük. Tönkre tette egyetlen vagyonát, egyetlen védő eszközét, ami naptól, esőtől, széltől, homokvihartól és esti fagyoktól védte, azért, mert tudatlanságban szenvedő szellemben kisded pogány emberek, jóhiszeműen isteneknek mondták azokat, akik az Örömhírt hozták nekik.
Miként lett volna képes egy ilyen buzgó ember későbbi leveleiben az Elohim kifejezést lecserélni egy olyanra, mely egyértelműen Zeus nevének a derivált változata?
Elképzelhetetlen, hogy egy olyan derék és hű szolgája a Messiásnak, mint Pál engedte volna a Mindenható titulusát ilyen szintre degradálni, csupán azért, hogy kedvébe járjon az újonnan megtérőknek, csak azért, hogy az újjonan megtértek jobban értsék, hogy miről van szó. Teljesen irracionális és debil elképzelés! Igenis alap elvárás, hogy miután megismerted, el is fogadd és használd az Örökkévaló EREDETI nevét, és titulusait, ahogy Ő maga az eredetektől megfogalmazta. Nem kívánság műsor az Ő megszólításának módja. A szellemben gyermek pedig becézheti szíve tisztasága szerint az Atyát, de ahogy szellemben növekszünk, illik a gyermeki hablatyolásainkat fokozatosan elhagyni és felnőtt módjára viselkedni tiszteletünk jeléül.
Ezért kinek-kinek tudnia kell, milyen korban van. Ez az írás egy felszólítás azok számára, akik már szellemben elég stabilan állnak ahhoz, hogy a régi nevek jelentőségét felfogják és bátran kezdjék használni az eredetit a hamisak elhagyásával. Biztatás arra, hogy amit érzel belülről, azt nyíltan és bátran vállald, akkor is, ha tudod, hogy igen nagy az ellenszél és igen kevesen fognak ezért megdicsérni téged, sőt testvéreid vissza fognak utasítani és akár üldözni is fognak majd. Nem ítélem el az istenezőket, ha tudatlanságból és gyermeki szívvel teszik, de mint minden törvények el kell, hogy jöjjön az ideje, mikor Ruach HaKodesh utasítására, helyre kell állnia az eredeti nevek használatának is.
Yahwé
Befejezésül és tovább biztatás gyanánt meg kell említeni, hogy évek óta megjelent a folyamat, amikor hívek milliói világszerte visszatérnek a Yahwé név használatához.
Bár úgy gondolom, nem kérdés, hogy az eredeti kiejtés Yahuwah, mégis ugyanazt mondjuk ki, hiszen a 4 mássalhangzó, melyeknek van számértéke és súlya a szellemvilágban, ki van mondva mindkét esetben. Yahuwéh, Yahuwah, igazából csak egy utolsó magánhangzó a különbség.
Hála Elohim-nak, nem csak, hogy egyedül nem vagyunk, de az Afrikai és Amerikai kereszténység nagy részénél az eredeti név már évtizedek óta folyamatosan terjed használatában és talán már alig akad közöttük valaki, aki ezen a néven megütközne. Ez több száz millió embert jelent.
A reformáció folyamata során több egyház is alakult annak hatására, hogy felismerték Yahuwah eredeti napját a Szombatban, mely a tíz parancsolatban leírtak szerint a következőképpen hangzik:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
2Mózes 20:8
Semmi olyat nem olvasunk, hogy a hét napból szentelj meg egyet és azon imádd Elohimodat, hanem konkrétan meg van nevezve a nap, mely nem más, mint a Szombat.
Yahushua maga sem tett másképp. Azonban egyfajta „polgári”, vagy inkább „írástudói engedetlenségeket” követett el Szombatonként, mely által megbotránkoztatta az akkori vallási vezetőket. Ugyanis gyógyította a betegeket, szabadította a rabokat és az ilyen cselekedetek az ószövetségben munkának számítottak. Mivel,
megfeledkeztek arról, hogy a Szombat az emberért adatott és nem az ember a Szombatért,
ezért idővel, ennek a napnak minden áldása átokká váltszámukra, mert pszichésen rettenetes munkával terhelték magukat azáltal, hogy folyamatosan és kényszeresen azt figyelték, hogy meg ne szegjék a betű szerinti törvényt.
Az Élet és a Szeretet törvénye előrébb van minden más rendeletnél.
Később, Yahushua ki is jelenti:
Az emberfia ura a Szombatnak is.
Lukács 6:5
Azaz, aki Benne van, akiben Ő él, felette áll a Szombatnak, ahogy a többi Parancsolatnak is.
A felette váló állásból azonban nem következik, hogy joga van azt felcserélni bármilyen más nappal.
Mert ez esetben egy másik napnak a rabjává válik a puszta kijelölésének az aktusa által. Hiszen Yahushua nem új nap bevezetéséért halt meg a kereszten, hanem a meglevő kiteljesedéséért!
A törvény felett való lét pedig nem a törvénytiprásra jogosít fel, hanem lábunk alatt egyik alappillérként azért áll, hogy saját magunk, Ruach HaKodesh templomaként meg ne inogjunk és szilárd talajon álljunk.
Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál, amikor megkéri az idősebb testvéreket, hogy a szellemben újszülött testvéreket ne terheljék napok és dátumok kérdéseivel, hiszen még gyerekek és ők a régi szokásaikból adódóan még más napot tartanak szentnek és azokat tartják természetesnek, hogy elkülönítsék Elohim tiszteletére. Amíg ezt tudatlanságból és tiszta szívből teszik, addig ez kedves illatú áldozat Elohim számára. Pál nem teszi hozzá, azonban egyértelmű, hogy előbb utóbb, a megszentelődés folyamatának következményeként a Szent Szellem helyre fogja állítani bennük az eredeti rendet.
Az eredeti rend pedig az, hogy a Szombatot különítsük el.
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé.
Kolossé 2:16-17
Az Szombat eredetiből, mint árnyékból pedig tartózkodjon bárki, hogy egy másik árnyékot hozzon létre helyette. Méghozzá azért, hogy hasonló, alternatív vallásos szertartás sorozatot alkosson meg: „ekkor jövünk össze, ezen az adott helyen, ezt szabad, ezt nem, ezt fogjuk énekelni, ennyi ideig, ezt kell felolvasni, elimádkozni, ebbe a dobozba dobd be adományodat, tizededet pedig abba, és főleg: Ez fog nekünk prédikálni, mert megvan hozzá az írástudói ismerete, stb…” Hívő robotképzés, újjászületés és Szellemben való járás helyett.
A pusztai Szent Sátor, mely modellünk, mobilis, vándor, ide-oda megy Ruach vezetése által, így a törvény és azon belül a Shabbat is, ugyanilyen mobilis, hely és helyzethez igazodó életet átadó áldás és eszköz.
A Szombat, mint árnyék / A Szombat, mint a Messiás valósága
Mennyei Szentélybeli Levitákként számunkra minden nap Szombat és Ünnep.
Csakúgy, mint a többi Ünnep esetében, mi Levita papokként a Messiásban állandó és örök Szombatban élünk és szolgálunk. Számunkra, szellemben minden nap Szombat, sőt minden nap Yom Kippur, Peszach és az összes többi ünnep, mert a Kereszten minden beteljesedett. Számunkra, nem a naptár, az idők és az órák számítanak. Erről bővebben: Ünnepek a Messiásban.
Az idősíkon az Üdvtörténet nagy eseményei, mind bibliai ünnepeken teljesedtek be, így Shavuot után (pünkösd) a következő beteljesedésre váró nagy esemény a Yom HaTrua (Kürtzengés) lesz. Tehát az ünnepeknek is több dimenziója van, lásd a másik írásban. Itt, most személyes síkon elemezzük.
Nekünk, mint Leviták, mindennap ünnep és Szombat, viszont azok számára,
akik nem a Messiáséi, azok még törvény alatt vannak,
és ezek a törvények az eredeti rendelésük szerint érvényesek rájuk nézve.Mert a körülmetélkedéssel ellentétben, a Szombatot a két kőtáblán említi sz Ige, azaz a 10 Parancsolat része, mely a Messiásban újjászületve, a teljes Egyházra és Elohim népére, népeire vonatkozik. Ahogy többször olvassuk a Pesszah-i áldozatnál is, a jövevény és az idegen számára egy törvényetek legyen. De mint újjászületett tanítványok, a törvény már nem puszta betű szerint érvényes, hanem a Szent Szellem tüze által bennünk él és cselekszik. Ez a fő jelenség, amit gyakorlatilag minden írásomon keresztül igyekszek megértetni az emberekkel.
Mert a Shabbat jel Izrael fiai és Elohim között. Ezt a jelet azoknak is tisztelniük kell és hirdetni, mint örök törvényt, akik nem Izrael fiai, akik ennek a Jelnek a tételes betartása alól már fel vannak mentve, viszont Elohim fiaivá válásuk által ennek az örök szombatnak a lényegét ismerniük illene, és még nagyobb jelként látható kellene, hogy legyen rajtuk a hét minden egyes napján. (pd. amikor azon veszed magad észre, hogy az emberek megjegyzik, milyen stabilan állsz, milyen bizakodó vagy, bizonyos esetekben, amikor ők pánikolnak, te szószerint a vízenjársz és nem érnek el a lelki traumák, melyek a világiakat, vagy akár vallásos társaidat gyötrik. Ez egyik fajtája a belsőleg megélt állandó Shabbat-nak).
