Az Evangélium üzenete Elohim szeretetének és kegyelmének örömhíre, amely a bűnbe esett emberiség megváltásáról szól. Az Örökkévaló az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, hogy vele közösségben éljen. Azonban az ember engedetlensége, a bűn által megszakadt ez a kapcsolat, ami halált és ítéletet hozott a világra. Elohim azonban nem hagyta az embert reménytelen állapotban: elküldte egyszülött Fiát, Yeshua HaMashiah-t, aki tökéletesen bűntelen életet élt, meghalt a kereszten az emberiség bűneiért, és harmadnapon feltámadt, legyőzve a halált. Az Ő áldozata által mindaz, aki hit által elfogadja ezt a kegyelmet, bűnbocsánatot, örök életet és új kezdetet nyerhet.
Tanításunk célja azonban nemcsak az Evangélium hirdetése, hanem annak mélyebb értelmezése és megértése is. Fontos megértenünk például, miért volt tiltott a tudás fájának gyümölcse az Édenben, és miért választotta az Örökkévaló, hogy az emberiség csak a Megváltón keresztül találhat vissza Hozzá. Ezen kérdések megválaszolása segít megérteni tervének teljességét és az Evangélium igazi mélységét.
Mit kell tenned, hogy befogadd ezt az ajándékot?
Térj meg (bűnbánat): Ez azt jelenti, hogy felismered, hogy bűnös vagy, és őszintén elfordulsz a bűneidtől.
Higgy Yeshua-ban: Higgy abban, hogy Ő Elohim Fia, aki helyetted szenvedett és feltámadt, hogy új életet adjon neked.
Merítkezz be vízbe: A vízkeresztség során az óembered meghal, a bűneid megbocsáttatnak, és új emberként támadsz fel Krisztussal.
Fogadd be a Szent Szellemet: Isten megígérte, hogy elküldi a Szent Szellemet, aki erőt ad ahhoz, hogy szabadon, győztesen élj, és Jézus tanítványa legyél.
Az üzenet célja: Nemcsak megbocsátást nyerni, hanem új életben járni, amelyet Isten tervezett el számodra. Ez az élet magában foglalja a gyógyulást, szabadulást a démoni kötelékekből, és azt, hogy te is másokat tanítvánnyá tegyél, ahogyan az tanitványok tették az Apostolok cselekedeteiben. Ez nem vasárnapi (szombati) templomi szertartásokon való részvétel, hanem egy állandó és mindennapi beső ünnep, egy mindent megváltoztató életforma.
Az evangélium nem vallás, hanem ÉLET: egy helyreállt élő kapcsolat a Teremtővel, amely megváltoztatja a szívedet, a gondolkodásodat és az életedet.
Sokan gyakran azt nem értik, miért kell ekkora büntetést elszenvednie az emberiségnek egy nyomorult gyümölcs elfogyasztása miatt. Nem értik, miért volt ez az aktus ennyire fontos Elohim szemében, mitől olyan megbocsáthatatlan hiba egy gyümölcsbe való belekóstolás?
„Hangsúlyoznunk kell, hogy NEM a „mindenben szerető és elfogadó, kegyes jézust” hirdetjük, hanem a hamar visszaérkező, Igazságos Királyt szeretnénk megosztani.
De mennjünk ennél kicsit mélyebbre
Ádám vétkezett, ezért halálra lett ítélve. Ez a bűn egy bűnös állapotba taszította az emberiséget, ahol Sátánnak rendelkezési joga van a bűnös ember felett.
Ádám utódai, mi magunk, mind be vagyunk szennyezve a bűn által, és nincs senki közülünk, aki nem vétkezett volna Yahuwah törvényei ellen (mely 2 fő tövénybe foglalható, majd 10 továbbiban kifejtésre került, illetve még 650-700 rendeletben részleteződik).
Az ember képtelennek bizonyult betartani a törvényt. Gondolatban folyamatosan bűnben úszott a legrendezetebb vallásos ember is, ezért megjelent maga az Ige, a Törvény és Testté lett értünk, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Meghalt a bűnös heyett, az aki bűntelen volt.
Mert vérontás nélkül, nincsen bűnbocsánat sem kiengesztelődés.
Az evangelizálás szolgálat itt általában megáll. Mást nem tudnak nyújtani az Elohim-ot és megoldást kereső embernek. Így is sokan megtérnek, tovább lépnek, újjá is születnek, betöltekeznek majd élik tanítványi életüket, ki-ki a maga engedelmességi szintjén és elhivásának mértéke szerint.
Ennél azonban több eszközt kaptunk Urunktól Yeshua-tól, ahogy azt olvashatjuk a Lukács evangéliuma 9. és 10. fejezetekben, melyek az Apostolok idején még működtek és aktívan használták. Erre bővebben kicsit később visszatérek.
Az Evangélium arról szól, hogy kiengesztel a Fiú az Atyával. Ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy a törvényt, mint megoldást és gyógyszert a bűn ellen, többé nem kőtáblákon, vagy papíron nyújta át az emberiségnek, hanem a Jeremiás-i prófécia beteljesedéseként közvetlenül a szíveinkbe akarja vésni és belülről kibontani és működtetni azt. Ez az Újjászületés, a Betöltekezés és a Megszentelődés kikerülhetetlen része és summája.
Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja Yahuwah –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól Yahuwah. Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja Yahuwah –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Elohim-uk leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg Yahuwah-t! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja Yahuwah –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.Jeremiás 31:31-34
A teremtés céljáról röviden
Ahogy más írásaimban is elmondom, a föld és azon belül főként az ember, egy olyan bukott világban teremtetett meg, ahol már káosz, azaz rendetlenség és sötétség uralkodott (TohuVaBohu). A B-réshit, kezdetben héber szó kezdő második betűje is arra utal, hogy a tökéletesen megalkotott világban, a tökéletesen megalkotott társak közül, egy fő és több alacsonyabbrendű angyal fellázadt Teremtőjük ellen. Ez a váratlan helyzet megkövetelte Elohim-tól, hogy elkülönítsen egy helyet, ahová ezeket a lázadókat száműzni lehet, amíg a velük szemben folytatott harc be nem fejeződik, illetve amíg perük és az ebből fakadó ítélet, majd annak végrehajtása meg nem történik.
Hellel (a fényességes, azaz Elohim világosságát visszatükröző főangyal) és társai a Shedimek (a felfuvallkodottak), mai ismert nevükön és titulusukon: Sátán és démonjai, lényegében párbajra hívták az Atyát és úgy gondolták valami oknál fogva, hogy helyét el tudják foglalni. Az ember, ahogy már több írásomban levezettem, ezeknek a bukott angyaloknak a behelyettesítésére teremtettek, hiszen Elohim Országa, mely tökéletesen meg lett teremtve, egy időre tökéletlenné vált, mely helyzetet orvosolni kell és az eredeti rendet és felépitést helyreállítani, restaurálni, vagy reformálni – azaz újraalakítani szükséges.
Fel kell ismernünk, hogy azzal ellentétben, amit évszázadok óta hirdetnek nekünk, nem vagyunk holmi – még a porszemnél is jelentéktelenebb – kozmikus balesetek. Nem egy végtelen fizikai univerzumhalmaz egyik eldugott zugának vagyunk lakói, melyek évmilliók alatt fejlődtünk ki gerinctelen csúszómászókból és bakteriumokból és főként nem egy idegen civilizáció földi kisérletének a sarjai, ahogy több hamis tudomány és egyéb űrkutatónak nevezett szélhámos hazudja nekünk évtizedek óta.
Mi egy igen pontos céllal és módszerrel megtervezett életforma vagyunk, akik a látható világ központja, célja, koronája vagyunk és semmi kevesebb ennél. (A föld jellegéről nem is beszélve, de erről külöm majd inkább más tanitásban szólok később). A valódi – megfigyelésen alapuló – tudományok egyre inkább és pontosabban bizonyitani tudják hivatalosan elismert módszerek tucatjaival, hogy Elohim valós és létező! (lásd pd. egyik utóbbi kreacionista dokumentumfilmet: A bárka és a Sötétség – The Ark and the Darkness – jelenleg, csak magyar felirattal elérhető, klikkelj rá – és az olvasás végén máris elkezdheted nézni).
Fontos a bukás történetét összefoglalni még mielőtt megpróbáljuk megérteni, miről is szólt Éva és Ádám tiltott gyümölcsének elfogyasztása. A témában több keresztény tanító megközelitette a lényeget, mégis, ezeknek az előzményeknek a ismerethiányában nem sikerült a gyökeréig eljutniuk.
Tudjuk és gyakran hallottuk, hogy Ádám és Éva bűne alapvetően nem más, mint az engedetlenség. Elohim, akkor még egyetlen szabályának, törvényének sem tudtak eleget tenni. A bűn elkövetésének pillanatában nem is az volt a lényeges, hogy az milyen ajtókat nyit majd meg előttük, hanem a puszta engedetlenség!
A kígyó Évát arra vette rá, hogy az ember, ugyanazt a bűnt kövesse el, amit ő és társai korábban.
„Olyanok lesztek, mint Elohim”
Ebben a mondatban találjuk a lényeget. Az a lázadás, melyet Hellel és társai tudatossan, Yahuwah színe előtt követtek el, azt most szeretnék, ha az ember is elkövetné – bár az ő esetében tudatlanul és Yahuwah „háta mögött”. Igy a saját lázadó lényegük magját beleültetik az emberbe, mint egyfajta saját pecsétjüket, mely által tulajdoni jogot kapnak személyük felett.
Ez a sátáni pecsét az ember szívében az a halálos állapot, mely távol tartja őt a Teremtőtől és ma már a Megváltótól is. Az a sötét erőknek a célja, hogy az embert mindvégig megtartsák ebben a távoli állapotban, hogy a végén hadisarcként, tróféákként magukkal vihessék az örök kárhozatba, nehogy helyeiket elfoglalhassák az Örök Királyságban, ahonnan ők végérvényesen kiestek.
De ezen alap engedetlenségen túl:
Az ember bűnbeesésének a lényege nem más, mint a TUDÁSiránti vágy
Annak a tudása, hogy Elohim jelenlétében való élés helyett, lehet más utat is járni.
Lehet az engedelmésség és a gyermeki szív és naivitás helyett, az emberi tudatosságot, az engedetlenséget választani, azaz saját utunkat követni, életünk saját urának lenni és minden problémát saját erőből és okosságból megpróbálni megoldani.
Továbbá, az a TUDÁS volt a tudás fájának a gyümölcsébe elrejtve, hogy lehetnek olyanok mint Elohim. Nem Elohim maga, ahogy ez a szándék vezérelte a bukott szellemi lényeket, hanem csak olyan lenni, mint Elohim. Nem helyette, hanem mellette, vele párhuzamosan, ahogy maga a kígyó sugallta Évának: „Olyanok lesztek mint Ő, jó és rossznak tudói.”
Az ember vétke így érthetően sokkal kisebb, mint Sátáné és démonjaié, hiszen ez utóbbiak közvetlenül Yahuwah-ra és az Ő trónjára törtek felindulásuk által. Az ember, „csak” olyan szeretett volna lenne, mint az Atya, akkor is, ha ez olyan cselekedet által kellett, hogy megtörténjen, amit az Örökkévaló megtiltott nekik.
A TUDÁS (a jó és a rossz tudása) lényegében annak a tudása, hogy van egy másik út, mint Elohim útja: egy emberi út, az ember útja, amikor saját útját járja, amikor csak önmagában bizik és hagyatkozik. Eddig csak a jót ismerték, ezért a jónak, mint fogalomnak semmi értelme és jelentősége nem volt, mivel alap állapot volt, nem volt ellentét, ami kontrasztba hozta volna, kiemelte volna állapotuka valami más fajta tudatosságal és állapottal. Onnantól vált a megszokott állapot jóvá, amint a rossznak engedtek és abba bele is estek. Engedelmesség és gyermeki szeretet az Atya iránt.
Ekkor és ezért vették észre és szégyelték, hogy semmilyen ruhát nem viseltek.
A Megváltás lényege
Ahogy látjuk, az ősbűn zsoldja a halál.
Ádám és Éva ekkor állat bőrt kaptak az Atyától:
ésazt a testet, melyben máig sinylődik az ember, mely öregszik, megbetegszik, majd végül meghal és ismét porrá lesz.
A halál azonban nem álllt be azonnal, hanem egy fokozatos leépülési folyamat indult el, mely addig nem létezett és a mi világunk összes fizikai törvényével együtt megszületett: az IDŐ:
Ez az IDŐ, szinonimája a halálnak, de egyben a kegyelemnek is.
Hiszen a halál lehetett volna azonnali, az emberiség viszont egy visszaszámlált halálos állapotra lett ítélve, mely idő alatt van alkalma rendezni elromlott állapotát az Atyával. Már a legelső percben megjelenik Elohim türelme és kegyelme (ahogy bővebben kifejtem az Élet és halál kérdése írásban).
Yahuwah eredetileg tökéletes világában, mint Teremtő – Ő önmagában hordozta egy esetleges hiba, vagy bukás helyreállításának, az újrateremtésének a lehetőségét is.
YAHUWAH, aki Megment héberül úgy hangzik: YAHUSHUA
(YESHUA ennek a jövő idejű, azaz még be nem végzett változata, az ígéret formája, amíg még emberi testben volt) Ezt az igéretet kapta a zsidó nép és azon keresztül az teljes emberiség, amikor Józsefnek kijelenti Gábriel Arkangyal: Fiat szül, és nevezd őt Yeshua-nak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Máté evangéliuma 2:21
Yeshua/Yahushua sosem volt teremtmény, hanem maga a Teremtő keze, az Örökkévaló jobb keze. Nem külön személy, hanem Egyetlen személynek egyik fő attributuma, szerepe, tulajdonsága. Erről is bőven beszélek a Szentháromság vagy Szent hármasság? című írásban.
Az Evangélium lényege tehát nem más, mint eljutni az Első Ádámtól, aki cselekedete által kimondta: Tudni akarok, saját sorsom felől dönteni akarok, problémáimat saját magam akarom megoldani – az utolsó Ádámig: Yeshua HaMashiah-ig. Az elsőtől származunk test szerint, amely miatt mi is halálra vagyunk ítélve. Ha pedig újjászületünk az utolsó által, aki ezt a halált legyőzte, mi magunk is visszanyerjük az eredeti halhatatlansági állopotunkat, mely visszajövetelekor érvénybe is lép.
Mi pedig, mint ennek az Ádámnak a leszármazottjai – a köztes Ádámok – ahogy haladunk a bukott és egy egyre romlottabb, elviselhetetlenebb világban, előbb-utóbb szívünkben meg kell születnie annak az elhatározásnak, hogy: elegem van saját életemből, nem akarok többet tudni, hányingerem van a világtól, annak tudásától és önmagamtól semmit sem érek, nem tudom megmenteni magamat.
Ha nem is értem még, mi a bűn lényege, annak rám gyakorolt halálos állapotát viszont éreznem kell. Észre kell vennünk, hogy az egyre növekvő emberi tudás és haladás, nemhogy jobb életet biztosítana, ahogy évezredeken át gondoltuk, hanem egyre nyomorultabbá válunk szellemileg, lelkileg és még testileg is, mint történelmünk korábbi és fejletlenebb ideiben.