Akik pedig nem jövevények, nem csatlakoztak még Elohim népéhez a Bárány Vére által, ezeket a törvényeket szintén ismerniük kell. Egy hét munka után természetes, hogy a kijelölt napokon fognak megindulni felénk, Leviták felé, ha keresik Elohimot. Számunkra a naptári ünnepek, idők és órák azért fontosak és ilyen szinten megtartandók, mert tudnunk kell, hogy szolgálatunk a külvilág felé ekkor válik különösen intenzívvé.
Ilyenkor nyílnak meg a szívek, állnak le a hétköznapi ámokfutások és megnövekszik a nyitottság Elohim Igéje iránt. Mert ha tetszik, ha nem, a Szombatnak van egy erős szellemi és az egész világra kiterjedő hatása, melyet minden teremtmény érzékel.
Ilyenkor résen kell lennünk és ilyen módon felelősek vagyunk az Ünnepek és Szombatok naptári rendjét tiszteletben tartani és hirdetni. Sőt, a hamis ünnepeket is ravasz módon, nem egyből nekitámadva, hanem kihasználva szolgálatra, tisztelnünk kell, hiszen bármilyen hamis, mert ekkor sokaknak mégis ugyanúgy nyitottabb és felszántottabb a szíve az Evangélium befogadására.
Mi a gond a vasárnappal?
Szögezzük le, hogy a Vasárnap, a hét első napja, Yom Echad egy igen különleges nap és szinte azonos fontosságú a Szombattal. Miért? Mert ezen a napon kezdett munkához az Örökkévaló teremtési művében. Ezen a napon hozta be Elohim a Világosságot, azaz Önmagát Messiásként a már bukott, káoszban és sötétségben sínylődő világba (Tohu VeBehu). Feltehetően egy hét első napján (vasárnapon) született meg a világra ugyanez a Világ Világossága a Názáreti Yeshua személyében. Ugyancsak vasárnap virradatra, abban a pillanatban, amikor a Szombat átváltott a következő napra, támadt fel Urunk Yahushua HaMashiah és főként ekkor észlelték a feltámadás valóságát a külső tanúk. Egyszóval, a teremtés megkezdésének napja, azaz a hét első napja nélkül, se Szombat se más nap nem is létezne. Mind a teremtés, mind az új teremtés és még Yahuwah Ruach HaKodesh megjelenésében való kitöltekezése is ezen a napon kezdődött, mivel egy új kezdet volt. Ez a nap – a hét első napja – az új kezdet napja. Semmilyen más napra nem eshetett volna egyik esemény sem ezek közül!
Ettől függetlenül sem Yahuwah, sem a Messiás soha nem nyilvánította ki senkinek, hogy váltani kellene Szombatról Vasárnapra.
Miért tartják mégis sokan fontosabbnak a Vasárnapot a mai napig?
Most lássunk néhány érvet, melyre a vasárnapos kereszténység szokott előszerettettel hivatkozni
Mert a tanítványok összegyűltek a hét első napján, ahogy olvassuk az ApCsel-ben? Igen, ahogy az összes többi napon is. Mert naponként összegyűltek (ApCsel 2:46)! Továbbá olvassuk, hogy Szombatonként megjelentek hagyományos zsidó testvéreik között a zsinagógákban.
Vagy azért, mert azt is olvassuk, hogy Pál az első napon szedte be az adományokat? Ez zsidó szemszögből épp, hogy azt bizonyítja, hogy minden, csak nem egy megszentelt napról van szó, hiszen a szent napon nem foglalkozunk anyagiakkal. Az adományok összegyűjtése a munka kezdetének a jelképe. A tökét összegyűjtik, hogy szétoszthassák, hogy szolgálatra fordíthassák, azaz munkára.
Magyar nyelven is jól szemléltethető, vasárnap nem más, mint a vásár napja, amikor a következő héthez szükséges eleséget beszerezzük, hogy munkánkat el tudjuk végezni.
Feltámadása után Urunk megjelent a tanítványoknak, szimbolikusan vasárnap, mivel egy új kezdet nyílt meg előttünk, és nem azért, hogy egy új farizeusi rend szerinti másik napot jelöljenek ki megtartandónak a többi fölé. Ezt, a hagyományos zsidók teszik a mai napig a Szombattal, a törvényt alulról tekintve és elszenvedve (főként, hogy ráraktak jó néhány extra kényszert a babiloni judaizmus törvényei által, de ez most nem tárgya ennek az írásnak).
A törvény, törvény marad, maga Yahushua sem módosított rajta egy iótányit sem, azaz a legkisebb betűhöz sem nyúlt hozzá, nem hogy egy egész szót átírt volna, Shabbat-ból Yom Echad-ot faragva. Hanem az Ő testébe való belépésünk által egy örök Szombatba-nyugalomba léptünk, ahol ennek a napnak a szentségét mindig és mindenkor megéljük. A hagyományos zsidó módon megélt „görcsös” szombatból a hagyományos keresztény egy „görcsös” vasárnapot csinált, azaz kijelenti, hogy egy adott nap ki van jelölve a többi fölé, és ráadásul nem az eredetit választották ki. Mindezt arra hivatkozva teszi, hogy Pál is kijelentette, ne foglalkozzunk már a kijelölt naptári időkkel és napokkal. Mégis pont ezt teszik, csak egy másikkal. Ez a jelenség nem más, mint a farizeusság megtartása törvény módosítással egybekeverve. Kétszeres tévedés! Ez is a törvényszegés titkos bűne…2Thessalonika 2:7
A Szombat, idő és betű szerinti megtartása alól feloldozott minket a Bárány Vére, hogy folyamatos Szombatban élhessünk és nem azért, hogy egy másik napot jelöljünk ki a régi, kőbevésett, farizeusi, szombati módon ünnepelve tovább az újjat.
Ahogy Yahushua születésének a napját sem kérte Elohim, hogy bárki is megünnepelje egy konkrét napon.
A Vasárnapot megtartani tévedés?
Természetesen igen! Miért?
Mert a fentieket nem értik és nem jutnak el erre a felismerésre.
De legfőbbképpen
az esetek többségében vasárnapjaik csupán egy ki nem gyomlált katolikus gyökérnek a vadhajtása.
És ez alapjából a legnagyobb probléma egésszel! Nem az a gond, hogy egyes hívők ezen a napon összejönnek. De akkor, miért nem választják más-más csoportok és egyházak a szerdát, a csütörtököt vagy bármilyen más napot? Nem ifire, vagy extra alkalmakra, hanem az un. „istentiszteleteikre”? Ha annyira nem fontos a nap, akkor miért ez a kizárólagosság a Vasárnap körül?
Észre sem veszik, hogy átörökítették azt a nagy konstantini lázadást, mely zsidótalanítani szándékoztaaz „új vallást”, illetve az időket, sőt a Neveket megmásítani, hogy a birodalomban elterjedt napisten kultusz „szent” napjától ne kelljen eltérni.
A bizonyítékot, hogy miről is szól valójában a Vasárnap kultusza és mi a gyökere, azt az angol és német nyelvben találjuk meg: Sunday – Zontag
(a latinoknak volt annyi eszük, vagy inkább ravaszságuk – hiszen ők irányították az egész konstanini merényletet – hogy az Úr szóból alkossák meg a hét első napjának az új nevét: Domenica/Domingo/Dimanche/ a románnak nem néztem utána, akit érdekel utánanézhet maga).
Egy pogány tömeget igen nehéz volt rávenni bármilyen új vallási irányzatra. Így a legalapvetőbb kompromisszum a régi ünnepek időpontjainak megtartása, ha már a tisztelt istenség és a név – jó esetben – meg kell, hogy változzon, akkor legalább ennyi maradjon meg neki, így csökkenthetve a lázadások esélyét. Nem történt ez másként a karácsony ünnepének esetében, illetve a Pesszahból lett tojásos-nyuszis húsvét – a megtermékenyítés ünnepével sem.
Egy szóval: számunkra, akik a Messiásban egy bizonyos szellemi nagykorúságra már eljutottunk, emlékezzünk arra, hogy az engedelmesség nem abban áll, hogy Elohim-mal elfogadtatunk bizonyos emberi, vagy démonikus eredetű torzulásokat, nehogy megháborgassuk a nyájakat és szétszéledjenek, hanem épp ellenkezőleg:
az Embernek kell igazodnia az új szabályokhoz, amikor a Messiáshoz csatlakozik. Hiszen a testté lett szabályokról, azaz Igéről beszélünk.
De ismét, többé nem betű szerint a kőtáblákról vagy könyvekbe nyomtatott szövegek által, hanem a tűznyelvek szíveinkbe való vésődése által, amikor belülről érezzük, hogy békességet okoz a puszta gondolata annak, hogy elfogadom a Szombatot, mint elkülönített napot, méghozzá anélkül, hogy fejre állnék vagy megkötözném a két kezem, nehogy megszegjem a törvényt. Épp ellenkezőleg, megérezni és megélni, hogy szabadságban szolgálhatok, gyógyíthatok, akár autóba is ülhetek, hogy valahol messze egy-egy szamarat kihúzzak a kútból, mert épp akkor van rá szüksége.
Ezt a szabadság érzetet átélni a hét bármelyik napján lehetséges.
Ha szellemi koromnak megfelelően engedelmes vagyok azoknak a törvényeknek, melyeket Ruach HaKodesh szívemre helyezett és érettségemnek megfelelően elvár tőlem, nem kell semmin gondolkodnom, hogy ezen a napon – ahogy a többin sem – mit kell, vagy mit nem kell tennem. A törvény él bennem, és ha engedelmes vagyok neki, bármit tehetek, nem fogom megszegni, mert nem fogom kívánni azt, ami szentségtelen. Innentől fogva, senki ne akarjon senkit az eredeti Szombat rabságából egy hamis vasárnap rabságába átültetni, mert az ilyen ember semmit sem fogott fel a Szent Szellem vezetéséből és abból, hogy miről szól újjászületett felnőtt férfiúnak lenni. Ne hazudozzon saját magának teológiai eszmefuttatásokkal alátámasztva és főként ne mocskolja be a hét első napján történt Szent eseményeket, azzal, hogy az új és hamisított farizeusságait ráerőlteti magára és a világra.
Néhány gondolat a szombatos egyházakról
Azt se gondoljuk, hogy attól, hogy valaki a Szombathoz visszatér, az valami extra kereszténnyé válik. Sajnos igen elszomorító, hogy a Szombatos egyházak többsége, olyan farizeusi módon, az elméjével fogadja el ezt a törvényt, hogy a szellemi tartalmának hiánya, nemhogy hiábavalóvá teszi igyekezetüket és reformjukat, hanem a valódi Szombat helyreállásának akár még nagyobb ellenségeivé teszi őket, mint maga a római egyház és az állítólag megreformált többi kis vatikánok a hamis vasárnapjaikkal.
Igen gyakran a „vasárnaposokat” szó szerint kárhoztatják és üdvkérdéssé teszik azt, ha valaki akár tévedésből kitart a vasárnap megtartása mellett. Hangsúlyozom, hogy tudatlanul. Véleményem szerint, ha valakiben megvan a megvilágosodás és ellene lázad, az valóban az üdvösség elvesztéséhez vezethet (mint minden tudatos lázadás). De a hívek többsége csupán félre van vezetve és Szellemi látás hiányában – mivel újjászületésüket vagy gátolja, vagy minimum beárnyékolja valamiféle pásztor vagy egyéb tanítónak nevezett személy – a félrevezetett nem veszi észre, hogy Elohim akarata ellen cselekszik. A tudatlanokat kárhoztatni, az egyébként is kárhoztatás bűnének egy súlyosabb változata.
Mindeközben, ezek a szombatos irányzatok a Szent Szellemmel való betöltekezés helyett, saját egyházalapítóikat és teológiáikat bálványozzák, folyamatosan azoknak a nevét hallani a szószékről, illetve a Szent Szellem vezetésének hiánya egyes esetekben már egészen visszavezette őket a nyílt Messiás nélküli rabbinikus judaizmusban. Ez történt Erdélyben a múlt században, amikor többen be is tértek a hagyományos zsidóságba és gázkamrákban végezték a valódi zsidókkal együtt. A legtöbb esetben azonban nem a judaizmusba vezet útjuk, hanem egy a judaizmushoz hasonlító marginális elszektásodás állapotához, ahol a Messiás Yahushua rangját kérdőre vonják és lealacsonyítják, teremtménnyé degradálják azt, aki a Teremtő. Továbbá a behelyettesítő teológia egy bizonyos fajtájába esnek, a zsidóság létezésének tagadásába, vagyis a nyílt antiszemitizmusba. (Kazár elméletek hirdetése stb, amely elmélet talán igaz is egyébként, de ez esetben a dolog végkifejlete sokakat igen meg fog lepni, mivel egyáltalán nem jelentené azt, hogy mi, askenázi zsidók ne lennénk Jákob leszármazottjai, akkor sem, ha netán tettünk egy néhány száz éves körutat egy Kazáriának nevezett területen. De ezt a témát bővebben kifejtem az Izrael törzseinek összegyűjtetése, illetve az Antiszemitizmus és keresztényellenesség írásaimban.)
Tehát alap jelenség a mai szombatista irányzatoknál, hogy hamar elindulnak a judaizmus irányába, ahol a törvény kutatásra van fektetve a hangsúly, miközben a Messiást lefokozzák, Ruach HaKodesh-t pedig alapjából csak elméletben tudják elképzelni. Egyfajta unitarianizmusnak alakul ki, amikor elkezdik tagadni Elohim hármas megjelenési formájának a valóságát.
Az Elohim-ot megsokszorosítani, vagy megszorozni kívánó szentháromság tanok hamissága, sajnos Elohim Hármas Szentségének: Atya-Fiú-Ruach szerepköreinek és megjelenési formáinak a tagadásáíg elvezet sokakat. A szombatista irányzatok igen nagy része előbb-utóbb a Messiás elohimi voltát kérdőjelezik meg. Ilyenkor jelentik ki, hogy Yeshua teremtmény vagy akár, Mihály arkangyallal azonosítják.
Erről bővebben a Szentháromság vagy Szent hármasság? írásomban/videómban. Mihályról pedig röviden annyit, hogy emberi formában ő is megjelent minden bizonnyal és minden jel arra utal, hogy nem más volt ő emberi testben, mint maga Mózes – a másik arkangyal Gábriel pedig feltehetőleg Illés/János volt, de erről is többet megtudhattok a TERUMAH, illetve B-Résith / B-kezdet / B-terv irásaimból.
A lényeg, hogy itt is, mint oly sok más esetben, az egyik hamis véglet egy másik ugyanolyan hamis végletbe kergeti azokat, aki ráéreznek, hogy az eddigi magyarázatokkal vagy elméletekkel valami nincs rendjén.
Ezeket az eseteket azért említem, hogy lássuk, bár igen jó és szükséges visszatérni a zsidó gyökerekhez, melynek egy része a Shabbat, de
ha mindez nem a Messiásban, Ruach HaKodesh vezetése és újjászületésünk által történik,
akkor a betű szerinti törvény alá megyünk vissza, ami előbb-utóbb megöl. Ebben az esetben, merem állítani, annak a személynek jobb lett volna ki sem jönnie egyiptomból/rómából és azok hamis vasárnapjaiból.
Mindkét tábornak súlyos rendeznivalója van. A szombatos tábornak a torz bizonysága a Szombatról felelős azért, hogy még mindig ennyien vasárnapoznak. Viszont, az újjászületett és Ruach HaKodesh-el betöltekezett emberek többsége még mindig nem hajlandó rendezni ezt a kérdést és felhagyni vasárnapjaikkal. Még a vallásos, nem újjászületett és nem betöltekezett hívők közül is jobban igyekeznek sokan betartani azokat a törvényeket, melyeket Ruach benned is működtetni szeretne, ha végre engednéd!Az első táborban farizeusságukba süllyednek fokozatosan, a másodikban pedig a Szent Szellem megszomorításánál kötnek ki előbb-utóbb.
Valódi és hatékony reformáció
Fogadjuk el, hogy
bármilyen reform csakis a Szent Szellem által jöhet!
Csak az a valódi reform, ami a szívedbe vésetett és nem az, ami kipattan a fejedből jó ötletként, mert a Bibliában olvastad és amit ezek után intellektuális és teológiai szinten végrehajtasz.
A kérdés az, hogy bennünk van-e a Szent Szellem?
Ha igen, akkor szólt-e már ez ügyben, vagy bármilyen más témával kapcsolatban, mint például az Örökkévaló Nevek-kel kapcsolatban, vagy a hamis keresztény-pogány ünnepekkel kapcsolatban, vagy az egyház hamis piramis rendszerével kapcsolatban?
Ha igen, engedelmeskedtünk-e Neki?
Ha nem, akkor pedig hozzuk meg a döntést. Rendezzük bűneinket, rendezzük bemerítkezésünket. Ha ezek már megvannak, akkor marad a tűzkeresztség, mely nélkül üres vallásosságban vergődünk tovább. Lehet megtartani így a Szombatokat, akár fehér ruhában és fejfedővel feldíszítve tanulmányozni az Írásokat, sok igazságra eljutva, de az Igazság megélésére képtelen vagy, mert a fejedből sosem kerül át a szívedbe. De ha már a tűzkeresztséged is megvan, akkor sürgősen hagy fel mindennemű infantilis lázadásoddal és nőj fel végre, mert igen nagy veszélyben vagy!
Még egyszer a saját bizonyságom: arra a felfedezésre, hogy Yahuwah az Ő neve, nem az írások kutatása által jutottam, hanem Ruach HaKodesh jelentette ki saját számon keresztül, miután kértem Elohim-ot, hogy nyilatkoztassa ki ily módon, miként szeretné ha szólítanám Őt a továbbiakban. Más, hosszú idő és izzadság által, az Ige görcsös tanulmányozásával jut el erre a felismerésre. Sok esetben mindenféle, nem Bibliából származó írások kutatásának segítségével, lásd apokríf írások, melyről a bővebben itt olvashatsz: ….apokríf iratok?….. Mi a különbség? Az elsőnek belülről az Élő Messiás nyilvánítja ki hangosan, nyelveken, hogy mi az akarata, a másik pedig írástudó (és farizeus) módszerekkel a száraz betű-szerinti igazság felismeréséig ugyan eljut, de életté sosem válik benne.
Először mindig menjünk a Messiáshoz és tőle, személyesen kérjük el mi az akarata, akár a leírt Ige megerősítése által. De először az életünket adjuk át Neki. Majd az írást is belülről Ő juttatja eszünkbe. Gyakran megkapsz ilyen módon igét a szívedbe, melyet esetleg csak később olvasol és rájössz, hogy rég le van írva a Bibliában. Az Ige igazolja vissza sokszor, amit korábban a szívedbe már megkaptál.
Válasszuk hát a Messiás által felkínált Teljességet, hiszen ingyenes és jutalma az Örök Élet.