Az Evangélium akkor fogan meg valaki szivébe, amint feladja saját magát és meghalni kíván Elohim bárányával együtt a kereszten.
Ez az alap kiinduló pont, még a személyes bűneink listázása előtt, amikor az ember a bűn állapotára ébred, melyben élünk, beleszületünk és ázunk, mint haldokló hajótöröttek az óceán közepén.
Az, aki megérett a Megváltásra nem a mosolygós, a sikeres, a boldog és „kiegyensúlzott” ember, hanem a megtört szívű, a depressziós, a függősében sinylődő, vagy kimondottan az öngyilkosság gondolatával küzködő ember. Az, aki nem érintett valamelyik ezek az érzületek, vagy állapotok közül, az nem érzi a bűntől, a bűnös állapottól való szabadulásnak a szükségét.
Az oly elterjedt öngyilkossági vágyat ravaszul helyre kell tenni. Igen, haljunk meg a világnak és önmagunknak, de ne a testünket öljük meg – mert ez esetben embergyilkosságot követnénk el. Még magunk felett és életünk felett sem rendelkezünk. Szellemben, óemberünket adjuk át halálra, hogy többé ne a sátán uralma alatt legyünk, hanem a Messiás Yahushua uralma alatt, aki teremtett bennünket. Saját testünk meggyilkolása a bűn további és végleges megpecsételése lenne, mely által már menthetetlenekké válnánk. Ezt akarja a Sátán és ezért súgja neked folyamatosan. Minél korábban magával visz, annál biztosab a dolga.
Aki erre a pontra nem jutott el a szívében, aki ezt a bukott és halálraítélt állapotot nem ismerte fel magában és maga körül, és ebből szabadulni nem vágyik … az ilyen felé ne is vesztegessük az időnket és az Evangéliumot – nem mint gyöngyöket, hanem, mint ezüstöt – ne dobd oda, mint disznók elé. Aki ebben a trágya világban jól érzi magát, csak disznó lehet szellemi értelemben és nem a békesség embere. Az ilyenek hemperegjenek tovább saját okádékukban, te pedig még a port is verd le lábadról.
Az Evangélium lényegét, mi szolgáló emberek nem tudjuk eljuttatni az emberek szíveibe, ha azok előre nincsenek felszántva. Az Evangélium ott kezdődik, ahol az egyén saját szívében felismeri veszett állapotát és ebből szabadulni vágyik. Ekkor jöhetünk mi az Evangélium további részeivel és végső megoldásával:
Yeshua HaMashia és az Ő áldozata a mi bűneinkért.
A többi lépcsőfokokat ismét szükségtelen részleltesen megismételni: ekkor szembesül az egyén saját személyes bűneivel is, melyről nem Ádám, Éva, de még csak nem is a Sátán a valódi felelős, hanem mi magunk, mint egyének! Majd jön a vágy, hogy valaki, a Főpap, lemossa rólunk ezeket a szennyeket bemerítkezésünk által, majd belénk költözzön és feltöltse szívünket Szellemével – amikor a két lángnyelv, mint megelevenedett törvénytáblák el kezd belevésődni saját szellemünkbe. Ekkor születünk újjá, szabadulunk a bűntől és azok következményeitől, függőségeinktől, terheltségeinktól, lelki és akár testi betegségeinktól – démonoktól szabadulunk, majd végül megkapjuk a Szellemi és Kegyelmi ajándékokat (nyelvek fajtái – prófétálás – gyógyítás – pásztorolás – apostoli – tanitói kenet, – a jóságot, igazságot, türelmet, kegyességet, stb), egyszóval a Szeretet törvényét.
Ne Elohim-ot vádold, ne Őt tarsd felelősnek a saját és a világ szenvedéseiért és igazságtalanságaiért.
Ő, már őseinket, az első emberpárt is figyelmeztette, hogy mit tegyen és mit ne. A „Meg kell hallniuk” itélet nem Elohim miatt és nem az Ő akarata volt, hanem, ha megnyitják ezt az ajtót, akkor már a Sátánnak joga, hogy ő, mint halál, beléjük léphet! Ha Sátán bukása után, Elohim azonnal megöli őt és egyből új lényeket teremt helyettük, akkor nem alkotta volna meg az első emberpárt, amelytől származol. Akkor te sem lennél, hiszen nem lenne rád szükség. Az, hogy itt vagy, egy lehetőség, a te lehetőséged, neked van rá szükséged, nem Neki. Ez a lehetőség bár már a legelején el lett rontva, erről elsősorban a kigyó, majd Ádám, majd Éva tehet – ebben a sorrendben – Elohim, semmilyen szinten nem felelős ezért. Ő szólt és figyelmeztetett, mégsem hallgattak rá. Te sem, mi sem vagyunk felelősek, de ha mi lettünk volna Ádám és Éva helyében, ki mondhatja magáról, hogy nem hibáztunk volna ugyanúgy, mint ők?
Az emberiség értse végre meg , hogy Elohim nem kegyetlen, hanem a semmiből – a porból – bennünket a legmagasabbra akar emelni, ha engedelmesen elfogadjuk felénk nyújtott Jobb Kezét, Yeshua-t, aki mindebből ki tud minket menteni és örök békességre vinni. Nem más magaslatot tett félre számunkra, ahonnan a lázadó angyalok egykor kiestek.
Ezt a témát is bőven kifejtem több írásomban. Azt, hogy Ki valójában Yeshua: a testté lett Ige, mi az Olaj lámpásainkban: Ruach HaKodesh – a Szent Szellem. Yahuwah Szellemének a lényege mennyire választható el a Megváltói szerepétől, a Fiútól, mely az Ige? Semmennyire! Mert az Olaj = Szent Szellem = a Messiás = az Ige = a Próféták és a Törvény. A megszentelődés, maga az Olaj, a Szent Szellem növekedése, azaz a Törvény működésének kiteljesedése bennünk.
Mert semmi olyan dolog nincs a világon a Parancsolatokon kívül, mely a feljebb említett kegyelmi ajándékok megjelenését és működését eredményezhetné, mint a Szeretet két nagy törvényének a kibővített 10, majd további 613-700 magyarázó parancsolata és azok bennünk és általunk való működése.
Innentől fogva kezdődik csak meg Tanítványi útunk,
melyről sok további dolgot lehet mondani, és mondtunk már: Miként maradjunk meg rajta, megerősödve. Ahol legfőbb feladatunk nem csupán másokat is tanitványokká tenni, hanem elsősorban saját Megszentelődésünk folyamatát biztositani engedelmességben, hogy Ruach HaKodesh el tudja végezni bennünk Templomunk épitését. Saját szellemi fejlődésünk a Messiás Személyének egyre mélyebb ismerete, ahhoz, hogy ne csak okos szűzekké váljunk, hanem azok is maradjunk, amig a Vőlegény Yahushua vissza nem érkezik, hogy Magával vigyen bennünket.
Gyakran keresnek fel bennünket hívő emberek, akik kérdéseket tesznek fel a törvényekkel kapcsolatban, többek közt és egyre gyakrabban arról, hogy az Ószövetség „kósersági” törvényei érvényesek-e, vagy sem?
A Tóra kósersági szabályai érvényesek-e ránk nézve az Újszövetség alapján? Valóban felszabadít bennünket Yeshua és Pál a régi törvények alól?
Az elhullott és a megkövezett állat húsának tilalmáról, illetve a „ne főzd a gödölyét anyja tejében” c. törvényekről külön egy-egy írásom már rég posztolva lett ezen a honlapon: Az állatok tisztelete, A széttépett állat húsának tilalma, A megkövezett állat húsának tilalma. Itt most inkább az általánosabban tiltott és engedélyezett állatok húsának fogyasztásáról lesz szó: hasadt patájúak, kérődzők, pikkelyesek, csúszó-mászók, stb., illetve néhány szót ejtek még a zsír fogyasztásának a tilalmáról is és annak szellemi hatásairól az Egyházra – a Messiás Testére – nézve.
Ha ez a kérdés téged is foglalkoztat, akkor ez az írás neked szól.
De minden törvény és szabály tárgyalása előtt az elsődleges kérdésünk, az ami az elsődleges válaszunk is egyben :
Hogy áll a Szövetséged Yeshua-val?
Működik benned a Messiás Szelleme? Kapsz vezetést belülről és megvannak a szellem gyümölcsei? A törvény tanítása és értelmezése kizárólag azoknak szól, akik víz alá merülés által szövetségben vannak a Messiás Yahushua-val és Ruach HaKodesh (Szent Szellem) pedig bennük van, azaz be vannak töltekezve. Mert csak ekkor tud a törvény elkezdeni kibontakozni benned a Messiás akarata szerint. Ha ezek az elsődleges feltételek nincsenek meg, akkor egészen máshol, az alapoknál kell kezdeni a párbeszédet és a szolgálatot.
Igen nagy hiba lenne bármit tanítani – főleg törvényt – azoknak, akik a második keresztséget, a szellemmel való betöltekezést lényegében nem ismerik, legfeljebb elméleti, tudásbeli szinten. Vagy, átestek rajta, de Szellemi vezetést valami oknál fogva már nem kapnak, ezért pótcselekvésként vissza akarnak térni a száraz betűhöz, hogy legalább ahhoz tudjanak igazodni és hogy enyhítsenek szellemi elhagyatottságuk fájdalmán.
A mi tanításaink a törvényről sosem arról szólnak, hogy ezt vagy azt tedd, vagy ne tedd – ilyen meg olyan esetben, hanem elmondjuk bizonyságként, hogy hogyan érvényesül bennünk. Miként érvényes kegyelmi időkben és miként működteti a Messiás bennünk Szelleme által, hogy vált életté, hogyan válik a természeteddé. Mindig hangsúlyozzuk, hogy csak a benned élő Szent Szellem által foglalkozni bármilyen szinten a törvénnyel. Mert a törvény még mindig szükséges, de már rég nem elsődleges. Ruach HaKodesh-el való betöltekezésednek nem alapja, hanem a következménye kell, hogy legyen. Amikor az Ő vezetése által elkezd működni benned, miközben fokozatosan – tudati síkon is – ismeretet szerzel róla!
Nagyon hangsúlyozom, hogy a hívő életnek vannak pontos és kikerülhetetlen lépcsőfokai, melyeket nem szabad kihagyni, sem felcserélni. Pál is inti apostol társait, hogy ne helyezzenek többet az új tanítványokra, mint amit el tudnak hordozni. Idősebb testvérként ne oktassunk szellemben kisgyerekeknek, vagy meg nem született embereknek, felnőtteknek való tanokat/tantárgyakat. Nem kell írni/olvasni/számolni tanulnia egy óvodás gyereknek! Még nem. Nem kell még Mózes annak, ki most jött ki a vízből. Neki elég Noé. Saját egyéni Özönvize után tartsa magát ahhoz az 5 alap törvényhez, amit Pál említ többször, azok az univerzális alapszabályok, melyek tartalmazzák 1. a vér fogyasztásától és vízbe befulladt állat húsától, 2. a vérontástól 3. a paráznaságtól 4. a bálványimádástól és 5. a káromlástól való tartózkodást.
Mózes már nehezebb eledel, a gyereknek pedig tejre van szüksége
Ezzel Pál nem nullázta le, vagy vonta vissza Mózes kijelentéseit, hanem a helyére tette. Bár nem fejti ki tovább, de egyértelmű, hogy a Mózesi törvények fontosságát a megfelelő szellemi korosztály számára természetesen érvényesnek tartja. Hiszen senki sem jött eltörölni a Parancsolatokat, még Pál sem, bármenyire is ezt szeretnék sokan elhitetni magukkal és a világgal.
Le kell szögeznünk a legelején, bármilyen elképesztőnek is hangzik, de célunk nem az, hogy visszatereljünk téged az eredeti Nevekhez, Parancsolatokhoz és Ünnepekhez – egyszóval a zsidóknak adatott gyökerekhez, melyektől maguk a zsidók többsége is már rég és igen jelentős mértékben eltért!
Hanem, az az elsődleges célunk, hogy Újjászüless! És, ha újjászülettél már, akkor be is töltekezz Szent Szellemmel! És ha be vagy már töltekezve, akkor működjenek is benned és általad a Szellem ajándékai és gyümölcsei.
Az a célunk, hogy egy lépéssel tovább vigyünk mindenkit, ahol akár évek óta megtorpanva áll.Ettől megyünk mindig előrébb mi magunk is.
Majd, miután ez megtörtént, működjön benned saját, eredeti rendje és üteme szerint Ruach HaKodesh – megkapj minden működő szellemi és kegyelmi ajándékot és fegyvert. Csak ezután lehet beszélni arról, hogy a Megszentelődésnek elválaszthatatlan része minden, amit az előbb felsoroltam: az eredeti Nevek, a Parancsolatok és az eredeti Ünnepek folyamatos és fokozatos helyreállása elmédben és szívedben.Belülről fogod érezni a késztetést, hogy ezeknek engedelmeskedj, örömmel és jó kedvvel, nem a félelem és a megfelelni akarás kényszeréből, hagyományból és főleg nem valamiféle többlet jutalomban reményében, hiszen az Élet Koronájának ígéretével, már MINDENT elnyertünk, amit ember valaha álmodhatott.
Vissza kell utasítanunk minden beszélgetést bármilyen törvényről vagy igeversek elemzéséről mindazokkal, akiken érzékelhetően nem az engedelmesség és a továbblépni akarás a cél, hanem saját tudásuktól, a törvények és rendeletek betartásától várják megigazulásukat. Továbbá, nincs beszélni való olyanokkal, akik visszautasítják, vagy bármilyen szinten kimagyarázni próbálják – méghozzá az igével – a bennük nem működő Szent Szellemet és Annak Ajándékait. (Folyamatosan Pálra hivatkoznak, aki kijelentette, hogy a Szellem bizonyos ajándékokat ad bizonyos embereknek, másoknak nem, stb… míg az Apostolok Cselekedeteiben azt látjuk, hogy MINDEN tanítvány megkapja legalább a személyes nyelveken szólás ajándékát – mert vannak valóban a nyelveknek több fajtája és Pál nem erről az alapról beszél minden bizonnyal). Akik nem elsősorban az Apostolok Cselekedeteiben tapasztalható tanítványi életre és állapotra vágynak, igen egyértelmű jel arra, hogy nem a Szent Szellem mozgatja őket belülről, hanem a farizeus-írástudói vallásos szellemiség, vagy inkább démon. Az ilyeneknek nem vagyunk hajlandóak törvényt tanítani és hozzájárulni további elfarizeusodásukhoz.
Aki mégis csupán ismeretszerzés céljából hallgat és olvas bennünket és nem a Szellemi megújulást keresi, az jobban teszi, ha más csatornát választ és ott teszi fel felesleges kérdéseit. Mert bármit is tanulnának az ilyen emberek tőlem, és csak az elméjükig jutna el, de a szívükhöz már nem, azok csak tovább rontanának helyzetükön az ítélet napjára.Ahogy Saul király is fontosabbnak tartotta az áldozatra szánt állatokat az engedelmességnél, így azok, akik a törvényt előrébb tartják az Újjászületésnél és a Betöltekezésnél előbb-utóbb elvétetik tőlük a Királyság, azaz, az Élet Koronájához való esélyük.