Innentől fogva rajtunk múlik, mennyire hatalmazzuk fel Ruach HaKodesht, hogy elvégezze bennünk megszentelő munkáját Yahuwah akarata és ütemezése szerint. Ne fogjuk rá a sátánra és az idegen szellemiségekre, ha leragadunk egy adott szellemi állapotban – „Támadás alatt vagyok!” – mert mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ezeket a fejedelemségeket felhatalmazzuk a Messiás helyett, hogy megállítsanak bennünket. Támadás is történik, de csak akkor, ha a helyeden vagy. Ha nem vagy helyeden és le vagy nyomva, az nem támadás, hanem annak te vagy a felelőse.
A vasárnapozás mögött, ugyanaz a démoni hatalom áll, mint a hagyományos módon megélt, felületes szombatok mögött.
Ezt a fajta Szombatot utálja Yahuwah, az e-fajta vasárnapokat meg annál is inkább.
Utolsó idők vízválasztó kérdése lesz-e?
Az Antikrisztus – nem a megjelenése után, hiszen már a világban van és tudni ki ő – hanem színrelépése és hatalomátvételekor, megmásítja többek között az időket. Ez már javarészt a római egyház és az Antikrisztus egyik fő előképe keze által, Nagy Konstantin által, épp és többek között a vasárnapra való áttérésben beteljesedett. Egyes keresztények azonban, az utolsó időkben, a Vasárnapra való egyetemes áttérés kényszerítésében, mások pedig, a másik táborból épp a szombathoz való visszatérésben látják megvalósulni ezt a próféciát. Hogy egyáltalán választani fog-e a kettő közül, nem tudom megjövendölni. Ahogy említettem, az antikrisztusi szellemiség ezt a módosítást már elvégezte majd két ezer évvel ezelőtt. Ha mégis és megerősítésként az Antikrisztus kötelezővé tenne egy adott napot, az önmagában semmiképp nem lesz a fenevad jele, legfeljebb része annak. (hogy ádventista barátaink értsék a dolgot). De itt sem az lesz a kérdés, hogy szombatra vagy vasárnapra esik-e majd a választása, hanem mindenképp a formalitásra és a felületességre való kényszerítés lesz a legnagyobb gond ezzel, azon túl, hogy magát Elohim-ként állítja be Yahuwah helyett, és Messiásként, Yahushua helyett.
De ne tévesszük meg saját magunkat. Elsősorban nem az Antikrisztustól kell tartanunk.
Az üldöztetés nem kívülről fog leginkább érkezni, hanem azoktól, akiket ma esetleg még testvéreinknek tekintünk.
Azok, akik az eredeti Egyház modellje helyett, más alternatívát követnek és kínálnak fel. Akik vagy az írások kutatásában látják üdvösségüket, vagy azok tiprása által a valóban, vagy csak látszólag bennük levő Ruach HaKodesh nevében épp azt a rendet tiporják, ami a Szent Szellem esszenciája, lényegében káromolják őt. Ezektől a jelenségektől kell tartani, mert szellemi síkon gyilkol és belülről.
Legyünk tehát bátrak kitartani Ruach HaKodesh munkája mellett, akkor is, ha meghasadást okozunk testvéri közösségeinkben, akkor is, ha az imént vizsgált két tábor átkozni fog téged. A farizeus szabadosnak tart majd, a valóban szabados, vagy törvénytipró pedig farizeusnak. Ez természetes és addig örülj, amíg mindkét oldalról ezt hallod, mert ez a jele annak, hogy jó úton haladsz. Minden esetre,
a reformációnak addig kell tovább mennie, amíg vissza nem jutunk az ApCsel-ben leírt első és valódi Egyház mintájához.
Nem mi végezzük ezt a reformációt, csupán eszközei vagyunk. Főként senki ne jelentsen ki olyanokat, miszerint az utolsó reformációt hozta el a világra, akár milyen szuper a szolgálata és követendő példa, mivel az utolsót kizárólag a Messiás végzi be, amikor visszajön. Nekünk folyton a következő reformálandó tételeken kell dolgoznunk a mi emberi szintünkön. Egyszerűen hagynunk kell, hogy Ruach HaKodesh végrehajtsa ezt a munkát, elsősorban saját magunkban. Az egyetlen dolog, amit Elohim elvár tőlünk, hogy engedelmességben fogadjuk, ha változásra indít belülről és bátran megtegyünk minden lépést, amikor szól, hogy elérkezett az idő.
Minden Elohim-talan fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
A következő írásban megvizsgáljuk, miként kellene működnie Yahushua tanítványainak a szolgálata annak tükrében, amit az Apostolok Cselekedeteiben, illetve Yahushua parancsai alapján olvasunk.
Yahushua szavai így szólnak:
Összehívta tizenkét tanítványát, és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására. Elküldte őket, hogy prédikálják Elohim országát, és betegeket gyógyítsanak, és azt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és váltásra való ruhátok se legyen. Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. És ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük. Elindultak hát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és mindenütt gyógyítottak. Lukács 9:1-6
Hol látni ma ezt az erőt, mely démonokat űz, betegségeket gyógyít? Látni, de igen ritkán. A sorrend pedig ez, nem prédikálunk egy, az emberek számára ismeretlen Elohim-ról, nem a szánkkal és észérvekkel próbáljuk meggyőzni az embereket, hanem a Messiást visszük oda hátunkon, a Királyt, mint szamarak, mint az a régi szamár akkor Jeruzsálemben. És amikor ezt megtettük, Ő az, aki ott a helyszínen bemutatja hatalmát azáltal, hogy azok a betegségek, amiket felvitt magával a keresztre elhagyják a megkötözött embereket.
Jelek és csodák. Ez a két dolog hiányzik a mai evangelizációkból.
Nem az elhadart megtérő imák adnak új életet, azok legfeljebb egy vallásos köztes állapotba viszik be az embereket, akiket sikerült meggyőzni prédikációink által, hogy jobb lesz, ha a jó oldalra állnak mielőtt ránk szakadna az ég. Az embereknek látniuk kell, hogy akiről bizonyságot fogunk tenni, az eleve itt van velünk és kinyilvánítja hatalmát, hogy prédikációnk ezek után be is találjon a szívük legmélyére és nem az eszükbe.
Mert az üdvösség nem a felületes felismerésnek, hanem a következő három konkrét engedelmességi lépésnek a következménye:
Bűnbánat – Vízkeresztég – Tűzkeresztség
Miért nem működik ez ma, csak szórványosan?
A Messiás Teste ellen elkövetett Római merényletkor, mikor az üldözés helyett, a birodalom felvette a Messiás maszkját, hogy tovább éltesse pogány gyökereit, az eredeti tanítványságot is teljesen szétrobbantották. A Reformáció ezen a területen nem igen hozott jelentősebb változást egészen a 19. századig.
Sokan ma kimennek az utcára hirdetni a bűnök bocsánatát, Yahushua kiontott vérét és jól is teszik. Az üzenettel nincs semmi baj. A gond a sorrendiség, illetve az, hogy megrekedtünk kizárólag a szónoklatoknál, mint a régi görög-római birodalmak idején, amikor mindenki kiáll a fórumon és bibliai igazságokat mond el, próféciák beteljesedéséről beszél olyan embereknek, akik még a 10 Parancsolatot sem ismerik, sosem olvasták a Bibliát és Yeshuaról annyit „tudnak”, hogy karácsonykor született, és hogy szűz Mária fia volt.
Nem ismerik a próféciákat, nem fognak rádöbbenni, hogy jaj, tényleg megíratott. Továbbá a Hellén gondolkodás annyira velejéig benne van még mindig a leg megreformáltabb hívekben is, hogy folyamatosan az értelemre, az ész meggyőzésére fókuszálnak.
A hitetlenek pedig legtöbbször azt mondják és joggal, hogy: „hiszem, ha látom”. Bizonyítékokat akarnak és ezt kérik tőlünk. Mi ezen pedig felháborodunk; mondván, hogy a hitbeli dolgokat nem lehet és nem is kell bizonyítani, holott nekik van tökéletesen igazuk. És Mesterünk is ezt várja el tőlünk, hogy Őt vigyük oda és engedjük, hogy általunk működjön és bebizonyítsa nekik hogy Ő élő és ható. Az emberek jogosan kérik a bizonyítékot. Ezek pedig nem mások, mint
a jelek és a csodák melyek faltörő kosként utat nyitnak az emberek szívéhez, hogy befogadják Yahushua HaMashiah Evangéliumát
Ahogy egy nőt sem lehet előjáték nélkül meghódítani, mert ez esetben erőszakos cselekedet lenne. Ha mégis megadja magát, az sosem lesz igazi szerelem/házasság, legfeljebb behódolt rabszolgánk, de nem szabad szolgálótársunk.
Akik felé szolgálunk, azok szívét kell elsősorban megnyitni, hogy Yahushua HaMashiah erejét, hatalmát és Szeretetét megmutassuk szemük láttára, hogy egyértelmű legyen számukra, hogy a Messiás igaz volt, igazat mondott. Így juthatnak csak el igaz bűnbánatra, mint első lépés.
Shavuot utáni első kiküldtetés és szolgálat
Péter és János pedig együtt ment fel a templomba az imádkozás órájára, kilencre. Akkor vittek oda egy születésétől fogva sánta embert, akit mindennap le szoktak tenni a templom Ékesnek nevezett kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Ez, amikor látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Az pedig rájuk nézett, azt remélve, hogy kap valamit tőlük. Péter pedig azt mondta: Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked: A názáreti Yeshua HaMashiah nevében kelj fel és járj! És jobb kezénél fogva felsegítette, úgy, hogy azonnal megerősödött a lába és a bokája, felszökkent, talpra állt, járt, és bement velük a templomba, járkálva, ugrálva és dicsérve Elohim-ot. És az egész nép látta, hogy jár, és Elohim-ot dicséri. Amikor ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes-kapujában, csodálkoztak és megdöbbentek azon, ami vele történt. Amikor pedig Péter és János mellett maradt kitartóan, az egész nép álmélkodva futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, azt mondta a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel tettük volna azt, hogy ő járjon?ApCsel 3:1-12
Majd folytatódik Péternek a nép előtt Yahushua–ról tett bizonysága.