Sajnálom, hogy ismét nem túl barátságos dolgokat kell közölnöm már az elején, de a száraz betű rajongókhoz csak szárazon lehet szólni
Szolgálatunk főként két irányba folyik, Két fajta hívő és keresztény embernek adunk két teljesen ellentétes üzenetet. Ezért, ahogy Pált is ellentmondással szokták vádolni, így bennünket is. Ahogy ő is, nekünk is igen eltérő szellemi állapotú emberek felé kell közvetítenünk üzeneteket. Mindkét fél hallja, de az egyiknek ez szól, a másiknak pedig az. Ezek nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást és a két szélsőség közötti pont az egyensúly és a járandó út.
Az egyik fél a Pünkösdi ébredéseknek az örökösei. Nekik a Szent Szellem működésének a fontosságát és jellegét nem kell magyarázni és taglalni. Újjászületett embereket többnyire az ő köreikben találunk, de szellemben érettkorúakat már jóval kevésbbé. Náluk két fő probléma van: 1. A Szent Szellem működésének az erőltetett, emberi-lelki kikényszerítése, az őrjöngésig elmenő változata, egyszóval: A HAMIS KARIZMATIKUSSÁG.(mellyel a másik féltől – akit mindjárt említek – elveszik a kedvét, hogy engedjék Ruach HaKodesh-t működni bennük, mert félnek a hamisítványtól, melyet emezeknél láttak). 2. Illetve az az alap probléma, ami a hagyományos egyházakban is megtalálható, hogy a TÖRVÉNYT továbbra is elutasítják, tagadják, ellene tanítanak, egyszóval: nyíltan TIPORJÁK.
A másik fél pedig a hívő tömegek többi része. Egyrészt a tradicionális egyházak hívei, de főként az Ószövetséghez, törvényhez, gyakran az eredeti nevekhez már visszatért emberek, de akik Ruach HaKodesh minden időket átívelő örökérvényű működési formáit – amit az ApCsel-ben megírtak példaként – nem fogadják el, gyakran félelemből (főként az imént említett hamisítványok miatt)visszautasítják az eredeti működési formákat és Pál szavainak félreértelmezése által kimagyarázzák azokat a maguk vesztére.
Az első és a második csoport felé a fő üzenet egy két részes mondatban össze lehet foglalni:
Ruach HaKodesh törvény nélkül hosszútávon nem működik és a törvény is csak és kizárólag a Messiás Szelleme által működhet
Ahol pedig a Szellem hamis és erőltetett működését észlelem, ott vissza kell faragni és a törvény visszaadagolására kell összpontosítani. Ott meg kell értetni velük, hogy Yeshua a testté lett Ige, a testté lett Törvény, így Szelleme is kizárólag csak a két szeretet törvény alapján fog működni, mely kettőnek van további 5-5 törvénye – a 10 Parancsolat, a 10 kibővített utasítása annak, hogyan is szeressük Elohim-ot és felebarátunkat, mely 10-nek is további 650-700 un. 613 konkrétabb magyarázata van (a mitzvah-k zsidó nyelven). Meg kell értetnünk, hogy amíg a törvényt visszautasítja bárki, a Szent Szellem nem fog tudni teljességgel kibontakozni benne. Egy idő után megáll, vár, majd akár ki is lép az illető életéből, amikor lázadása eléri a tudatossági szintet. Ne szomorítsuk meg a Szent Szellemet. Efézus 4,30 Amikor ezt a fajta szolgálatot műveljük, akkor törvénykezőnek és farizeusnak szoktak bennünket titulálni.
Ahol pedig a törvény hamis és emberi módon való betöltéséről beszélnek csupán – Ruach HaKodesh konkrét vezetése és a Vele való betöltekezése nélkül -, ott féltékennyé kell őket tenni azáltal, hogy elmondjuk és bemutatjuk, miként működik valójában és rendesen életünkben a nyelveken szólás, a prófétálás, a gyógyítás, idegen szellemek kiűzése, stb. Ezek viszont démoni erőkkel együttműködő hamis karizmatikusoknak szoktak bennünket titulálni. (mondhatnák azt is, hogy Beelzebub ereje által műveljük ezeket – ahogy a mi Mesterünk is megkapta ez utóbbiak mestereitől és szellemi elődeitől)
Mindenki döntse el, hogy miben van hiánya és miben tévelyeg.
TERMÉSZETESEN létezik egy harmadik pólus is, egy harmadik közönség, aki hallgat – minden szinten -, és akik nem tartoznak egyik előbb említett csoporthoz sem, ezek pedig nem mások, mint maguk a zsidók.
E figyelemfelhívás után pedig, ha úgy érzed, hogy él a Szövetséged és Szellemben vagy, akkor beszéljünk arról, hogy számunkra, újjászületett tanítványok számára a kósersági törvények miként érvényesek és hogyan is kellene működniük a látható világban:
Tiltott ételek
Disznó, strucc, nyúl, pikkely nélküli halak, tengeri herkentyűk és egyéb csúszó-mászók elfogyasztása továbbra is – nem tilos – hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy kerülendő. Ahogy jól tudjuk Yeshua nem azért jött, hogy törölje a törvényt és a prófétákat, hanem, hogy betöltse azokat. Minden konkrétabb parancsolat tanulmányozása előtt fontos az általános törvények működéséről szóló tanításainkat is megismerni, hogy megértsük: a kósersági törvényt is addig teljesítsük, amíg ezáltal nem okozunk kárt másoknak és magunknak.
Mit értek ez alatt? Kárt okozhatok, ha emberek meghívnak magukhoz, hogy szolgáljak feléljük, vigyem az Evangéliumot, gyógyulást, Szellemi megújulást, majd sült disznót tálalnak fel nekem. Szeretetből és jó szívvel készítették el számomra ezt az ételt, az ő szívük legnagyobb tisztasága szerint. Nem jutott eszükbe, hogy esetleg én nem fogyasztok ilyen húst, és mivel ők maguk sem tartanak még ott szellemben, hogy a Messiás ezt a passzust fontossá tegye életükben, még természetes számukra az ilyen szokás. Ilyen esetben, ha visszautasítanám a vendégszeretetüket, akkor megsérteném a vendéglátóimat. Saját szolgálatomnak az erejét nulláznám le azáltal, hogy fontosabbá teszem az ételek elfogyasztására vonatkozó tilalmakat az Örömhír átadásánál.
Az Élet törvénye mindig elsőbbséget élvez
Igy, életveszély vagy éhínség esetén is kötelességem mindent megtennem, hogy életben maradjak a rám bízottakkal együtt. A vészkorszakban is megtörtént, hogy Európa-szerte a zsidó rabbik meghagyták az embereknek, hogy mindent egyenek meg, amit csak találnak. Nemhogy a disznóhús tilalmát oldozták fel, hanem még az egeret és patkányt is meg lehetett fogni-sütni, majd elfogyasztani, hogy ne pusztuljanak el.
Kósersági törvény alatt most értsd a Tórában lelhető eredeti parancsolatokat az ételekkel és állatokkal kapcsolatban. Nem összekeverendő a judaista kósersági törvényekkel, ahol további hozzáadott terhek és kényszerek sorozatába taszította magát a választott nép. Erről Az állatok tisztelete és Judaizmus: Mentőöv, vagy halálos Méreg? c. írásaimban tudhatsz meg többet.
De kártevés szintjén létezik az előbb említett példának az ellentéte is, mely sokkal ritkább, de én magam szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Előfordult, hogy újjászületett, betöltekezett, de a törvényt nemigen elfogadó szolgálók vendégül fogadtak egy asszonyt, aki szeretett volna bemerítkezni. Az ő hívő előélete csupa és súlyos szektás törvényeskedésből, ételek kerüléséből és egyéb farizeuskodásból állt, melyből egyértelműen ki kellett volna hozni és kigyógyítani. Sajnos az esztelen, újjászületett, szellemileg csecsemői szinten álló szolgálóknak eszükbe sem jutott, hogy talán nem lenne túl ésszerű a hölgy bemerítkezését egy jó nagy adag disznópörkölttel megpecsételni. Ugyanis ők ezt kívánták meg, ehhez vásároltak be.
És sajnos megtörtént, aminek nem kellett volna. Amikor a hölgy jelezte – mert nem ment el egyből –, hogy ő abból nem szeretne fogyasztani, a „szolgálók” bölcstelensége odáig fajult, hogy saját hibájuk felismerése helyett még nekik állt feljebb, és kijelentették, hogy márpedig más kaja nincs. Még az ő szemére is hányták, hogy farizeus, törvénykező és démonizált. A hölgy ekkor eltűnt köreinkből, és nem történt meg – legalábbis akkor – a Szövetségkötés.
Tényleg démonizált volt, mely démont ki is kellett volna űzniük bográcsozás helyett. De ehelyett kikérően a szemébe vágták állapotát, aminek hatására egyszerűen csak lelépett. Ki tudja, azóta mi van vele. Még ezekről az álszolgálókról sem tudunk semmit, hiszen természetesen megszakadt kapcsolatunk velük. Szolgálatunkat – intéseinket visszautasították, így folytatják bolyongó vallásos életüket. Ez a mértéktelen bölcstelenség már azt is felveti, hogy egyáltalán újjászületett emberekről volt-e szó. Ezt azóta sem tudom és nem is merem megítélni, de ami kijelenthető, hogy az ilyen „antifa” (antifarizeus–anarchista-törvénytipró) keresztény, csökönyös ember nem más, mint egy közönséges gyilkos.
Ha lehet beszélni szellemi abortuszról, ez itt megtörtént. Remélhetőleg a nő máshol, jobb kezek között végül megszületett.
Azért hozom ezt a példát is, hogy lássátok, milyen károkat okoz minden, ami nem Messiási (nem Krisztusi), hanem egyik vagy a másik végletből fakad.
Visszatérve a fogyasztható húsokhoz: a Tóra törvényei szerint a fogyasztható állatok fajtái a következők:
A Négylábú állatok (emlősök), azon belül pedig a Hasított patájúak (pl. tehén, juh, kecske) és a Kérődzők (pl. szarvasmarha, juh). Tiltott példák: A disznó (csak hasított patájú, de nem kérődzik) és a nyúl (kérődzik, de nincs hasított patája).
A Halfélék: Csak az olyan halak fogyaszthatók, amelyeknek mind Uszonyuk, mind Pikkelyük van (pl. ponty, lazac). Tiltott példák: Cápák, angolnák, harcsák (nincsenek pikkelyeik, vagy egyéb módon nem felelnek meg).
A Madárfélék: NEM lehetnek Ragadozók vagy Dögevők (Csirke, galamb, fürj). Tiltott példák: (pl. sas, sólyom, holló).
Rovarfajok:Ugrólábú sáskafélék. Tiltott példák: A többi rovarfaj, mint például a pókok és a bogarak.
Hüllők és kétéltűek: Teljesen tilos, nincs kivétel: beleértve a kígyókat, gyíkokat és békákat.
Összegezve: Az ehető állatok kiválasztása elsősorban a tisztaság, a szentség és az elkülönülés jegyében történt, amelyek meghatározták Izrael népének mindennapi életét és Elohim-mal való kapcsolatát. Ezeket a szabályokat a 3Mózes 11 és 5Mózes 14 könyvekben találjuk meg.
Néhány súlyosan félreértelmezett igevers
Az Újszövetség tartalmaz legalább 5 olyan szakaszt, mely a kósersági törvényekkel kapcsolatban kissé összezavarják az embert. Jelentésük azonban jelentősen más és eltér az általánosan elfogadott keresztény értelmezésüktől. Egyikük pedig egy tudatosan félrefordított mondat, melynek egyértelmű célja Elohim szavának és akaratának megmásítása, felhígítása és szétdobálása. Ezt a gyalázatos mondatot pedig megtaláljuk egyes fordításokban a Márk evangéliumának a 7. fejezetében, a jól ismert tisztátalansági kérdésben:
1. Amikor a sokaságot elhagyva bement a házba, a tanítványai megkérdezték a példázat felől. Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná, mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.
Az eredeti szövegben az áll, hogy maga az árnyékszék az, mely a tisztátalan ételektől megtisztítja a szervezetünket. Az árnyékszék tisztít meg mindent, azaz az emésztő rendszer és maga a pottyantó, a WC – és NEM Yeshua!
Ami azt jelenti nem fogsz belehalni, ha esetenként valami tisztátalan véletlenül vagy a szolgálat és más kényszer miatt a gyomrodba kerül. Azért vannak a szervek, hogy a méreganyagoktól megtisztítsanak, az immunrendszer elsődleges szereplőjeként.
Nem elég, hogy a fordító Yeshua szándékát teljes mértékben kiforgatja, de magát Yeshua-t helyezi be alanyként a gyomor és árnyékszék helyett, melyek elvégzik az emésztési tisztító munkát!
Átok legyen az ilyen fordításon!
Az árnyékszék fogalma az emberi test legintimebb és egyben legtisztátalanabb részeit is magába foglalja. Miféle átkozott szellemiség képes ezt összekeverni a Legszentebbel, ha nem maga a Sátán? Jobban teszed, ha most előveszed a Bibliádat, megnézed, hogy ez a rész miként szerepel benne és ha a félrefordított változat van a birtokodban, akkor kivételesen én is azt mondom, hogy vedd elő a tollat és húzd ki ezt az egész gyalázatos mondatot úgy ahogy van. Vagy egyszerűen cseréled le egy eredetibb Károlyi fordításra. Most kivételesen lehet Bibliát firkálni és beleirogatni!
A következő problémás részletet az 1Korintus 10. fejezetben találjuk:
2.Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megehettek anélkül, hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek, mert Yahuwah-é a föld és annak teljessége. Ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindazt megegyétek, amit elétek hoznak, anélkül hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek. De ha valaki azt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeretért.1Korintus 10:25-28
Itt most a római birodalom görög részén találjuk magunkat. Egy görög piacon, a hentesnél, vagy mészárszéken, ahol egyrészt az áldozatra szánt húsok kérdése volt főként kihangsúlyozva és nem az, hogy a hús milyen állatból származott. Itt is, ami fontos volt, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy ki milyen hókuszpókuszokat végzett el az adott étellel kapcsolatban, mert mit árthat az nekünk? Ha Yahushua-ban vagyok, mit árthat bármi? Kígyók marhatnak meg, mérget is itathatnak velem, tűz érheti kezemet, nem tud megártani semmi. Az adott ételnek az előélete nem számít mindaddig, amíg környezetedben levő emberek meg nem tudják, hogy te magad is tisztában vagy azzal, honnan származik az étel. Itt nem azért kell visszautasítani a húst, mert árthat nekünk, hanem bizonyságként, jelként, szimbolikusan visszautasítjuk a látható világban az idegen szellemiségnek bármilyen megnyilvánulási formáját, azáltal, hogy a démonoknak feláldozott állatok húsát is félretoljuk. Ez egy hitvallás, nem egy óvintézkedés. Itt is érvényes, hogy nem az tesz tisztátalanná, ami bemegy a szánkon. Semmi esetre sem hatalmazza fel az embert ez az igevers arra, hogy felülírja a Tórában lelhető tilalmakat az állati húsokkal kapcsolatban!