Itt is látjuk mennyire megfeledkeztünk arról, hogy szolgálni úgy lehet a leghatékonyabban, ha hitben engedjük, hogy
Yahushua HaMashiah előttünk járjon és jeleit/csodáit véghez vigye.
Így tesz bizonyságot arról, hogy mi, szólgálói, Benne vagyunk és érdemes most ránk hallgatni.
Az evangelizációnál mindenféle hívő kimegy szónokolni, úgy hogy valójában ő megy a Messiás előtt, hogy bemutassa másoknak. A világ azonnal látja, hogy emberileg erőlködik és semmilyen szellemi hatalom nem támogatja, csak elhadarja azt a tananyagot, melyet egyháza megtanított neki.
Hasonló helyzetben vannak, mint az ApCsel 19:11-17-ben olvasható zsidók, akik nem voltak a Messiásban és Yahushua nevére hivatkozva próbáltak démonokat űzni.
Ha a Messiásban is van a szolgáló, de nem úgy szolgál, ahogy Yahushua parancsolta, használva az ő erejét és hatalmát, úgy jár, mint ez a két zsidó, amikor nem a démonok, hanem azok akik felé szolgálnak, megmosolyogják és tovább lépnek. Azok pedig szellemben széttépve és megfáradva térnek haza.
De ha meg is térítenek valakit, ha be is merítkezik, sőt megkapja a Szent Szellemet és Újjászületik – óriási áldás! -, de úgy fogja tovább adni, ahogy maga is kapta, erőtlenül, hatalom nélkül, szolgálata részleges és gyengébb lesz, mint amit Yahushua eredetileg szánt neki.
Lehetnek így is gyümölcsök, de mennyivel gyümölcsözőbb az a szolgálat, mely az eredeti kiküldetési utasítások szerint működik.
Kimentek és ördögöket űztek / gyógyítottak
A nyomorék embertől a templom pitvarában Péterék nem kérdezték meg, hogy bűnösnek érzi-e magát, fel van-e készülve, megbocsátott-e mindenkinek, hogy megtudjon gyógyulni. Nem, hanem
egyből a gyógyulást kínálták fel neki és parancsukra meg is történt.
Hamis tanítás az, miszerint az Apostolok Cselekedetei idők és körülmények mások voltak, mint a mieink, így másképp kell csinálni a dolgokat ma. Szemmel láthatóan, a mai emberiség olyan lelki és értelmi hanyatlásban van a korábbiakhoz képest, ami a jeleket és csodákat ma pont, hogy szükségszerűbbé teszik, mint valaha.
A tudomány fejlődése ne tévesszen meg senkit. És azt se gondolja senki, hogy az egyetemet végzettek egyre növekvő száma a modern ember megnövekedett intelligenciájának bizonyítéka volna, és ezért többé nem szükséges természetfeletti jelekhez folyamodni, hogy meggyőzzük őt az evangéliumról. Nem, a tudományos haladás, az egyre kifinomultabb technológiai kiegészítő eszközök, a mesterséges intelligenciával párosuló tárgyaik, valamint a nagyrészt destruktív oktatással végrehajtott agymosás, annyira leszegényítette az embert lélekben és értelemi szinten, annyira elidegenítette őt az élettől és környezetétől a tömeges információ folyamatos bombázásával, hogy jelekre és csodákra egyre nagyobb szükség van!
Mert valójában a modern ember intellektuálisan sokkal gyengébb és jóval korlátozottabb az agyi kapacitása, mint őseinké volt.
Az evolúció illúzió, a devolúció a szomorú valóság, a leépülés.
Egyrészt azért, mert mindezen modern eszközök, az okostelefonok és számítógépek átveszik a gondolkodási és az emlékezeti funkciókat, mely által elsorvad az agyunk, de főként és mindenekelőtt azért, mert a növekvő bűn egyre inkább degenerálja az emberi szervezetet, beleértve az agyat is.
De minimum kijelenthető, hogy Yahushua, így a Szent Szellem, egyszóval Yahuwah, most és mindenkor ugyanaz. Ha akkor így működött, ma sem működhet és nem akarhat másképp működni. De sajnos a mi hívő agyainkat átmosták többszörösen a hellén szellemiséggel és nem értjük, nem merjük vállalni az eredetit, mert félünk, nem hiszünk benne, mi lesz, ha mégsem sikerül, stb.
A szolgálat eredeti eszközeit (gyógyítás, ördögök kiűzése), addig kell kitartóan csinálni amíg át nem tör. Mint minden más területeken, itt is ugyan így van. Meg kell erősödni, megedződni, hogy gyakorlatban legyünk. Kérni tiszta szívvel a hamis egyházi teológiák kisöprését szellemünkből az eredeti visszaállításával.
Erről szól a tanítványi élet, hogy hibázunk és folyamatosan tanulunk.
Továbbá keresni testvéreket, szolgálókat, akik már ebben a munkában benne vannak, előttünk járnak, így erősíteni, biztatni tudnak bennünket.
Benned is megfordult?
Úgy gondolom, hogy akiben él a Messiás, érzi, ha szolgálatai hiányosak. Gyakran ráfogjuk, hogy az egyre romlottabb világ és egyre gyarlóbb, lázadóbb emberek az okai ennek, illetve a Sátán támadása alatt vagyunk. Ez igaz is, de a mi oldalunkról az oka az, hogy a reformáció mindig megáll egy pontnál és nem megyünk tovább. Nem könyörgünk azért, hogy minden úgy legyen, mint az ApCselben, akár még az is, hogy közösségben éljünk és mindenünk közös legyen! (lásd: Nem lesz semmid és mégis boldog leszel)
Ne érezz lelkiismeret furdalást, ha nem úgy szolgáltál eddig, ahogy Yahushua eredetileg elrendelte. Te is meg voltál tévesztve, hiányos tanításokat kaptunk és a tudatlanság idejét elnézi Elohim. Ne gondold azt sem, hogy amit eddig tettél, az mind hiábavaló volt, vagy szemét. Nem. Mert a magokat elvetetted. Lehet, hogy rossz földbe, mivel nem „szakszerűen” csináltad, de ezeket a magokat Ruach HaKodesh a helyükre tudja juttatni. Hiszen héberül a Szellem: Ruach, ami szelet is jelent és oda tudja fújni ahová akarja, illetve korai és késői esőt is ad rá akarata szerint.
De a továbbiakban ne kelljen utánunk söprögetnie senkinek, egyből tanuljuk meg hol a jó föld és mik a valódi Szellemi eszközök, amelyeket kaptunk, hogy tanítvánnyá tegyünk minden népet.
Mit is jelent a törvény, hány tövény van, hogy működik, miként lehet összegezni, miként kapjuk ezt meg módosított változatban Ruach HaKodesh által, amikor újjászületünk? Látni fogjuk, hogy mindez lényegében úgy működik, mint 2 tömörített zip-file, a két megelevenedett kőtábla, melyet kettős lángnyelvként megkapunk személyes Pünkösdünkkor a szívünkbe és onnantól fogva fokozatossan kibontásra kerül a bennük levő tartalom. Ettől a ponttól Ruach HaKodesh a Szeretet törvényeinek az érvényre jutását szívünkből az elménkbe juttatja, így tudjuk, hogy az adott szituációban miként gondolkodjunk és cselekedjünk, hogy már gondolatban ne essünk már bűnbe.
Szeresd Yahuwah-t, a te Elohimodat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Ez a két Parancsolat tartalmazza az összes többit. Ez azt jelenti, hogy a 10 Parancsolat, 5+5 ennek a kettőnek a kifejtése és pontosítása: HOGYAN szeresd Yahuwah-t és HOGYAN szeresd Felebarátodat.
A Tórában (Mózes 5 könyvében) leírt összes többi parancsolat pedig tovább kifejti és magyarázza a kettőt, illetve az abból fakadó tízet, hogy konkrét esetekben, hogyan cselekedjünk.
Ha Yahushua a Testté lett Ige (János 1:14), ha Yahushua maga a Szeretet, hogyan mondhatja bárki, hogy a törvény érvénytelen? Pál sem tett ilyen kijelentést, bár annak tűnhetett (nem vagyunk a törvény alatt), de mi a kontextus, ki az aki Szellemben ezt érti? Mert, ha csak azt nézzük, hogy a Parancsolatok a Szent Szellemmel való betöltekezés által a szívünkbe vésődött, akkor már csak azért sem vagyunk a törvény alatt, mert a szívünk a fejünk alatt van, azaz kimondható, hogy a Törvény felett vagyunk. Bár ennek a ténynek talán igenis van fajsúlyos szellemi tartalma, de most a viccet félretesszük és inkább gondolkodjunk el azon,
ha bennünk a Messiás Szelleme él és Ő betartja a törvényt, akkor a törvény minket már nem tud megítélni, és így valóban nem vagyunk alatta.
Vajon a Szent Szellem onnan belülről, milyen egyéb szabályok szerint vezetne bennünket, ha nem kizárólag a Szeretet szabályai szerint, mely Szeretet szabályoknak a kibővítése az összes többi Tóra-i parancsolat?