3. Másnap pedig, ahogy azok úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban felment a ház felső részére imádkozni. De megéhezett, és enni akart, amíg azonban ételt készítettek neki, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Ebben mindenféle földi négylábú állat, csúszómászó és égi madár volt. És hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! Péter pedig azt mondta: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant. De másodszor is szólt a hang: Amit Elohim megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig háromszor is megtörtént, majd nyomban felvitetett az edény az égbe.ApCsel 10:9-16
Fontos itt is pontosítani, hogy egyrészt Görögországról van szó és nem a mai Kínáról például, ahol a mai emberek olyan ocsmány és gyomorforgató állatokat adnak-vesznek fogyasztásra, amitől egy normál, átlag ember rosszul lesz. A covid idején a világ megtudhatta, miféle förtelmes kereskedelem folyik az ottani piacokon, ahonnan állítólag származott a vírus (vagy inkább egy közelben működő laboratóriumból).
Nos, Péternek ez a látomása valóban a kínai wuhan-i piacot idézheti fel bennünk. Akár tetszik akár nem, a Bibliában vannak olyan részek, amelyek nem szó-szerint értelmezendők. Többnyire szó-szerint vannak leírva a dolgok, de vannak kimondottan szimbolikusan és képletesen megfogalmazott példázatok. És ez a rész minden bizonnyal ezen ritka kivételek közé tartozik.
Ennek a versnek a kontextusa nem az volt, hogy milyen húst fogyasszunk vagy sem, hanem sokkal inkább az a probléma, hogy a zsidóság ekkor igen szélsőségesen kezelte a pogány embereket. Mai kifejezéssel élve, volt egyfajta rasszizmus, amit az évszázados üldöztetés és elutasítottság, illetve a Kiválasztottság fogalmának a félreértelmezése alakított ki bennük. Ettől az első tanítványok sem voltak szabadok, az elején. Elohim ezzel az erős és ütős látomással szemlélteti, hogy mostantól ne tekints senkit tisztátalannak, akit én megtisztítottam.
Hangsúlyozom: senkit és nem semmit, itt személyekről van szó, nem ételekről vagy pl. zenékről
Ez a példázat a pogányok tanítványként való elfogadását szolgálta az idegengyűlöletüktől még nem teljesen szabad első zsidó tanítványok szíveiben. Továbbá valóban csúszó-mászó és ocsmány minden, aki pogány szellemiséget hordoz. Így, a hasonlat bármilyen személyre vagy embercsoportra érvényes, aki meg van fertőzve idegen bálványokkal, legyen az görög vagy akár egy elferdült zsidó.
4. A Szellem pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető szellemekre és ördögök tanításaira figyelnek hazug beszédűek képmutatása által, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben, akik ellenzik a házasságot és bizonyos ételek élvezését, amelyeket Elohim azért teremtett, hogy a hívők és akik megismerték az igazságot, hálaadással részesedjenek belőlük. Mert Elohim minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszenteltetik Elohim igéje és a könyörgés által. 1Timóteus 4:1-5
Honnan veszi bárki a bátorságot, hogy az itt szóban forgó bizonyos ételeket kiterjesszék a világ összes ehető dolgára, elvonatkoztatva a Tórában kinyilatkoztatott törvénytől!?
Miként gondolja bárki, hogy Pál a Tórát megkerülve jelenti ezt ki?
Inkább azon gondolkozz el, kik azok a szekták, egyházak, tévtanítók, akik a házasságot tiltják – például saját papjaiknak, vagy akár csak azok felé, akik felé „szolgálnak”? Vagy hol alakultak ki olyan szokások, hogy húst nem esznek többé és vegetáriánusokká válnak – hivatkozva arra, hogy Yeshua áldozata óta nincs jogunk húsokat enni, mert azok vagy Elohimnak felajánlott áldozatokból származhatnak vagy sehonnan. És mivel a Váltságmű óta tilos számunkra áldozni, így ebből az következik -szerintük-, hogy tartózkodjunk ezektől a Tóra által egyébként engedélyezett húsoktól is.
Itt Pál az ilyen tévtanításokra utalt. Melyek félrevezetéseikben természetesen messze túllépnek a puszta étkezési túlkapásokon, ez csak további, súlyosabb szellemi torzulásoknak a látható jéghegy csúcsa. A Tóra világosan kijelenti, hogy húst levágni lehet áldozási szertartáson kívül is: De minden kapudon belül vághatsz állatot, és ehetsz húst, ahogy lelked kívánja, abból, amivel Yahuwah, a te Elohim-od megáld téged, és amit ad neked. Tisztátalan és tiszta ember éppúgy eheti azt, mint az őzet és a szarvast.5 Mózes 12:15
Ebből a Timóteusi versből következik az alábbi tévhit, ismét Pál tollából:
5. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért vagy ivásért, avagy ünnep, újhold vagy szombat dolgában: ezek csak árnyékai az eljövendő dolgoknak, de a valóság a Messiásé. Kolossé 2:16-17
Amiről a tanítás elején már beszéltem. A frissen újjászületet embert meg ne dorgáld, mert valamit másképp csinál, mint te, mint amit a Tóra elrendel! Amíg szíve és gyermekségének tisztaságából fakad, meg ne szóld, mert akár az egész hitélettől és a tanítványi úttól veszed el a kedvét. Ilyen esetben vagy egy agymosott kis farizeust faragsz belőle, aki sosem fogja engedni Ruach HaKodesh-nek, hogy vezesse őt belülről, vagy visszamegy a világba, és állapota a korábbinál is súlyosabb lesz.
Ezt a gondolatot közvetíti Pál a következő versben is: 6. A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek. Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, a hitben erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, mert Elohim befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert Yahuwah képes őt megtartani. Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindenki legyen a maga értelme felől meggyőződve. Aki a napokra ügyel, Yahuwah-ért ügyel, aki eszik, Yahuwah-ért eszik, mert hálát ad Elohim-nak, és aki nem eszik, Yahuwah-ért nem eszik, és szintén hálát ad Elohim-nak.Róma 14:1-6
Kik esznek és tartózkodnak bizonyos dolgoktól? A hitben erőtlenek. Az újszülöttek. Továbbra sem a törvény feloldozásáról van itt szó, hanem a megfelelő pillanatban és helyen való közléséről. Lásd két tanításomat Pál viszonyáról a törvénnyel és az ő látszólagos ellentmondásairól, ahol ezeket bővebben kifejtem: Pál és a Törvény 1 és Pál és a Törvény 2
Ismét néhány példa olyan igékről, melyeket gyakran tudatosan félremagyaráznak, felhasználnak és amelyeken sokan meg fognak ütközni, ahogy Péter figyelmeztette az embereket, szolgatársa, Pál gyakran nehezen érthető szavaival kapcsolatban, amelyeket a tanulatlanok és állhatatlanok csűrnek-csavarnak, mint más írásokat is a maguk vesztére.2Péter 3:16
Saját személyed „továbbkóserítása”
Ha bármilyen húsfajta van, amit nagyon szeretsz és máig fogyasztod, nem igen tudod elképzelni az életed nélküle, akkor tedd Elohim oltárára teljes hittel és kérd, ha neki nem tetsző ez a dolog, akkor vegye el tőled. Ez egyébként is érvényes bármire és bármilyen témával kapcsolatban, nem csupán az ételekkel, hanem az élet bármely szokásával (neked kell tudnod mi lehet esetleg még bálvány az életedben). Itt is fontos hozzáállás és alap kiinduló pont, hogy
amíg nem vagy szabad valamitől, addig ne kényszeríts magad egy törvény betartására
Nem az örökös önmegtartóztatás a cél, hanem a nem kívánatos dologtól, a bűntől való szabadulás – már a gondolati szinten, ahogy Yeshua ígérte nekünk Máté 5:28-ban. Majd ha szabad vagy, állj ellen a kísértőnek, hogy vissza ne essél, amikor időnként vissza-vissza próbálkozik. Hiszen ez a természete és egy darabig még meg fog környékezni.
A te életviteled és Elohim akarata közötti különbséget, ellentmondást és összeférhetetlenséget kell először felismerni.
És itt jön be a törvény: „Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg” Róma 7:7
Ha valami számodra természetes, amit a törvény tilt, akkor valami gond van. Kérd el, hogy ezzel most mit kezdj. Ha eljött egyáltalán az ideje. Lehet, hogy valamire tekintesz magadban, de valami más, lényegesebb dolgot kellene előtte még rendezni. Fontos itt is a sorrendiség.
Ha a törvény egy ponton megítél téged, akkor a bűnbánat és a szabadulás ugyanúgy működik, mint amikor egykor megszabadultál a világtól – a nagyobb kötözöttségektől -, és új teremtéssé váltál. A megszentelődés folyamata ebből áll, hogy a további „apróbb” részleteknek is fokozatosan a felszínre kell kerülniük, hogy a Messiás Szellem kitakarítsa azt is belőled, így tökéletesít bennünket a Vele való Találkozás Napjára.
Adja meg Ruach HaKodesh a látást a felismeréshez és az akaratot a szabaduláshoz. Majd kérd, hogy Yeshua vére a konkrét dologtól tisztítson meg.
Ha újjászületszél már, akkor itt nem démonok kiűzéséről van szó többé, hanem a lelked és a lelkiismereted megújításáról.
Végezze el a Mélkishédek rendje szerinti Főpap: Yahushua az áldozati szolgálatot a saját templomodban, a szívedben. Vidd oda a disznóidat, nyulaidat, filmjeidet, zenéidet, kapcsolataidat, minden szokásodat és égesse el véglegesen, ami Számára nem tetsző hogy ne is gondolj rájuk többé. Amit eddig szerettél és bűn, az változzon át undor tárgyává a szíved mélyén.
Így szabadulsz további „apróságoktól” és továbbszentelődsz
Ez lehetett volna a vége az írásnak, de mellékletként még megvizsgálnám a konkrét tiltott és egyben sokak által vágyott és szeretett állatok tilalmának ismert, vagy feltételezhető okait.
A disznó titka felfedve
Nagyon gyakran felmerült már a kérdés – konkrétan a disznóval kapcsolatban, hogy vajon mi lehet az oka ennek a tilalomnak? És úgy gondolom, hogy alapjából mindenki számára és az elejétől fogva egyértelmű: a disznó az egyik legingénytelenebb és koszosabb állat a világon. Így logikusnak tűnik, hogy kerülendő.
A hasznos és valós emberi tudományok viszont az utóbbi évtizedekben még pontosabb betekintést engedetek a disznóhús evésének a kárairól. Azon felül, hogy koszos és mindent megeszik, a disznóról kiderült, hogy emésztőrendszere háromszor rövidebb, mint a marháé. Továbbá a szarvasmarha nem mindent, hanem kizárólag fűféléket fogyaszt. Ráadásul még kérődzik is – ami a Tóra szerint is egyik fő kritérium, hogy egy állat tiszta legyen, ahogy az előbb említettük –, azaz kétszer átrág mindent, mielőtt végső emésztésre kerülne. Ezért a világi orvosok és dietetikusok kimondottan ajánlják a disznóhús teljes mellőzését, mert nem csupán zsíros és növeli a koleszterin szintet, hanem
méreganyag tartalma igen magas és az állat minden részében megtalálható
Ilyen egyszerű a dolog!
Nos, ha emberek: világi orvosok és életmód tanácsadók intéseit képes vagy követni, akkor mennyivel inkább érdemes Teremtőd szavára hallgatni és bizonyos, mellékesnek tűnő szabályokat betartani, mert nem kérdés, ha az Atyától származnak, akkor bizonyára a javadat szolgálják – még ha jelenleg nem is érted az értelmét.
Nem is szükséges mindig, mindent tudni akarni mindenről. Nincs elég bizalmunk abban, hogy maga
a Teremtő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy eldöntse, mi egészséges vagy sem saját teremtménye számára?
Nincs elég hitünk és mindenekelőtt bölcsességünk ahhoz, hogy belássuk: ha az ókor zsidóinak nem ajánlottak elfogyasztásra valamilyen ételt, az valószínűleg a mai emberiségre nézve sem tanácsos? Vagy esetleg egészségesebbeknek és testünkben ellenállóbbaknak tartjuk magunkat, mint az ókorban élt „szerencsétlen” elődeink, ahogyan tartjuk magunkat hozzájuk képest gőgös és bölcstelen módon. Hiszen értelmi és agyi szinten már rég felsőbbrendűeknek látjuk magunkat hozzájuk képest, holott a valóság pont az ellenkezője? Továbbá milyen képünk van a Mindenhatóról? Elohim állandóan meggondolná magát, hangulatától és az időjárástól függően? Ismét, minek nézzük Őt? Mert igen, valóban megvan az ígéretünk, hogy túléljük a kígyómarásokat és a skorpiócsípéseit, de jaj azoknak, akik meg merik kísérteni Yahuwah-t és visszaélni az Atya által nekik biztosított hatalmakkal, ahogyan Sátán is meg akarta győzni Yeshuát a pusztában, amikor megpróbálta megkísérteni Őt!
Saját földi apád és anyád nem adott neked kígyót, vagy követ, amikor enni kértél tőlük, nem akartak neked rosszat. Mennyivel inkább a te Mennyei Atyád szavát érdemes tisztelni, hogy jó dolgunk legyen idelent, amíg ebben a hústestnek a fogságában vagyunk?!
Az én válaszom erre a kérdésre ennél az oknál fogva messzebbre is megy. Egyszerűen vannak tilalmak, melyek értelmét és logikáját nem értjük és nem biztos, hogy tudnunk kell azokat. Ádám és Éva sem tudta, mi a tudás, a jónak és rossznak a tudása, sőt mai napig szinte senki nem fogja fel, hogy konkrétan miről szól ez az egész kérdés, és mit is takart valójában az a bizonyos Tudás Fája. Ezzel a témával foglalkozikAz Evangélium summája c. írásom. A dolguk nekik is akkor, így sok esetben ma és számunkra is az, hogy szó nélkül elfogadjunk néhány utasítást, akkor is, ha belülről mindenünk ellenkezik. Mint a katonaságnál, vagy a kisgyerek apjával szemben.
Személy szerint még azt a tényezőt is megemlíteném, amiért talán nem ildomos disznó húst fogyasztani, ami nem más, mint az adott állat kognitív képességei. Talán sokan nem tudják, de a majom, a szamár, a kutya, a delfin és a patkány mellett, a disznóegyike a világ legintelligensebb állatainak. Talán ez is különbbé teszi – pozitív értelemben ezúttal – a többiektől és egyfajta tisztelet jeléül az Elohim-tól kapott értelme iránt, érdemes kerülni a fogyasztását, a leölését ebből az okból kifolyólag is. Disznót használnak házőrzésre, gombászatra, illetve a mocsarak kikerülésére, amikor az ellenség elől menekülnie kellett emberi csoportoknak. Egy életmentő felderítő, a betörőkre rátámadó és az élelemszerzésben hasznos segítőtársa az embernek! Miért is ennénk meg egy ilyen hasznos állatot már önmagában ezért is?
Ahogy az elején jeleztem, ha más lehetőség nincs, ha anyagilag átmenetileg szorult helyzetben vagy, ne játszd a fafejűt, hanem tessék megenni, amit a szomszédtól, vagy bárkitől kapsz, aki segíteni próbál rajtad, vagy ami a boltban jóval olcsóbb, más termékekhez képest, bármilyen sertést tartalmazó ételről is legyen szó!
A lényeg, hogy Mestered belülről jövő tanítása és útmutatása szerint cselekedj. Először győződj meg róla és tegyél róla, hogy benned legyen, benned lakozzon és erről szemmel látható és füllel hallható bizonyságot adjon. Majd csak ezután kérdezd – elsősorban Őt -, hogy mit-mikor-hogyan tegyél vagy sem.
Lehetne még taglalni, hogy miért lehet tilos a strucchús – mely egyik kedvencem volt gyerekkoromban, teljesen mentes minden zsír és egyéb koleszterintől, ezért értelmetlennek tűnik a tiltása. Talán mérete, ereje és sebessége miatt nem tűnik ésszerűnek ennek az állatnak a tartása? Hiszen nehezebb bírni vele, együtt élni vele, mint más kisebb testű állatokkal. Sőt maga a többi állattal, egy gazdaságban való tartás is be nem látható gondokat okozhat. Rátámadhat a többi kisebb testű állatokra, megenné még a róka helyett is a csirke tojásait? Továbbá maga az adott állat – a strucc – mennyire viselné jól a tenyésztésben-fogságban való életet. Más állatnál, mint a kecske, birka, tehenek az állatok bizonyára nem szenvednek attól, hogy az ember alá vannak vetve és hogy csak korlátozott életteret biztosítanak számukra. Hiszen ezen a kerítésen belül, sokkal nagyobb védelmet is élvezhetnek mint a vadonban, mivel maga az ember, illetve annak segítőtársa – a kutya védelmezi őket és egybe tartja a nyájat. És még talán élvezik is a gondoskodást. Nincs meg sem a kognitív, sem a testi adottságuk ahhoz, hogy a vadaktól megvédjék magukat. Viszont a fürgébb, a gyorsabb vagy akár a repülni tudó állatoknál a fogva tartás már állatkínzásnak is minősül, hiszen az állat lelkének kiegyensúlyozottságához nem alkalmas az emberi tenyészeti életforma. Nekik nagyobb élettérre van szükségük, a teljes szabadságban tudnak igazán élni és kibontakozni. Elohim az állatokat is szereti és a legjobb körülményeket akarja biztosítani a számukra.
Ez lehet a nyúl tilalmának a hátterében is. A legtöbb nyúl-féle állat, igen mozgékony, futni rendkívül gyorsan tudnak, mely képességüktől ha megfosztjuk, beteggé kínozzuk szerencsétlen jószágot. Sose feledjük, hogy az állatok csak igen korlátolt módon tudnak bármit kommunikálni felénk. Többségüknek még arckifejezése sincs, legalábbis olyan, amit az emberi szem és agy értelmezni tudna. Ha bármelyikük szenved és boldogtalan gazdájának uralma alatt, ki fogja ezt ez utóbbi felé jelezni?
Elohim jelzi ily módon és jó előre, a tiltó törvényei által!
Bizonyos állatokat ketrecbe zárni, főként repülésre alkalmasakat, vagy távfutásra teremtett madarakat, vagy nyulakat, önmagában állatkínzás. Még az a modernkori ellustult emberiség is, aki egyre inkább, csak abban leli örömét, hogy a fenekén üljön, illetve az ágyon heverésszen, maga is mennyire iszonyodik a fogva tartástól, a börtöntől? Mennyivel inkább szenvedhet az az élőlény, akinek esze ágában sincs lusta életmódot élni, egy helyben ülni, fetrengeni és melynek testi adottságai és mozgásigényük az emberénél sokkal magasabb fokú?
Azt sem feledjük, amiről szintén beszélek más írásomban, hogy az állat, amikor szenved vagy halálfélelme van, olyan ürömmel teli hormonok termelődnek benne, melyek vérkeringésén keresztül pillanatok alatt megfertőzik az egész testét, így húsát és még a tejét is. Ezért szükséges az ehető állatokat úgy leölni, hogy lehetőleg ne is vegyék észre, és minél kevésbbé érezzenek bármilyen fájdalmat. (Borotva éles pengék használata, lehetőleg hátulról megközelítve a jószágot az eszközzel, hogy ne vegye észre, stb). Így mire felfogja, hogy épp elvérezik, a hormonok a fejéből már nem jutnak el az ehető testrészeihez, mivel kifolyik a vérrel együtt a felmetszett nyakán keresztül. Mindenki jól jár, állat és fogyasztó ember egyaránt. Ma az ilyen fajta mészártechnikát kizárólag az ortodox zsidók és a mohamedánok alkalmaznak. Ebben lehetne példát venni mindkettőjükről.
De az adott állat jelleme is lehet a tilalom egyik oka.
Ahogy a népi mondás is utal a dologra: az vagy, amit megeszel. És Elohim nem szeretné, ha az ember disznóvá, nyúllá, struccá, mindenféle tengeri herkentyűvé és csúszómászó gerinctelenné válna. Így is elég hajlamos rá, épp erről szól a Váltságmű, hogy ismét Elohim képmására formálja vissza az elferdült embert. Kígyók és csúszómászók esetén is egyértelmű az ok és az emberek ösztönösen tudják, hogy kerülendő. Többségük gyomra a gondolattól is felfordul. Ne feledjük, hogy az alaptörvények minden ember szívébe be van ültetve.
Visszatérve a nyúlra, mi a nyúl egyik legfőbb jellemvonása? Az egyik olyan állat, melynek libidója és párzási igénye, vagy kényszere a legmagasabb a világon. Nem hiába a nyúl a pogány húsvét egyik fő szimbóluma – amikor a magyar fiúk szimbolikusan saját magömlésük jelképéül jól meglocsolják a lányokat. Tehát nyulat enni? Szüksége van erre bárkinek, főleg nekünk férfiaknak? Továbbá nézzük meg, mely népek azok, melyek arról híresek, hogy a legnagyobb fogyasztói a nyúlhúsnak, melyeknek a nyúl a leginkább része nemzeti gasztronómiáiknak? Az Olasz és a Francia! Úgy gondolom, hogy ez a tény önmagáért beszél! 🙂
A halaknál is kiderült, hogy a pikkely egy méregtelenítő szerve az állatnak. Igy értjük végre, miért nem érdemes pikkely nélküli halat enni, hiszen mérgezettségi szintje jóval magasabb sima-bőrű társánál.
Gerinctelen állatot ember ne egyen, elég nagy gondot okoz így is a gerinctelenség lelki-szellemi szinten az emberiségnek. Mivel a fizikai, lelki és szellemi sík egymást áthatják, elválaszthatatlanul egybefonódnak.
Az ehető állatok viselkedése, bárány, borjú, juh, tehén, stb., mind békés és engedelmes gazdája iránt. A többiek éjszakai, csúszómászó, földről evő, vadászó, szennyben fetrengő – mind a lázadás és törvény ellenes pogány szokásokat tükrözik.
A ragadozó állatok mind tiltottak, a dögevők annál is inkább! Az ember ne egyen olyan húst, mely a másik legyilkolásából, vagy rothadó húsából fejlődött ki.Itt a kérdés sokkal nyilvánvalóbb és érthetőbb. Az ember ne szoktassa hozzá magát a vadászathoz. Bár a szarvas evése nem tilos, de ismét csak akkor, ha nagyon muszáj és vándorútra kényszerül időlegesen a nép, átmeneti nomád állapotra. Normál esetben a zsidó nép földhöz kötött. Ott pedig dolgozzon, gondozzon állatot és növényt, de ne gyilkoljon se sportból se gyűjtögetés céljából. Amiért nem fáradtál, abból ne is profitálj. Amiért nem dolgoztál meg, abból ne is egyél.Másnak az elkallódott és elhullott állatából ne egyél, más kárából ne profitálj. Azon túl, hogy az ilyen hús még mérgező is rothadása miatt.
A háj kérdése
Érdemes kicsit kitérni a zsírral kapcsolatos tilalmakra is. Nem szükséges taglalni, hogy a Tóra a négy lábú állatok zsírjának elfogyasztását tiltja. (A két lábon járó baromfik esetén engedélyezett). A zsír elhízáshoz, szívbetegségekhez, túlzott koleszterinszinthez és cukorbetegséghez vezet. Azon a meleg éghajlaton különösen felesleges volt a zsír fogyasztása, hiszen ott, ahol enyhék a telek, nincs szükség védekezésre a hideg ellen. A zsír továbbá az utolsó testi réteg, amelyen keresztül a méreganyagok izzadás során távoznak, ezért nagyobb koncentrációban találhatók meg benne. Ráadásul a toxinok többsége zsírban oldódnak inkább, mint a vízben. Ezért a zsírok fokozott mennyisége az emberi testben egyenes arányban növeli a szervezetünkben lévő mérgek mennyiségét is.
A fizikai elhízás gyakran a szeretetlenséget és elvetettséget tükrözheti. Az emberek önjutalmazásképpen hizlaló ételeket fogyasztanak (például csokoládét), amitől aztán el is híznak. Továbbá az élelmiszeripar jól ismert állapota ami a leginkább felelős a növekvő túlsúlyban élő emberekért. A modern technikákkal és vegyi összetevőkkel összeállított ipari szenny, mellyel elárasztják az emberiség gyomrát, igen káros és ez probléma sajnos a mai tanítványokat sem kerüli el.
Azonban az elhízás, a leggyakrabban az ember, így a hívő ember beteg szellemi állapotát tükrözi. Gyökerei pedig a következők:
Anyagiasság – Falánkság – Dőzsölés – Kicsapongás – Pazarlás – Parazita életmód – Földi Örömökhöz való Kötődéskövetkezménye és látható jele
Azok, akik túlsúlyban szenvednek, szellemben sincsenek a helyükön, és a fentebb említett betegségekben szenvednek, melynek mértéke a felesleges súlyuk arányával van teljes összhangban. Ne próbáljuk szépíteni a dolgot: ez a valóság! Bármely világi orvos és pszichológus lényegében ugyanezt a diagnózist állítaná fel, hit és Biblia nélkül, csak diplomatikusabb kiadásban, az érintett személy felelőségének minimális említésével, hízelgő, humanista és konfliktuskerülő módon.
Ennek természetes következménye – és sajnos szembetűnő jelenség –, hogy a keresztény pásztorok és tanítók egyre növekvő arányban elhízottak, pocakosak, és több tízezer forintos ingjeikből/zakóikból már szinte kibuggyannak. Külsejük minden lényegeset elárul. Pénzt, hatalmat és luxust kereső ámítók és önámítók ezek.
Nem normális, hogy hívő és főként szolgáló emberek szó szerint úgy nézzenek ki, mint hizlalt malacok
Hamis működésük és az általuk vezetett, a valódi Egyháztól eltérítő kis hálózataik és egyház-utánzataik pedig sokkal inkább George Orwell „Állatfarmjának” az állapotát tükrözi, ahol épp hájas disznók képezték az uralkodó osztályt – semmint azt az eredeti Messiás Testét, mely naponta növekedett új és érett tanítványokkal és melyről az Apostolok Cselekedeteiben lehet olvasni.
Aki Apostolnak képzeli magát, próbálja elképzelni, hogyan nézhetett ki Pál, a folytonos üldözés, menekülés, bebörtönzés, megkövezés, botütések és egyéb futások, éhezések következményeként. Aki prófétának gondolja magát, kérje szellemi szemeinek megnyitását, hogy végre legalább azt lássa meg, milyen alakja lehetett Jánosnak Patmosz szigetén a verem alján, vagy a másik Jánosnak, illetve Illésnek amikor állatbőrbe bújva a pusztában sáskán és szöcskén élt éveken keresztül. Aki pedig tanítónak mondja magát, Mesterünknek szószerinti alakját öltse először fel magára, aki nem márkás ingekbe és vaskos karórákkal szövegelt a szószékről, hanem járta a Szent Föld vidékeit és nem volt hová lehajtania Fejét.
Összegezve ezt a kósersági kérdést
ne tőlem kérdezd, mit ehetsz és mit nem
Emberileg igen megtisztelve kellene éreznem magamat, hogy úgy tekintesz rám, mint egy hiteles szellemi szaktekintélyre, de én ilyenkor egészen mást látok és más érzületek fognak el.
Nem vagyok a te rabbid, ahogy senki más semaz
Mert senki se neveztesse magát annak Máté 23:8 felszólítása szerint. Pásztorolhatlak, taníthatlak egy ideig, ahogy több tanításomban is elmondom, de nekem – ahogy mindenki másnak is, kivétel nélkül – tanítványként egyetlen dolgom van, elvezetni téged ahhoz a Rabbihoz, aki Yahushua, hogy Ruach HaKodesh betöltsön – az a Bíra, aki egyetlen felhatalmazott arra, hogy a törvényt tanítsa neked és működtesse benned.
Ma sajnos a szolgálók két fajtájával találkozunk az esetek többségében, akik tömegeket vezetnek félre. 1. Az egyik fajta az, aki ezt a szerepet kiveszi a Messiás kezéből és kívülről füttyenti neked a törvényt, magát rabbinak-pásztornak-apostolnak-tanítónak-akárminek hazudva. 2. A másik fajzat pedig az, aki ugyanezen titulusok mögé bújva azt hazudja neked, hogy a törvény már nem érvényes, nem kell foglalkoznod vele, az az Ószövetséghez tartozik és legfeljebb a zsidóknak szól.
Valóban, neked elsősorban nem a törvénnyel, hanem Ruach HaKodesh-el kell foglalkoznod
Alázattal engedni, hogy Ő terjedjen ki benned saját akarata és üteme szerint, hogy a mindenképp működésre szánt törvényt Ő maga jutassa érvényre elmédben, szívedben, zsigereidben.Ruach HaKodesh maga az Élő Törvény, maga az Olaj, ami az okos szüzek birtokában van lámpásaikban.
„Egyek-e disznót vagy sem?” „Miként ünnepeljem ezt, meg azt az ünnepet?” „Ihatok-e ilyen-meg olyan italt, alkoholt?” „Meddig mehetek el az erotika területén?„ és az ehhez hasonló kérdések helyett, azt hiszem, közülünk a legtöbben továbbra is inkább azt a kérdést kellene feltennünk magunkban: „Mi az ami még mindig gátolja, hogy a Szent Szellem teljességgel működjön bennem? Hol tartok az újjászületés, illetve a továbbszentelődés terén?„
Vágysz-e a szellemi ajándékokra, az igaziakra, azokra, melyek biblikus módon működnek? Megundorodtál-e végre attól a vallásos félelmedtől, melyet a hamis karizmatikus cirkuszokban és egyéb állatkertekben láttál, melyet a Sátán azért gondoz és művel, hogy téged (és egyben azokat is, akik ott őrjöngenek) megfossza a valóditól? Nincs eleged abból, hogy Bibliával a kezedben kimagyarázod, miért jó, hogy ennyire üres vagy szellemben és tagadod a hiányos állapotodat, mert félsz attól, amire vágyakoznod kellene?