Az ítélet végrehajtását vette el Yahushua az emberek kezéből és ültette át saját jogkörébe. Csupán ennyi módosítás történt az Ó- és az Újszövetség között. Innentől fogva még a halállal járó törvények is érvényesek, csupán Yahushua az, aki a halálos ítéletet végrehajtja az emberekben. Most még Kegyelmi időket élünk, ezért a ítélet bennünket szellemben súlyt, amikor az óemberünket öli meg, hogy új teremtések lehessünk.
Miért mond ellent Pál Yahushua-nak. Nem vagyunk törvény alatt/egy jótányi nem múlik el?
A legelején le kell szögezni valami igen fontosat:
Ha bármilyen ellentmondást észlelünk Yahushua szavai és egy másik szereplő szavai között, a mérce MINDIG az amit Yahushua mond.
Ha nem értjük, ne abba kapaszkodjunk, ami nekünk szimpatikusabb, vagy amit a fejünkbe sulykoltak a teológusok. Amíg nem vagyunk elég felkészültek, hogy a nehezen érthető Pált megértsük, nagyon erősen és kizárólag Yahushua szavaihoz ragaszkodjunk és a-szerint járjunk el, mert abból nem származhat baj.
Majd később, ha Szellemben és engedelmességben eljutunk arra a szintre, akkor rájövünk, hogy végeredményben
Pál és Yahushua sosem mondott ellent egymásnak.
Annyi különbség volt Pál esetében, hogy kicsit bonyolultabb helyzetben volt, mint Urunk. Yahushua-val ellentétben, Pál üzenete javarészt már újjászületett embereknek szólt, azon belül, igen eltérő szellemi korban és állapotban levőkhöz. Yahushua-nak úgy mond „egyszerűbb” volt a helyzete, mivel szellemben mindenki azonos szinten volt, azaz újjászületett ember még nem létezett.
Ezért egyesek számára az egyik oldala volt fontos bizonyos dolgoknak, másoknak számára pedig egy másik aspektusa. Nem szólunk ugyanúgy mi sem egy 3 és egy 13 éves gyerekhez és nem azonos az elvárás irányukba. A kicsitől kevesebbet kérünk számon, a nagyra pedig már több szabály vonatkozik.
Ezért Pál egyfajta együttnevelési módszer szerint írta leveleit. Olyan ez, mint a pedagógus, aki két vagy több évfolyamból való diákokat oktat egy tanteremben egybeterelve és párhuzamosan tanítja őket külön-külön tananyagból. Sok falusi kis iskolában történik ez így, ahol nincs elég pedagógus, vagy hely, hogy külön oktassák az évfolyamokat. Aki pedagógus és azon belül, aki ilyen fajta differenciált oktatást végzett, tudja ennek nehézségeit. Ilyenek a gyülekezetek is, ahol Pál szolgált. Mindenki egy helyen van. Mindenki mindent hall, ami elhangzik, de nem minden szól mindenkihez – vagy még nem, vagy már nem. Ezért szükséges tisztázni, hogy a hallgató mire figyeljen és mire ne, nehogy összezavarodjon.
Ráadásul Pál szavainak rendszeres eltorzítása, mint a Biblia sok más kijelentésének az esetében, annak köszönhető, hogy
A hívők gyakran hajlamosak egyik vagy másik verset kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy olyan jelentést adjanak neki, aminek semmi köze az eredeti jelentéséhez.
Yahushua legalább enyhített a Törvényen?
A Törvény nem, hogy érvényes, hanem érvényesebb, mint valaha.
Yahushua nem törölte, hanem egy magasabb szellemi síkra emelte, azaz még szigorított rajta.
Hiszen az ószövetségi korban, csak meg kellett fékeznie magát az embernek attól, hogy tiltott dolgokat cselekedjen, Yahushua-tól azonban már a gondolati bűn is annak számít. Nem elég nem lefeküdni valakivel, még elképzelni sem szabad! Nem elég életben hagyni ellenségünket, még gyűlölni sem szabad csendben a szívünk mélyén!
Azonban a Kegyelem épp arról szól, hogy ha te bűnbánatra jutsz, bemerítkezel, majd betöltekezel Szent Szellemmel, akkor a bűnös gondolatoktól is megszabadít és megtisztít téged.
Bűnbánatra azonban a törvény megítélése nélkül eljutni lehetetlen:
A Törvény által ismerjük fel a bűneinket.
Róma 3:20
Miben más az Ó- és Újszövetség?
A két Szövetség különbsége a Törvényt hordozó anyaga: Kő a régi esetében – hús szív és Szellem a másodikéban.
Az Ó és Új Szövetség között csupán ennyi a különbség. Mert az első egy kőbevésett szövetség volt, mely erőtlen és lényegében elméleti, halálhoz vezető.
Az Új Szövetség viszont leveszi a Törvény tételes és önerőből való betartását az ember válláról, hogy szívébe ültetése és magától működjön a gyakorlatban.
A Törvény pedig egy jótányit nem változott! És úgy látom, ha nem tévedek, hogy az ég és a föld még mindig áll. Máté 5:18
Régi tömlőbe régi bor, új tömlőbe új bor. A régi bor, kőbe vésett betű volt, mely öl, az új pedig szívbe vésett és szellemi, mely életre visz.
Továbbá
nagyobb a Messiás a törvénynél. Ezért aki Őbenne van és akiben Ő él, az felette áll Vele együtt a törvénynek
és annak ítélete nem éri el, így valóban nem vagyunk a törvény alatt. De ettől még a törvény szerint működnek továbbra is a dolgok amíg a világ el nem pusztul.
További különbség a két Szövetség között: az Ószövetség előképe az Újnak, ahogy a Sinai hegy (Hágár a rabszolgaság) előképe a Sion hegyének (Sárának a szabadságnak) és ahogy Mózes előképe a Messiásnak,
úgy a kőtáblák előképei a kettős lángnyelveknek, melyek minden tanítvány szívébe belevésődött.
Illetve meg kell jegyezni, hogy az Újszövetséget sokkal inkább jellemzi a Törvény, mint az Ószövetséget. A „rabbik” 613 parancsolatot számláltak össze a Tórában a 10 parancsolat és a 2 Szeretet törvényén túl. Valójában 650-700 körül tehető a törvények (mitzvák) valódi száma, ugyanis több törvényt nem vettek figyelembe.
Az Újszövetségben viszont 1050 utasítás található
Ezek az „új parancsolatok” nem mások, mint a régiek pontosítása, új megfogalmazása, tökéletessé és végső szellemi gyakorlatiassággá tétele. Lényegében egyik sem új, hanem szorosan összefügg a régiekkel és azokat pecsételi meg a Melkishédek rendje szerinti főpapi uralom szerint, amikor a betűből élet lesz.
Ószövetség – rabság / Újszövetség – szabadság
Rabság az, amikor a törvényt igyekszed betartani, hogy megfelelj valakinek, de közben a szívedben egészen mást cselekednél. Mekkora teher, lelkiismeretfurdalás, önerőből való önmegtartóztatás és energia szükséges ehhez? Az ilyen ember hasonló sziszifuszihoz, a gályarabokhoz vagy az Egyiptom béli vályog taposókhoz.
Amikor pedig a szíved újul meg a Szent Szellem által és a Törvény szerint, minden erőfeszítés és különösebben elviselhetetlen önmegtartóztatás nélkül, jó szívvel, jó kedvvel meg fogsz felelni Yahuwah rendeleteinek, a benned élő Fia és Szelleme által.
Mi van a Szentélyt, a papokat és az áldozatokat szabályozó rendeletekkel?
Ugyanúgy működik. Csakhogy ma
egyetlen Főpap van Yahushua, mi az Ő Testének tagjai pedig mind Leviták vagyunk.
A földi Szentély, a Mennyei képmása volt, ahogy Mózes ezt megkapta. Ezért a Törvény ugyanaz, csak a rendje, az érvényre jutása módosult. Yahushua az emberek kezéből visszavette az ítélet végrehajtásának a jogát. Ő hajtja végre a büntetést, a Kegyelem korszak alatt még kizárólag szellemi síkon, majd amikor visszajön, fizikailag is elpusztítja a bűnösöket, akik nem adták át Neki halára óemberüket.
Az áldozat egyszer és mindenkorra megtörtént.
Azonban további kisebb áldozatok szükségesek ahhoz, hogy a Messiás Teste a Szentély működjön ma is.
Áldozat az, amikor kimegyek szolgálni mások felé, az időmből és energiámból áldozok, sőt mi több, én vetek, de sokszor más arat. Áldozat az, amikor lemondok dolgokról, a zsíros falatokat nem fogyasztom el, hanem feláldozom, elégetem. Áldozat az, amikor böjtölök, félrevonulok imádkozni, nevelem a gyerekeimet Yahuwah nevében, saját akaratomat az oltárra teszem, hogy az Övé legyen meg.
A régi rendeletek ezeknek a szívből jövő szellemi és tökéletes áldozatoknak voltak csupán képmásai, illetve ígéretei.
Hiszen akkor emberek működtették, most azonban a Messiás és az Ő uralma alatt élő új teremtésű emberek szolgálnak.
De fordítva is működik, nem csak tiltó, hanem „élvezeti” törvények is vannak. A Levitának néha mégis jár a zsírból, a javakból és azokat szíve kedve szerint el is fogyaszthatja. A munkás megérdemli a bérét és sose szégyelljen elfogadni adományt bármilyen formában és élvezni annak áldásait. Csak a mértéket tartsa meg és ne fogadjon el pénzt és adomány attól, akiben érzi, hogy meg akarja őt vásárolni.