Amikor pedig végre áttöröd félelmeid gátját és felkeresel hiteles, újjászületett testvéreket és elkezdesz valódi nyelveken szólni a „sir a baba” féle infantilis mantrázások helyett, amikor kéred és akarod, hogy az Apostolok Cselekedeteiben látható és működő eszközöket, áldásokat te is megkapd ígéret szerint, akkor egy idő után, jogosan kérdezed idősebb testvéreid arról, hogy náluk miként működik az evés-ivás-ünneplés és a feleséggel való huncutkodás vagy bármi más. Ekkor már nem kívülről hallod, hogy aztán emberileg erőlködve betartsad, hanem a benned élő Igére fogod hallani a megerősítő visszajelzést, a visszhangot arra, ami már beléd lett ültetve az egyetlen illetékestől, Yahushua-tól.
Manapság egyre több olyan tanítás születik, igen komoly keresztény körökben, melyek tagadják a Szentháromság tanát. Az elején szögezzük le, hogy legfőbb érveléseikben, miszerint ez a kifejezés sehol nem szerepel a Szent Írásokban és kimondottan a római egyház köreiben került megfogalmazásra ebben a formájában teljesen igaz és jogos. A Bibliában sehol nem szerepel ez a kifejezés, semmilyen formában.
Vitathatatlan, hogy valami zűrzavar van a háttérben és a Szentháromságot, mint fogalmat esetleg azért is érdemes átgondolni, mert egy
3 személyes istenképet alakít ki az emberekben, holott semmiképp sincs 3 személy, hanem 1…Yahuwah Echad…, akinek viszont valóban 3 megnyilvánulási formája van, 3 különböző szerepben és feladatkörrel, illetve 3 módon jelenik meg és nyilatkoztatja ki Önmagát.
Elohim személyének a hármas számmal való megszorzása pontosan az egyik fő akadálya annak, hogy a zsidóság (és az iszlám) felismerje Yahushuát, mint Messiást, mert elképzelhetetlen számukra, hogy valaki azt jelentse ki nekik, hogy amit eddig Echad-nak, azaz Egy-nek neveztek, most hirtelen shalosh, azaz három legyen.
Sosem volt három személy, hanem az Egyetlen személynek három főbb tulajdonsága, szerepe, megnyilvánulási formája, kvalitása, stb. van!
Az ELOHIM héber kifejezés többes számú alakja is ezt a hármas szerepkört tükrözi és nem három külön személyt.
Az eddig általam hallott legjobb hasonlat, melyet a kereszténységen belül tanítanak, hogy szemléltessék ezt a kérdést, a víz hasonlata volt. Ahogy a víznek is három különböző halmazállapota létezik a fizikai törvények alapján: Légnemű (gőz) – Szilárd (jég) – Folyékony, mégis mindig víz marad, így Elohimnak is ehhez hasonló tulajdonságai vannak. Ez talán a legtökéletesebb hasonlat, mely közelebb viheti az embert az Örökkévaló esszenciájának megismeréséhez.
És azok közül, akiknek ez nem lenne elég és akiket az általam választott fenti illusztráció nem botránkoztatott meg, (3 az 1-ben Jacob’s kávéstasak) gondoljunk bele, hogy egy ilyen kávé elfogyasztásakor bár az alkotóelemei egybe vannak keverve a bögrénkben, mégis érezni mindhármat külön-külön, mely együttes jelenléte teljessé teszi az ízt. Többé el nem választható, mégis külön érzékelhető és, amint egy elem hiányzik belőle, íze is hiányossá válik.
Lehet szeretni a kávét cukor és/vagy tej nélkül,ez nem változat a személyek megítélésében,
azonban az Üdvösséghez, Elohim mindhárom alkotóelemének együttes működése szükséges az életünkben.
De ha csak a Megváltó személyét nézzük, Nála is további osztódások láthatók, hiszen maga a Messiás is egyfajta „szentkettőségnek” a jeleit mutatja. Yahushua, mint kegyelmes főpap külön szerep és feladatkör attól az uralkodó Messiástól, aki felkent Királyként hamarosan visszajön, hogy ítéletet hirdessen a világ felett.
Sokan nem értik, hiszen itt is ellentmondásoknak látszó kijelentések vannak erről a kérdésről a Bibliában, többek között Yahushua szájából:
„… az Atya nagyobb Nálam … az Atya jóbbjára ült … illetve beszélget az Atyával …”
Igen, mégis. Az ember is szokott saját magával beszélni és nem csak akkor, amikor már szenilis. Az Atya jobbjára való ülés nem más, mint Elohim jobb kezének lenni, annak a kéznek lenni, mely alkot és cselekszik. Nem külön test-személy-entitás.
Amikor pedig lejön közénk emberi formában, attól még nem szűnik meg létezni a szellemvilágban Elohim Országában, mint Atya, mint Yahuwah: hanem megüresíti önmagát és fogalmazzunk úgy, hogy két formában van jelen a világban, egyik szellemi ami mindenhol ott van, a másik fizikai, aki a Szent Földön akkor és arra a bizonyos időtartamra megjelent a világban, amíg vissza nem ment az eredeti és végleges helyére. Lásd még Zsidókhoz írt levél 2:9 – …Yeshua, aki egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál…
Zakariás próféta konkrétan elénk hoz egy olyan történetet a Szellemvilágból, ahol a Felkent Király megdorgálja az ellenséget, mert Yahushua Főpapot káromolja. Itt is látjuk, hogy Elohim Angyala (a Meissiás – Krisztus), valamilyen szinten különválik attól, aki Ő maga volt testben és itt járt közöttünk Yahushua-ként, Elohim bárányaként. Ő már ott, Elohim Országában továbbra is, külön szerepkörben folytatja szolgálatát az emberiség felé, mint Melkishédek rendje szerinti Főpap, miközben készül Felkent Messiásként visszatérni, hogy magához ragadja Menyasszonyát és elpusztítsa az ellene szegülőket.
Szentháromság, mint az Üdvösség három stációja
Mi 3, legfeljebb 4 dimenzió felfogására képes aggyal ellátott terem tmények vagyunk, nem tudjuk ezeket felfogni, hacsak egyeseknek közülünk meg nem mutatja szellemben Ruach HaKodesh.
Ami biztos, hogy az Üdvösség elnyeréséhez három stáción kell átmennie minden embernek:
1. Meg kell ismernünk a Fiút, hogy bűneink rendezve legyenek 2. Így az Atyával helyreáll a kapcsolatunk a Bárány Vére által 3. Majd a víz- és tűz- Szövetségen keresztül végül betöltekezünk Ruach HaKodesh-sel
E három lépés követi egymást és egyiket sem lehet kihagyni a sorból. Nem elég felismerni Yahushuaban a Messiást, engedelmeskednünk is kell neki és szövetséget kötni Vele a látható világban víz alámerüléssel, majd Szellemével való betöltekezés által.
És itt nem áll meg a dolog, hanem most kezdődik a lényeg. Amikor Ruach HaKodesh megkezdi bennünk a Templom felépítését, a megszentelődésünk, más szóval a Törvény és tágabb értelemben vett Elohim Igéjének a szívünkbe való vésése által.
Ez a Háromság Szent és kikerülhetetlen. Így, ebben a kontextusban valóban beszélhetünk Szentháromságról, mert Yahuwah mindhárom esszenciájának kell bennünk aktívnak lennie, hogy Megváltottak legyünk, azaz nevünk fel legyen írva az Élet könyvében. Ezt is lehet Szentháromságnak hívni.
Minden olyan elmélet és teológia, mely a Szentháromság fogalma által az Egyetlen Elohimot kívánja megsokszorosítani, az tévtanítás!
Emberi felfogásunk
Elohim Hármassága egy olyan misztérium, melynek elmélkedésén sokan túl sok időt elfecsérelnek. Ha valami, az emberi érzékszerveinkkel nehezen felfogható kérdést túltárgyalunk, abból sok téves és buta következtetés születhet.
A magyar közönség talán emlékszik, akik elég idősek hozzá. Én magam is csak utólag ismertem meg a rajzfilmet, de saját korosztályom jól ismeri a Mézga Család sorozatát, melyben szerepelt egy földönkívüli lény, amit a főszereplő gyermek nagybátyja magával hozott vissza egyik űrutazásából, egy olyan világból, bolygóról, ahol egy két-dimenziós életforma alakult ki. Ezzel a földönkívülivel lehetett kommunikálni, hiszen hallotta az emberek hangját, viszont kizárólag csak a saját kétdimenziós létterét volt képes felfogni a többi érzékszervével, többek között a szemével. A gyerek gyakran próbálkozott elmagyarázni neki, milyen a három/négy dimenziós világ, de ennek megértésére képtelen volt az idegen vendég.
Mi is ilyenek vagyunk, mint ez a földönkívüli, mikor az égiekkel szemben állunk. Korlátolt mivoltunk miatt, nem vagyunk képesek mindent 100%-osan felfogni.
A Sátán akarata, hogy az emberben felébressze azt a fajta kényszerességet, hogy ne nyugodjon, amíg igen precízen és kimerítően meg nem határozza és meg nem érti ami Elohim teljessége.
Az ember azt érzi belülről, hogy neki kötelessége tudni és pontosan megérteni Elohim lényegét, mert ennek hiányában, akár az üdvössége is veszélyben forog.
Ne higgy ennek a súgásnak, nyugodj bele, mi csak emberek vagyunk és Elohim nem vár el tőlünk ilyen szintű szellemi felfogást és látást. Hanem azt várja el, hogy
azt a szellemi látást, amit személy szerint neked különített el, azaz Szentelt meg, azt elfogadd és működőképessé tegyed életedben.
Ilyen elsősorban a feljebb említett Hármas üdvösségi stáció amin gyermeki hittel és feltétel nélküli szeretettel át kell menned, majd ezt követően az engedelmességünk, amikor szolgálunk a bennünk működő és hozzánk szóló Elohim Szelleme, Ruach HaKodesh vezetése szerint.
Nem kell mindent tudnunk, csak azt, amit Elohim ki akar számunkra nyilatkoztatni. Bizonyos más alap igazságokat, néha ma még misztériumnak számító dolgokat pedig feltétel nélkül el kell fogadnunk, mindenféle agyalás és vita szellemisége nélkül. Hasonló módon, mint a gyerek, akit nagyon érdekel, hogy miként fogan és születik meg a kisbaba és mindenféle konkrétabb tudás és ismeret nélkül a szexualitásról, meg kell elégednie szüleinek a kevésbé részletes és kézzelfogható magyarázatával.
A gond mindig az, hogy az Atyát és a Fiút igyekszünk meghatározni, behatárolni, megmagyarázni Ruach HaKodesh mellőzése mellett. Holott kizárólag Ruach HaKodesh-el való betöltekezés által fogjuk egyre jobban megérteni az Atya és Fiú egységének lényegét, egyre mélyebben ahogy haladunk a Megszentelődés útján.
Teljességben mindezt csak akkor fogjuk megismerni, meglátni és megérteni, amikor elváltozunk és színről színre találkozunk Atyánkkal, Yahuwah-val.
János a Jelenések könyvében, szellemben való elragadásai során Elohim Országában minden alkalommal egy fehér hajú és szakállú, napfénybe borított arcú, izzó érc végtagokkal és szájából kétélű karddal fénylő EGYETLEN Elohim-mal találkozott és nem három tagú, vagy kettő + galamb katolikus szentháromság féle entitásokkal.
A víz hasonlatán túl az alábbi ábra is igen jól szemlélteti a lényeget.
Ábrahám találkozása a három „angyallal” egy olyan pillanat, amikor megjelenik előttünk Elohim-nak ez a hármas dimenziója. A többoldalú egyetlen Elohim, mint Világosság, megjelenik a földön egy embernek, áthatolva az égbolt vízburokján keresztül,
az Egyetlen Világosság három fő tulajdonsága megmutatozik, mint a szivárvány színei, melyek különválva láthatóvá lesznek, amint egy prizmán áthaladnak.
Így jelent meg Yahuwah innen a földről nézve három „angyalként” Ábrahám előtt, akiket ez utóbbi nem urak, hanem Úr, azaz Yahuwa-nak szólított, mint egyes számú személyt. (lásd: VÁJJÉRÁ c. írásomat, ahol bővebben beszélek erről a találkozásról).
Vitatkoznak sokan arról, amit ember felfogni nem tud. Közben nem vesszük észre, hogy a közöttünk levő Egységen kellene inkább dolgozni. Visszatérni a színtiszta Ígéhez és lerántani rólunk az emberi feleslegeket, melyek okozzák közöttünk a súrlódásokat. Mert közben az ellenség már építi a saját és hamis ökumenikus egységét, ahol minden bűn, felesleg és emberi tradíció megfér egymás mellett, Elohim meggyalázására.
A zsidóságnak babiloni gyökereitől, a kereszténységnek pedig a rómaiaktól kell végleg megtisztulnia, hogy egységben összeforrjanak Ruach HaKodesh kitöltekezése által, amikor mindkét nép végre felismeri a valódi Messiást, Yahushua-t.
Térjünk vissza a Shavuot-i Egyház alapítás Szellemi állapotához, hogy ezt az Egységet ismét megéljük, majd látásunk lesz mindannyiunknak Yahuwah személyéről és sokoldaluságáról.
Ekkor megszűnik minden hamis szakállas bálványimádás és a kereszténység végre képes lesz féltékennyé tenni idősebb és még tévelygő testvérét a zsidót, aki addig nem fog visszaközelíteni a Messiáshoz. Amíg Yeshuát egy közönséges szakállas bálvány szintjére alacsonyítod és akként imádod, egyetlen szellemileg egészséges zsidó nem fogja Messiásként elfogadni Őt. Ez szintén igaz az arab-muszlim unokatestvéreink esetében, akiknek szellemi látása és érzékenysége a Teremtő lényegével kapcsolatosan igen közel áll a miénkhez.
Szentnek lenni Elohim hármassága szerint
Szóval nincs Szentháromság, mint három különböző személy, hanem van egy Elohim, aki 3 fő alakban jelenik meg az emberek előtt.
Maga az Ember, aki három fő összetevőből áll (test-lélek és szellem), nem viselkedik és cselekszik egyformán minden helyzetben, környezetben és körülmények között. Az ember férj a feleségével, apa gyermekeivel, alkalmazott az irodában, fiú a szülei szemében, és a legjobb esetben tanítvány Yahushua előtt.
Az ember is különböző módon jelenhet meg és kommunikálhat mások előtt. Kommunikálni tud személyesen, akár telefonon vagy más médián keresztül, akár hagyományos levelezés/írások útján, mégis ugyanaz az egyetlen valaki marad.