Lepel, nemcsak a zsidók szemén
Ahogy a hagyományos zsidókat, a hamis talmudi és egyéb babiloni fertőzések nem engedték felismerni a Testté lett Igét, mely megjelent Yahushua-ban, az a bizonyos lepel, mely a szemükön van, úgy látható, hogy a kereszténység szemén is rajta van egy hasonló lepel, mely ennek tükörképe. Ez a lepel nem más, mint az, amelyik nem engedi őket felismerni a törvényt Yahushua-ban, annak ellenére, hogy elfogadják Őt messiásként. Mindkét esetben a sátán gondoskodott, hogy a lepel a Törvény és Yahushua között helyezkedjen el. Így a két oldalon levő Népnek torz képe van a Messiásról.
Az egyik csoport, mely a Törvénynél van, Yahushua-t nem látja, a másik, aki Yahushua-nál van pedig a Törvényt nem ismeri fel Benne.
Ne féljünk hát a Törvénytől, ő a legjobb barátunk, mely eszköz, amit a mi Urunk bennünk használ, hogy a bűntől való megszabadításunk után, vissza ne essük abba, illetve lássuk, hogy mi van még bennünk, amit még rendezni kell hívő utunk folyamán.
A törvény tagadása nem más, mint a Szent Szellem munkájának megakadályozása, mely egy idő után az Ő megszomorításához is vezet.
A Törvény olyan, mint az útjelzések, melyek segítenek megtartani az irányt és megmaradni azon a keskeny úton, ami az üdvösséghez vezet. Nem az útitáblák a cél. Aki pedig annak veszi őket, bele is rohan és bele is halhat. A Messiás a cél és aki Felé rohan, Örök Életet kap.
A Törvény a tanítómesterünk, hogy egyre jobban megismerjük Őt és közelebb jussunk hozzá.
Amikor olvassuk az Ószövetségben a Parancsolatokat fokozatosan rádöbbenünk arra, hogy egyáltalán mit jelentenek számunkra a mai viszonylatokban. Mi a szamár, a tehén és egyéb földművelődéshez köthető fogalom, még egy mai városi embernek is megnyílik a szeme, hogy mit jelent, és hogy adott esetben egy-egy törvényt, egy-egy helyzetben tudatlanul is betartott. Nem kényszerből, hanem ösztönösen, jókedvvel, azaz Szeretetből, mert már a szívébe vésődött anélkül, hogy még tudatában lett volna a tételes formájáról.
A törvény újjászületésünk után való megismerése megerősíti hitünket, hogy valóban bennünk él a Messiás és bizonyságot tesz a Szent Szellem jelenlétéről.
A törvény veszélyei
A törvény akkor válik valóban átokká, amikor emberi kézbe vesszük. Amikor a Szent Szellem és Szeretet nélkül kezdjük ismét használni ítélkezésre, illetve amikor magunkra nézve azért tartjuk betartandónak, mert ebből remélünk valami többlet áldást.
Az ilyen folyamat/állapot igen nagy jelzés, hogy a Szövetségeddel valami gond van.
Ilyenkor jusson eszedbe, hogy talán újjászületett embernek gondoltad magad, de valaki félrevezetett. Vizsgáld meg magad és kérd a víz és/vagy tűzkeresztséget, kinek mi hiányzik, azt az adott személy és Elohim tudja.
De ha ebben vagy, akkor még a vallásosság és farizeusság rabja vagy. Az ilyenek miatt és az ilyenek hamis bizonysága miatt félnek az emberek a Törvénytől és visszautasítják. Ebben az esteben te is törvénytipró vagy, mert rosszul kezeled és emberileg lépsz be a Messiás jogkörébe, így taposod a törvényt a-helyett, hogy engednéd Őt érvényre juttatni azt benned. Sőt másokat is törvénytipróvá teszel, akik a valódi szabadságra vágynak, mert azt látják, hogy a törvény téged rabbá tett és így még távolabb fognak menekülni előle azaz a Messiástól.
Az beszéljen a Törvényről, akinek valóban a szívébe vésetett.
Tanítványi utunkon azáltal Szentelődünk meg egyre inkább, hogy a parancsolatok egymás után helyreállnak és működésbe lépnek bennünk.
A parancsolatok – melyeket a zsidóság 613 mitzvah-ként emleget – az a törvényrend, melyet Mózes öt könyvében olvashatunk a kinyilatkoztatástól kezdődően egészen az ötödik könyv befejezéséig. Valójában több van 613-nál, kb. 650 és 700 között helyezkedik a valódi számuk.
Ezek nem valami többlet törvény sorozat, melyet Mózes kap az Örökkévalótól, hanem a 10 Parancsolatnak a kibővített, konkretizált, gyakorlatiassá tett változata, illetve magyarázata. Ahogy maga a 10 Parancsolat is a két legfőbb a Szeretet Parancsolatnak a kisség bővebb, konkrétabb változata.
Összefoglalva, csupán csak
2 Parancsolat létezik, melyek maguk is további 10, majd még további 613+ magyarázó parancsolatban vannak bővebben kifejtve.
Parancsolatok ma
Ezek a parancsolatok farizeusság?
A „613” parancsolat NEM tartozik a judaista extra törvényekhez, hanem a továbbra is érvényes és szétválaszthatatlan része a 2, illetve 10 Parancsolatnak és a Szentírásnak, illetve annak az Igének, mely Yahushua–ban Testté lett.
Ezek a törvények azok, melyeket Szelleme által az Atya szíveinkbe akar vésni, pontosan azért, hogy ne kívülről igyekezzük betartani őket, hanem belülről, újemberünk tiszta ösztönei által.
Nem az üdvösség reményében engedelmeskedünk azoknak, hanem a már elnyert üdvösség következményeként engedjük őket működni a bennünk elő Szent Szellem által.
Ha engedjük Ruach HaKodesh arra is képes, hogy megértesse velünk, hogy a mai korban, a saját személyes életünkben, mit jelentenek, mit szimbolizálnak a réginek, gyakran állatokkal és mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő parancsolatok. Mit jelent ma számunkra a felebarátunk ökre, szamara, a kártérítés menete stb. Sőt az áldozati renddel kapcsolatban is gyorsan rájövünk, hogy hálaadásunk, imáink és az életünkben meghozott áldozatok, lemondások és bűnöktől való elfordulásaink pontosan tükröződnek a régi áldozati rendek leírásaiban. Most kegyelmi időkben természetesen ez főként szellemi síkon történik, az elménk megújújása által.
Nem vagyunk már a törvény alatt!
Ahogy Pál is figyelmeztet, nem vagyunk a törvény átka alatt. Valóban nem, ha ezek a törvények szellemünkbe vésetnek a Szent Szellem tüze által. Aki pedig újjászületés, a Messiás uralmának megvallása nélkül hajt fejet ezeknek a törvényeknek és igyekszik ezeket önerőből betartani, vagy akár a Messiás uralmának megvallása mellett teszi ezt, az valóban továbbra is a törvény átka alatt van.
De másfelől, aki a Messiásban hívőként továbbra is tagadja a törvénynek ezt az eredeti fajta érvényességét – miszerint a Szent Szellem pontosan ezeket vési bele szíveinkbe – bármenyire az ellenkezőjét vallja, épp ezért ugyanúgy a törvény átka alatt van ő maga is.
Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a törvény érvényességének tagadása kizárja a törvény benne való rendezését.
Meg kell érteni, hogy újjászületésünk által és azt követően, a törvény nem cél többé, hanem eszköz. Nem üdvözít, hanem az elnyert üdvösségünk elnyerésétől – újjászületésünktől – a mennybemenetelünkig vezető göröngyös ösvényen, igen fontos, és életmentő jelzőtáblái, hogy le ne térjünk erről az Útról és valóban Életben maradjunk mindvégig. Ez a lényegi különbség a régi, az erőtlen szövetség, és az Új tökéletes Szövetség között.
Az Új pedig kizárólag a Régi alapján érvényes, és nem nélküle. Aki önálló szövetségként tekint az újra, az más idegen szövetségről beszél, nem a Messiáséról. Az üzenet, az ígéret, a törvény maradt ugyanaz. Érvényre jutási módja módosult. Az ember kezéből a Messiás visszavonta az ítélet végrehajtását és a halál az óemberünket érinti, amíg tart a kegyelmi idő. Az üzenetet hordozó anyag is megváltozott:
a régi a kő és a gyilkos betű, az új pedig a szív és a megelevenítő szellem.
Pünkösdkor pontosan ez történt. A tanítványok fejei felett megjelenő kettős lángnyelvek nem voltak mások, mint a megelevenedett két kőtábla melyet ígéretként Mózes lehozott a Sinai hegyről, melyek ekkor teljesedtek ki a első tanítványok szíveiben. Mózes ígereteket hozott le, nem törvényeket valójában. Hiszen nem az volt rájuk írva, hogy NE ölj – NE lopj – NE paráználkodj – Tiszteld stb., hanem az eredeti héber jövő idejü igeragozása úgy hangzik, hogy nem FOGSZ ölni, lopni, paráználkodni és Tisztelni fogod Elohimot, atyádat, anyádat, felebarátodat, ha Bennem, a Messiásban végre Újjászületsz. Megválozol úgy, hogy ezek a törvények természetes folyásként fognak áradni már a gondolataid csírájától fogva egészen a cselekedeteiden keresztül.
Szóval, soha nem tilalmakról vagy kötelezettségekről volt szó, hanem ígéretekről.
Amikor Yeshua arról beszélt, hogy ha már gondolatban elköveted, már bűnbe estél, nem arra kér, hogy fogd vissza saját gondolataidat is, ami lehetetlen az ember számára, hanem azt vetíti előre, hogy amikor az Én Szellemem majd beléd költözik, akkor Én már a szívedben és az elmédben is a helyére teszem ezeket a dolgokat és megszabadítalak téged már a gondolatától is bűnnek, hogy eszedbe sem fog jutni többé.