Lényegében a Szentháromságban hívők is tévednek, mert megsokszorosítják Elohimot, a tagadók, pedig az Egyetlen Elohim-ot csonkítják meg egyes tagjaitól, szerepköreitől és sokszínűségétől, ami számunkra adatik az Élet visszanyerésére.
Egyszóval nagyobb a baj, mint gondolnánk.
Amikor a látható világban, fizikai módon jelenik meg, az a Fiú szerepköre. Nem külön személy, vagy teremtmény, hanem Yahuwah, aki Megment: Yahushua. Ilyenkor annyiban kisebb az Atyánál, ahogy a Fiú szokott fogalmazni, hogy kiüresíti Önmagát, hiszen le kell, hogy szálljon közénk, azaz le kell alacsonyodnia a mi szintünkre, emberi testet ölteni, hogy tapintható, látható és feláldozható legyen.
Hogy képzelhette eddig bárki, hogy Elohim teljessége beleférne egy max. 175 cm magas és 75 kg súlyú hús, vér és csont köpenybe?
De ennél még nagyobb kérdés, hogyan képzeli bárki, hogy a Világ Mindenségének ne lenne hatalma ahhoz, hogy egy ilyen max. 175 cm magas és 75 kg súlyú emberi köpenyben megjelenjen közöttünk?
Végtelen szeretetének jeleként, még a megaláztatást és a halált is elszenvedve méltatlan teremtményének keze által.
Amikor emberi formát ölt és lejön közénk felajánlani az Engesztelő Áldozatot, attól még nem szűnik meg létezni odafent Elohim Országában, mint Mindenható, hiszen akkor összeomlana az egész, ami lehetetlen. És ilyenkor, amikor az emberek megállnak annál az emberi formánál, aki a Fiú, akkor faragnak belőle egy szakállas iesus bálványt. Nem hiába jelent meg úgy, hogy ne ismerjék fel arcvonásairól feltámadása után (Márk 16:12). Ezzel is jelezni akarta, hogy Ő Szellem és ne az emberi – tökéletlen megjelenési formájára emlékezzenek, mert mostantól fogva, az Atya jobbján, azaz az Atya Jobbjaként, a cselekvő kezeként megszűnik fizikailag létezni a látható világban, és visszaalakul Szellemben Felkentté. Akit pedig felkennek, azt uralkodásra, azaz cselekvésre kenik fel, ahogy egy jobb kéz is elsőként lép működésbe alkotáshoz, munkához, teremtéshez és nem utolsó sorban: helyreállításhoz. Ez utóbbi elutasítása esetén pedig, ítéletre és annak az ítéletnek a végrehajtásához is felkenetik.
E-két mondatszakasz kikerülését kívánva minden olvasóimnak, engedjük Ruach HaKodesht elvégezni bennünk és az Egyházban a további helyreállásokat. Az idő közel, a Vőlegény már az ajtónál áll.
A kereszténységben világszerte igen nagy és figyelemreméltó pozitív változások történnek néhány évtizede. A reformáció továbbhalad, főként olyan helyeken, mint az amerikai és az afrikai kontinens. Yahuwah nevét már évtizedek óta használják igen széles körben a Yahweh formájában, mely a mássalhangzók szempontjából azonos, a magánhangzók tekintetében enyhén eltérő az eredeti Yahuwah névtől, a lényeg mégis benne van: YHWH
A sok ferdítések közepette, természetesen nem maradhatott ki a Bárányáldozat körülményének és időpontjának a ködösítése sem. Az ellenség sosem alszik. Többen foglalkoznak ezzel a témával, mely azért fontos, mert alapjából kötelességünk mindent helyreállítanunk, amit elferdítettek az intézményes ál-egyházak. Azonban ezzel az írással arra is kitérünk, hogy vajon
mi lehet ennek a helyreállásnak a mélyebb szellemi fontossága és értelme.
Yahushua milyen napon halt meg?
Yahushua keresztáldozatát keresztény hagyomány szerint péntekre tették. Majd, ahogy az Írásokban is olvassuk, vasárnap reggelre már üres volt a sír és megtörtént a Feltámadás. Péntek lett kijelölve, mert az Írás Szombat előtti napot ír, így azt gondolják sokan, hogy az akkori Peszach ünnep épp a heti Szombat napjára esett. Az Ószövetség szóhasználata már idegenné vált számukra. Nem tudják, hogy minden nagy ünnep Szombat-nak számít, ahogy többször olvashatjuk a Tórában. Lásd 3Mózes 23. fejezetet. Továbbá:
Akárhogy is értelmezzük a nap fogalmát, akár a görög, akár a héber szemszögből, egy nap, vagy éjszaka mindig hiányzik a képletből és nem kell nagy matematikai tudás, ahhoz, hogy belássuk: péntek és vasárnap közé sok minden belefér, csak 3 nap és 3 éjszaka nem.
Az ígéret pedig így szól:
Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.
Máté 12:40
Itt a harmadnap magyar kifejezés nem helyes, hiszen a harmadnap a következő, azaz a második napot takarja.
Ezt erősítik meg a következő feljegyzések. A zsidó időszámítás szerint a napok az előző nap estéjén kezdődnek, ahogy szolgálatunk nevében is benne van az Erev. Erev Shabbat a péntek esti időpontot jelképezi, mely megelőzi a reggelre virradó Shabbat-ot.
A zsidó nap az előző polgári nap estéjével kezdődik, amikor a nap lenyugszik.
A hét első napja Yom Echad (vasárnap) Szombat esténként lép érvénybe.
De akár vasárnap reggeltől, akár szombat estétől számláljuk visszafelé a 3 napot és éjszakát, semmiképp nem péntekhez érkezünk.
Innen számolva: – Szerda: KERESZTREFESZÍTÉS + ELSŐ éjszaka – Csütörtök ELSŐ nap + MÁSODIK éjszaka – Péntek MÁSODIK nap + HARMADIK éjszaka – Szombat HARMADIK nap + majd a hét első napjának beálltával Szombat este : FELTÁMADÁS
A zsidók a Szombatot várták. De ez a Shabbat a nagy ünnep volt, ahogy olvassuk az Ószövetségben és nem a hetirendszerességű Szombat. Így Peszach-ra ugyanazok a törvények vonatkoztak, mert teljességgel Shabbat-nak számít.
Továbbá: A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jakob anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt.Márk 16:1
Itt is láthatjuk, hogy az egyik Szombatnak el kellett múlnia, a másiknak pedig még jönnie kellett a hét első napja előtt, hogy a kettő között meg tudják venni az asszonyok a balzsamokat és fűszereket Yahushua megkenetéséhez. Ugyanis Shabbat-kor senki nem dolgozik és minden zárva van, illetve az asszonyok sem valószínű, hogy megszegték volna a Szombat törvényét még egy ilyen cselekedetért sem.
Yahushua mely órában halt meg?
Hasonló a probléma az órákkal kapcsolatban is. A mai polgári óraszámítás azonos az akkori római időszámítással, miszerint a nap éjfélkor kezdődik, így az órák számítása is éjféltől ketyeg, majd délben újra indul egy 12 órás ciklus.
A zsidó órák számítása pedig érdekes módon nem a előest beálltával kezdődött, hanem a nappali órák a nap felkeltekor, hajnalban indultak csak el. Ilyenkor, Peszach környékén Izraelben a nap reggel 6 és 7 óra körül kel. Így azok a bizonyos óraszámok, melyeket említenek a evangéliumok, ettől az időponttól számolandók.
Yahushua-t a harmadik órában feszítették meg. Ez nagyjából reggel 9 és 10 órakor történt római/mai időszámítás szerint. Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25
A sötétség pedig dél körül terült el a világ felett. Mikor is, ha nem akkor? Abban az időpontban, amikor a nap a legmagasabb pontjához ér, amikor a legmelegebb és főként a legvilágosabb van. Egyszóval, akkor állt be a sötétség, amikor az emberek a legkevésbé számítottak rá. Elohim semmit nem hagy a véletlenre, jeleit pedig úgy rendezi, hogy ne lehessenek félreértelmezhetőek, más érvekkel kimagyarázhatóak.
Majd ez a sötétség a kárpit széthasadása után még három órán át tartott, azaz szerda kb. 15-16 óráig.
Ez után tették be a sírba és kezdődött el a 3 éjszaka és a 3 nap.
Két széder est volt?
Egy igen nagy kérdés még hátramaradt a leírt ünneppel és eseménysorozattal kapcsolatban.
Yahushua és tanítványai elfogyasztották az utolsó vacsoránál a bárányt a kovásztalan kenyerek első napján Nisszán 14-én a Mózesi utasítás szerint, ahogy olvassuk Máté 26:18-ban: A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszachi bárányt, hol készítsük el neked?
Így emlékezünk meg arra az estére – a kivonulás napja előtti napon, amikor a halál angyala pusztította az elsőszülött egyiptomiakat, amikor meg kellett ölni az 1 éves bárányt – ami fiatal kos – és vérével bekenni ajtófélfáinkat és gyorsan elfogyasztani mindent teljes felszereltségben, útra készen.
Ha ez az esemény arra a dátumra esett, amikor Yahushua a 12 tanítványánnyal együtt elfogyasztották utolsó földi vacsorájukat, miért volt annyira fontos a farizeusok és szadduceusok számára, hogy másnap gyorsan kivégezzék, mielőtt beköszönt az Ünnep, a Szombat, azaz Peszach – mely egy csütörtöki napra esett abban az évben?
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napját miért nem akkor ülte meg az akkori zsidóság, mint Yahushua és tanítványai?
Ugyanis ennek az estnek a beállta előtt kellett volna igyekezniük megölni Őt, nehogy megszegjék a Szombat törvényét és nem másnapon!
Ha a zsidóság többi része is akkor fogyasztotta volna el a bárány húsát, mint Yahushua és tanítványai, másnap már nem vihettek volna senkit bitófára, hiszen már ünnepnap, azaz szombat nap volt!
Nem tudjuk pontosan, miért volt ez az eltolódás. Talán Yahushua egy nappal korábbra hozta, hogy a zsidóság szimbolikusan akkor áldozza fel Őt bárányként, amikor a bárányáldozatok történtek törvény szerint is? Vagy esetleg ismét egy babyloni torzítás módosított az eredetin? Talán valami történhetett Babilonban, mely nem csupán a törvényt, hanem a naptári dátumokat is megváltoztatta? Egy zsidó nap ottmaradt volna Babylonba? Erre a kérdésre, nincs válaszom per pillanat. Mivel ilyen történeti feljegyzés nem létezik tudomásom szerint. De ez utóbbi magyarázat tűnik logikusabbnak, bár ez esetben a eltolódás nem terjedt ki a hét napjaira, csupán a dátumokra. Hiszen Yahushua és tanítványai a Shabbat-okat mindig akkor tartották meg, mint amikor a többi zsidó.
De ami biztos:
Yahushua áldozata arra a napra kellet, hogy essen, amikor a zsidóság a bárányáldozatokat végezte.
Az események sorrendje
Yahushua elfogyasztja az áldozati bárányt tanítványaival A kovásztalan kenyerek első napján pedig Yahushua-hoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a peszach-i bárányt, hol készítsük el neked?(…)Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a peszach-i bárányt. Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a peszach-i bárányt. Máté 26:18 és Lukács 22:13-15
Yahushua imádkozik a Gecsemáné kertben Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére. (…) Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki. Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul. Márk 14:26, 39-41
Yahushua-t letartóztatják Yahushua-t pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó. Márk 14:53
Yahushua-t viszik Pilátus elé Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Yahushua-t megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Márk 15:1
Keresztrefeszítés 3. órában (9.00 körül) Három óra volt, amikor megfeszítették. Márk 15:25
Sötétség dél körül délután 15-íg Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig. Márk 15:33
Yahushua meghal / Kárpit kettéhasad Yahushua kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Elohim-om, Elohim-om, miért hagytál el engem?” (…) Yahushua pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét. És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Márk 15:34, 37
Haláláról megbizonyosodnak Mivel előkészületi nap volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a keresztfán maradjanak, mert az a szombat nagy ünnepnap volt, arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. János 19:31
Yahushua-t sírba fektetik Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt, előállt arimátiai Joszef, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta Elohim országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Yahushua testét. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Yahushua-t a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Myriam és Myriam, Joszef anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik. Márk 15:42-47
Az asszonyok megvásárolják, majd előkészítik a kenet olaját, végül pedig megpihennek Szombaton A szombat elmúltával a magdalai Myriam, Myriam, Jákób anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt (…) Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Márk 16:1és Lukács 23:56-57
Megjegyzés: az új angol fordításban (NIV Bible), az időpontok a fentiek szerint már módosítva lettek. A keresztrefeszítés időpontját a mi időszámításunk szerinti reggel 9-re a sötétség beálltát délre módosították. Lásd ennek a tanításnak angol változatát a zászlóra kattintva.
Beteljesedett Peszach
Tehát Yahushua megülte a Széder estet – a kivonulás előtti estet, amikor Gósen földjén élő zsidók elfogyasztották az áldozati bárány húsát, miközben a halál angyala pusztította az egyiptomi elsőszülötteket.
Ekkor a tanítványok megitták a bárány vérét, így szimbolikusan szívük ajtófélfáira kenve azt, mely által meg lettek váltva. Másnap Elohim Bárányának halála által, a Szabadulás ajtaját és lehetőségét kínálta fel az emberiségnek.
A zsidók többi része, akik nem követték a Messiást, a bárányáldozati napon megfeszítették a Megváltót, pontosan akkor, amikor a bárányokat áldozták fel a Pesszah-ra készülve.
Prófétikus módon a zsidóság feláldozta Messiását, mint Bárányt,
melyet a legtöbben azóta sem fogyasztottak el, mert kitartanak elutasítása mellett. De az idők végén, azaz most, egyre többen vagyunk, akik zsidókként szellemben szintén leülünk ahhoz az asztalhoz, ahol ült a Mester tanítványaival, és folyamatosan fogadjuk el Yahushua HaMashiah áldozatát és vérét üdvösségünk pecsétjeként.
Miért fontosak ezek a kérdések?
Ismét és ahogy már többször írtam: Nem a dátumok és időpontok üdvözítenek. Ahogy Pál is figyelmeztet. Az ünnepek beteljesedtek bennünk újjászületésünkkel, Yahushua HaMashiach-val való szövetésgünk és Ruach HaKodesh-sel való betöltekezésünk által (Lásd: Ünnepek a Messiásban)
Azért fontosak mégis a dátumok és időpontok helyreállása, mert részei a teljes képnek.
Részei az Evangéliumnak. És mint olyan, mindennek megvan a pontos szerepe és helye. Ha pedig Helyreállító munkát végzünk – Apostoli munkát -, annak mindenre ki kell terjednie. Nem azért, hogy új dogmát/törvényt/teológiát hozzunk létre további farizeusok kiképzésére, hanem azért, mert Yahuwah így rendezte, így akarta, és ha bármilyen szinten Sátán ebbe belekavar,
akkor kötelességünk Ruach HaKodesh által a részleteket is helyreállítani, hogy a teljes igazság erősödjön ezáltal.