A Törvény és a Messiásegymásra mutat
A törvény a zsidóság tanítómestere volt a Messiásig, ahogy olvashatjuk a Galátziabeliekhez írt levélben. A Messiást azonban ez a zsidóság eddig nem ismerte fel, mivel más, megmásított törvényt helyezett Yahuwah Parancsolatai elé. A Népek pedig a Messiás ismerete által kapják meg megoldott / beteljesedett csomagként azt a törvény, melyet a zsidóság megmásított. Feltéve, ha elfogadják ezt. Yahushua HaMashiahvisszafelé pedig a tanítómesterünk, aki rendjét, törvényét kibontja és belénk helyezi élő Igeként. Hiszen a népek nem a Szináj hegynél kötött szövetség örökösei, hanem a golgotaiaké. Itt fordítva indul el a folyamat. Azt, amit a zsidóság önmagában képtelen volt megtartani, azt a Messiás által az Övéi a szívükben, szellemükben hordozzák, akár zsidók akár nem.
Így teljesedik be két kijelentés is:
Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat
Zsidókhoz írt levél 10-16
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Máté 5:17
Tehát ezeket a parancsolatokat, és a hozzáfűzött gondolatokat, melyeket ezen a honlapon találsz, semmiképp sem önerőből, emberi fejünkkel való betartásra vannak. Hanem arra valók, hogy rávilágítsanak azokra a területekre hívő életünkbe, ahol elakadtunk és gyakran nem is sejtjük, mert azt mondják nekünk 2000 éve, hogy érvénytelenek ezek a zsidóknak adott törvények, hogy épp a Szeretet Parancsolatainak valamely megnyilvánulása nincs még rendezve bennünk. Azért íródtak ezek a gondolatok, hogy konkrétan, a betegséget megvilágítva, fordulhassunk az orvoshoz, megnevezvén a bűnt, így tudatosan kérhetjük az attól való tisztulásunkat. Erről szól a Megszentelődés folyamata.
Ebben az írásban nem a szokásos behelyettesítő teológia elméletének témáját fogom taglalni. Úgy gondolom, már lejárt ennek a győzködésnek az ideje, sokan megtették máig, magam is érintem más írásokban. Minden témának van ideje és határideje, melyet egyszer le kell zárni. Akik pedig eddig nem lettek meggyőzve, továbbra sem lesznek. Ha mégis ébredezne közülük valaki, tengernyi korábbi írásban tud kutakodni és meggyőződést szerezni magának.
Egy másfajta behelyettesítő „teológiával” fogunk foglalkozni. Egy olyannal, ami bizonyára az Örökkévaló akaratában van és nem az emberi agy, vagy romlott lelkiség szüleménye. Mert, amíg a kereszténység nagyobb része még mindig azon elmélkedik, miként léphet a zsidóság helyébe, nem veszi észre a valódi behelyettesítés lényegét.
Az újjászületett ember nem a zsidó, hanem egészen másnak a helyét foglalja majd el üdvözüléskor, amikor Menyasszonyként egyesül örökre a Vőlegénnyel, a Messiással.
A vallásos ember helyfoglalási kísérletei pedig hiábavalók maradnak. Az ilyen, a zsidót gondolja helyettesíteni, az újjászületett ember pedig angyalok felett ítélkezik majd, illetve üresen maradt, megtisztított helyüket hívatott elfoglalni.
A kereszténység egyik fő hivatása lett volna a zsidóság féltékennyé tétele, ehhez képest többségében továbbra is ő féltékeny a Krisztustól még mindig távol tévelygő zsidó népre.
Lehetséges-e, hogy a király fia féltékeny legyen a vándor koldusra még akkor is, ha épp számüzetésben levő testvéréről van szó? Vagy az e-féle féltékenység nem annak-e a jele, hogy aki hercegnek hiszi magát még minding nem teljességgel fia a Királynak ?
Amikor Helel, az egyik főangyal (Sátán) és párfogói fellázadtak Elohim ellen, száműzve lettek a Mennyeknek Országából. Ez az Ország, melyet az Örökkévaló tökéletesen berendezett, és ahol a bukott angyaloknak is megvolt a pontos, fontos helyük és szerepük. Kivetésük következtében egy űr támadt, amit mindenképp pótolni kell, hogy újból helyreálljon a tökéletesség állapota.
Az embert YaHuWaH a bukott angyalok helyének az elfoglalására teremtette.
Azonban nem helyezhette el őket azonnal végleges helyükre, mivel volt egy kihívója. Valaki, aki belegázolni próbált a Méltóságába, aki helyét el akarta foglalni. Yahuwah nem semmisítette meg azonnal, ahogy megtehette volna, hanem esélyt adott neki, hogy bizonyítson. Elohim saját maga számára pedig időt adott, hogy mérhetetlen hatalmát bemutassa a teremtett világ számára, beleértve az angyalokat és az embereket.
Az embernek szabad akaratot adott, mert joga volt sátánnak megkísérteni őt. Ez sikerült is. Majd az embert halálra ítélte, de az ítéletet nem hajtotta végre azonnal az emberen sem, hanem inkább egy lassú végkifulladásig tartó halálos folyamatra ítélte őket, amit világtörténelemnek is hívhatunk, de egyszerűbben kifejezve,
ez a folyamat nem más, mint maga az IDŐ.
Egy visszaszámlálás, amely nem más, mint Elohim irgalmának jele, egy olyan idő, amely alatt minden egyénnek lehetősége van kegyelmet nyerni azáltal, hogy felismeri a Megváltó Yahushuát, hogy helyreáljon a kapcsolata az Atyával.
Elohim szeretete és nagy kegyelme itt nyilvánul meg először, bármennyire az emberek többsége haragot, ítéletet, bosszút, sőt kegyetlenséget vélnek felfedezni az Éden Kertből való kiűzés cselekedetében. Ez a száműzetés a menedékváros törvényénének az első megnyilvánulása. Hiszen az ember Elohim elleni lázadása nem szándékos volt, nem ártani, megszégyeníteni akarták Teremtőjüket, hanem olyanok akartak lenni mint Ő, saját gyengeségüknek/kívánságuknak nem tudtak ellenállni. Olyanok szerettek volna lenni mint Ő, de nem azért, hogy helyébe lépjenek, nem gyűlölték meg Yahuwah-t, ahogy ezt Helel és társai tették és ők ebbe a megbocsáthatatlan bűnbe estek.
Az embernek ez volt a megmenekülés lehetőségének a záloga. Kaptunk időt, ahogy a nem szándékos gyilkos is kapott egy menekülési útvonalat és helyet, ahol elbújhatott a bosszúállók elől. Így kaptunk időt ahhoz, hogy észhez térjünk, visszatérjük, megtaláljuk és elfogadjuk Yeshua Váltságművét, a helyettünk halálraítélt helyettesítő áldozati bárányt, amitől a bosszúálló Elohim haragja lecsillapodik. 5Mózes19:4-6
Sátán és Elohim harca nem más, mint egy párbaj. És, mint minden tisztességes párbajban, illetve mivel a párbaj szabályait maga Elohim határozta meg, csakis tisztességes módon lehet megvívni. Az ellenség, bármilyen alattomos és megvetendő alak, mégis megilleti az alap tisztelet és vannak jogai a hadviselés szabályai szerint. Mint az úri világ idején tették az ellenfelek egymás között, tisztelettel, mindenféle ma elterjedt köpködés, üvöltözés és káromkodás nélkül vívták meg a párbajaikat az ellenfelek, ahol mindkét fél azonos fegyverrel a kezében, mutathatta meg, hogy ki az erősebb.
Túl könnyű lett volna, minden romlottat kidobni, majd kisöpörni, kitakarítani, és új lakókkal azonnal feltölteni Elohim országát. Yahuwah megpróbált, saját akaratukból, egyéni döntésük által megtért, megtisztult egyénekkel akarja feltölteni az üresen maradt helyeket. Ő valódi egyéniségeket akar látni maga körül, akik saját szándékukból szolgálják Őt és nem holmi üresagyú robotokat, vagy kényszer rabszolgákat.
Az angyaloknak is volt egy „idő”, amikor dönthettek, miután meg lettek teremtve. Volt aki másképp döntött és ez az emberiség nagy lehetősége, hogy olyanná váljon, mint amilyenek azok voltak, illetve felettük ítélkezzenek mindazért a rosszért, amivel sújtották az emberiség teljességét 6 ezer éves történelme során.
Az ember a tét. Vagy üdvözül a Messiás vére által, vagy követi kísértőjét a kárhozatba.
Sátán és démonjai azért dühöngenek, mert egyrészt tudják, hogy Yahuwah-t nem fogják legyőzni, másrészt azért, mert rettenetes megalázás számukra, akik még Elohim-nál is nagyobbnak gondolták magukat, hogy végül egyszerű emberek, az angyalokhoz képest alattomos jelentéktelen lények is föléjük kerülnek majd és „angyalok” lesznek helyettük. Ők pedig még az ember földi állapotánál is jóval alávalóbb kárhozott maradványok lesznek és lényegében már rég azok is.
Sajnos némi vigasztalásuk abban áll, hogy sokakat az emberek közül sikerül majd magukkal rántani az örök kárhozatba.
A mi vigasztalásunk pedig Yahushua HaMashiach-ban van, ki vére által kimenti mindazokat, akik elfogadják Áldozatát és Uralmát.