Leggyakrabban a világiak azért utasítják vissza az általunk hozott Örömhírt, mert látják az ellentmondásokat, melyeket a ferdülések okoztak. Ha pedig mi nem tudunk ezekre válaszokat adni, illetve a ferdülésektől megfertőzötten közelítjük meg őket, akkor nem vagyunk hitelesek és gyenge a bizonyságunk.
Még egy igen nagy probléma van ezzel:a zsidóság további távoltartása a Messiás felismerésétől. Amikor maga a Megváltó, Yahushua kijelenti, hogy ennek – a zsidó – népnek nem adatik más jel, mint a Jónás jele, akkor bármiféle megmásítása az időknek és napoknak további téglát épít bele abba a falba, mely elválasztja a választott népet saját messiásától. Így kollektív felelősség terheli azon hívők csoportjait, akik nem egyenlítik ki az utat zsidó és Yahushua között, ahogy azt valamikor Johanan (bemerítő János) elkezdte. A próféciák ellen és nem azok beteljesedésén dolgozik az ilyen.
Sose tévesszük szem elől, hogy feladatunk egyik summája a következőképpen hangzik:
Az Egyház eredeti felépítése és vagyonkezelési rendje
Talán furcsának tűnik, hogy amikor Yahuwah gondoskodó és a mindennapi kenyerünket biztosító bizonyságáról írok, akkor egy, az antikrisztusi erők által cinikus módon használt mondatot ragadok ki. Sátán, mint Elohim majma ezúttal sem talált ki semmit saját magától, így ezzel a mondattal se tévesszen meg senkit!
Amikor az antikrisztus bábjainak szájából jön ki, jogosan háborodik fel az ember, mivel aljas szándék és törekvést takar. De ismét az a helyzet, hogy az ellenség egy nagyon nemes eszmét, sőt ígéretet akar kisajátítani és mi hívők sem vesszük észre, hogy ebben a mondatban rejlik egy igen lényeges kincs, amit rég elveszítettünk, elvetettünk és melyhez ideje lenne visszatérnünk, megélnünk.
Nekünk nincs és nem is lehet semmink ezen a világon.
Ahogy Urunknak sem volt hol lehajtania a fejét. Nekünk mégis házak, autók, munkaszerződések, vagy cégek vannak bejegyezve neveink alatt és ezért igen nagy hálákat is adunk Elohim-nak, mégis úgy kell ezeket kezelnünk, mintha nem a miénk volna.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. Máté 6:19-21
Talán te is észrevetted magadon, minél kevésbé kötöttek az anyagiak, annál szabadabb és tisztább voltál szellemben! Nem a szegénység evangéliumát hirdetem, hanem az Evangéliumot minden szegény- és siker- hamisító jelzőtől mentesen. Az eredeti ígéretekről szólok, ahol a földi vagyon is áldás, amennyiben pont annyi adatik számunkra amennyire szükségünk van.
Se kevesebb, se többet.
Mert két súlyos hiábavaló hazugság létezik a kereszténységen belül. Két egymással szemben álló szélsőség, mely egymást gerjeszti és táplálja, emberek sokaságát pedig szellemi és fizikai rabságban tartja:
A siker evangélium és a szegénység evangéliuma. Az egyik, mely eszközként használja a Mindenhatót, a másik, mely Yahushua és Ruach HaKodesh helyett önmegváltás és önmegszentelődés bűnébe esik.
Mi pedig bölcsen kerüljük mindkét bolond tanítást és kérjük Atyánktól azt, amit Ágúr a példabeszédekben:
A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda Yahuwah? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Elohim-om nevével! Példabeszédek 30:8-9
A tized kérdését most nem kívánom kifejteni, de lényegében
a mi tizedünk Yahushua HaMashiah-ban nem más, mint teljes lényünk és vagyonunk, azaz mindenünk.
Amikor mindenünket odaszánjuk Elohim oltárán, akkor nem lehet többé kérdés, hogy mi lesz a holnappal. Hiszen Elohim gondoskodik személyesen a mi holnapunkról. Aki pedig még mindig fél, annak nincsenek teljességében odaszánva a dolgai, életének bizonyos területei, konkrétan az anyagiakhoz való viszonya. Ilyenkor az a gond, hogy még mindig nem tudjuk elfogadni feltételek nélkül azt, amit Elohim adni akar és amit még nem látunk. Nehéz az embernek elfogadni, hogy nem tud előre tervezni, nem tud előre bespájzolni, félretenni pénzt, konzervdobozt, terveket, bármit.
Férfiaknál az anyagiak kérdése, párosulva a nőkkel való viszonnyal a legkényesebb kérdések, amivel meg kell küzdenünk.
Ez volt Urunk Yahushua HaMashiah kérése a gazdag ifjú iránt is, vagyonának feladásával. Nem kellett volna tovább gyűjtenie magának és aggódni, hogy mi lesz az összegyűjtött javakkal, megmaradnak-e, lesznek-e még, lesz-e több is stb. Vagyonának szétosztása által a testvéri közösséget éltethette volna, melyben neki is meg lett volna a saját és pontos helye és feladata. Aki mennyei kincseket gyűjt, azaz saját magát engedi Ruach HaKodesh által felépíteni, majd továbbadja az Evangélium hírét és hirdeti másoknak a bűnök bocsánatát, az Újjászületést és a Betöltekezést, annak a földi javak is abban a mértékben adatnak meg, hogy ezt a munkát akadálytalanul tudja végezni. A gazdag ifjúnak fel lett ajánlva, ami nekünk is:
mehetünk tovább Yahushua-val, kevesebb személyes vagyonnal, de óriási és örök családdal, testvérekkel körülvéve, a nélkülözést és a fényűzést egyaránt mellőzve.
Ekkor fogjuk megérteni és látni beteljesedni az ígéretet, mely így hangzik:
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Elohim-nak országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Máté 6:31-34
Ahogy a Szent Föld sem a zsidó nép birtoka, hanem jogos és egyedüli legitim lakosa csupán, a mi házaink és egyéb tárgyi vagyonunk Yahuwah dicsőségét kell, hogy szolgálja, illetve jó, ha hangsúlyozottan Őt nevezzük ki mindenünk felett tulajdonosnak, mert akkor lesz rajtuk áldás és védelem.
A gondviselés működése
De úgy gondolom, hogy ennél sokkal radikálisabb életmódot kellene élnünk az Ő követőiként 2000 év óta. Egy olyan életformát, ami egykor elindult, ahogy olvashatunk róla, sajnos mégis megszűnt és feledésbe merült.
Valóban jó, hogy saját nevünkre be van jegyezve bármi?
Nem ez jelenti a kísértés legnagyobb forrását, melybe legtöbben beleesnek, hogy hívők, mégis terheli és emészti őket szellemben és fizikailag az anyagiasság és a pénz? Van vagyonunk, így, mint a világiaknál, ráérzünk az ízére és mindig több kell, illetve féltjük azt, amink van. Mert az fél a molytól, a rozsdától és a tolvajtól, akinek saját vagyona van. Aki pedig csak kezelője a Király vagyonának, sosem fél attól, hogy bármi gond lesz, mert tudja, hogy bármi is történik vele, az a Király megengedő akaratában van, pontos célja van akkor is, ha nehézségek érnek. A végén pedig még az is áldássá tud fordulni, ami az elején átoknak tűnik, akár kamatostul visszakapunk, vagy még jobbat annál, ami elveszett, megkárosodott.
Továbbá, a mi Királyunk egyben Vőlegényünk is. Ha férfi vagy is, szerepünk vele szemben hasonló ahhoz a nőhöz, aki normálisabb időkben valóban a helyén volt és szívvel-lélekkel boldogan foglalatoskodott a háztartás körül, a kertben és a gyerek nevelésével, amíg a férfi nehezebb munkával megművelte a földet, melyből jól laktak. A férfi teljes ellátást biztosított feleségének és gyerekeinek, így nem kellett félnie attól, hogy valami elromlik és nem tudja pótolni, valami veszély felbukkan és nem tudja megvédeni magát és gyerekeit és főként nem tud mit főzni, mert nincs miből. Nekünk a Messiás-ban élő férfiaknak hasonló a viszonyunk Yahushu-ával. Ő a fej, Ő véd, Ő biztosít, Ő pótol, Ő állít helyre és az Ő esetében még gyógyít is. A gyerekek nevelésével és a kert gondozásával kell foglalkoznunk. Az evangelizálás, majd a tanitványozás és az érett testvérek erősítése a mi feladatunk az Ő testén – a házon belül.
Messiási kibuc
A testvéri közösség tekintetében pedig vannak a modern világban is példák. Az Amish-ok is azok lehetnek. Farizeusságukat leszámítva, a közösség felépítése, az egymáshoz való viszonyuk és a közös munka tekintetében igen sokat tanulhatunk tőlük. De van a Választott Népnél is hasonló minta a közel-múltból és -keletről.
Itt is érdemes a zsidóságnál keresni valami eredetibb mintát,
arról, hogy miként kellene Krisztusban viszonyulnunk a pénzhez, az anyagiakhoz, tárgyakhoz, a munkához és egymáshoz testvérek között. Nem a zsidó üzletemberek és bankárokra gondolok itt, a vallásos közösségekre még kevésbé, hanem azokra az izraeli telepesekre, akik a 70-es évekig gyönyörűen működő közösségi formában éltek a híres kibuc-okban.
Írásommal nem a kommunista/szocialista eszméket akarom keresztyénesíteni, hanem rámutatni, hogy éppen ezek a hamis ideológiák vették át és lopták el tőlünk az eredeti mintákat.
Az első zsidó telepesek is a szocialista és egyéb antropozófia tanok alapján hozták létre és működtették ezeket a közösségeket és nem Elohim kijelentett Szava és akarata, a Tóra szerint. Ezért a kibucok nem is élték túl a 21. századot, mert hamis alapokon álltak. Arra viszont jók, hogy megnyissák a szemünket arra az eredeti mintára, melyeknek legalább árnyékai voltak.
Nem szabad engednünk elrabolni tőlünk a hamis ideológiák által az áldások legfőbb gyökerét, a Messiás Testének eredeti szerkezeti formáját, ahogy olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben. Mert többek között a szocialista és kommunista sátáni rendszereknek a súlyos és káros hagyatéka abban is áll, hogy ellopták, majd hamisították és így bemocskolták
azt a közösségi formát, mely kizárólag Elohim uralma és vezetése által működőképes.
Korábban írtam arról, hogy az ellenség miképpen előzi be Elohim igazságait, működését, próféciáinak beteljesedését azáltal, hogy létrehoz egy hamisítványt, melyet idő előtt, az eredeti megjelenése előtt, bedob, hogy az igaziról elterelje a figyelmet. Lásd: Megtévesztés Eszközei 1 – BEELŐZÉS
A mi messiás szerinti kibucunk, azaz életünk, kapcsolódásunk a testvérekhez, működésünk, szolgálatunk, földi munkánk és lakhelyünk úgy kellene, hogy kinézzen, ahogy a következőekben olvashatjuk:
Most azért, Yahuwah, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Yahushua neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Ruach HaKodesh-sel, és Elohim beszédét bátorsággal szólták. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Yahushua feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. Apostolok Cselededetei 4:29-35
Mi előzte meg ennek a tökéletes közösségi formának a megjelenését?
1 – Yahuwah egyedüli uralmát kijelentették. 2 – Védelmét kértek 3 – Szolgálatra bátorságot, szellemi fegyvereket, jeleket és csodákat kértek. 4 – Egységben voltak, így betöltekeztek Ruach HaKodesh-el
Ekkor kapták meg közösen miként éljenek együtt és kapcsolódjanak egymással.
Amint az Ószövetségi Törvény általánosságban véve az Apostolok Cselekedeteiben leírt Shavuot-i napon teljesedett be Ruach HaKodesh kiáradása által, úgy azon belül a választott nép társadalmi felépítéséről és működéséről szóló törvények szintén az ApCsel-ben valósultak meg a legtökéletesebb formájában, amint olvassuk a 4. fejezet 32-től az 5. fejezet 16-ig.
Világiasan megélt testvéri kapcsolatok
Az Apostolok Cselekedeteiben leírt minta az a működés, melynek ma is jellemeznie kellene az Egyházat.
Mind az Atya, mind a Fiú, mind Ruach HaKodesh/Szent Szellem és annak Szava ma és mindenkor ugyanaz.
Ami pedig ott le van írva, az akkori Egyház összes jellemzőjével együtt, a közösségi élet is, mint a nyelvek fajtái, a prófétálás, a jelek, a csodák és a gyógyulások ma és mindenkor ugyanazoknak kell lenniük és maradniuk.
Emberi erővel nem kivitelezhető, nem is szabad erőltetni.
Kizárólag Ruach HaKodesh vezetése alatt működhet, ahol mindenki egységben csak Elohim-ra hagyatkozik.
Ebben az esetben nem lenne szabad, hogy más-más társadalmi és anyagi szinteken éljenek a testvérek.
Nem kellene, hogy zavarjon, ha feltételezzük gépész, vagy építész mérnök vagyok (hogy a piac egyik legjövedelmezőbb szakmáit hozzam fel példaként), hogy az irodáimat takarító személyek, akik időben, erőben lehet, hogy még többet is, de mindenképp hasonló energiát fektetnek bele munkájukba, azok nélkülözzenek és életük egy örökös küzdelem legyen, miközben az én legfőbb problémám, hogy üzleti partnereimet melyik étterembe hívjam meg, melyik távoli országba repüljek el nyaralni, vagy melyik budai ingatlanba fektessek be, hogy még több hozományhoz jussak.
Mert a munka egy egység, amely összeomlik, ha bármelyik láncszem megszakad vagy megszűnik létezni. Egymástól függünk. A sebész nem tud sikeresen végrehajtani egy műtétet anélkül, hogy mellette lennének asszisztensei/ápolói, és anélkül, hogy a műtőt előzetesen alaposan kifertőtlenítették volna.
Ha eltávolítjuk a mellékszereplő színészeket, a főszereplő egyedül marad a színpadon vagy a filmben. A mű értelmét veszti és bármilyen jó is legyen a megmaradt színész, az előadás nehézzé és emészthetetlenné válik, a nézőtér pedig hamarosan kiürül.
Aki valósággal betöltekezett Szellemben, meg kell értenie, hogy a többlet IQ és lehetőség, tanulási, anyagi helyzet, jó családban való születés téged semmiben nem jogosít fel arra, hogy másik testvéredhez képest ilyen mértékben eltérjen az életviteled. Ez a felfogás világi, törvénytelen, könyörtelen, mélységesen emberi és önző.
Hol látni olyan közösséget (gyülekezetet), ahol nem ezek a farkastörvények vannak általánosságban elfogadva. „Hát ez van”, mondják magukban. „Azért imádkozzunk, hogy legalább a sikeresebb farkasok közé tartozzunk!”
Ez sajnos máig az egyházakban elfogadott szemléletmód.Ismét a világból átörökölt, Elohim Törvényei helyreállítása helyett a „csak Kegyelem és Szeretet”-ről prédikáló közösségek emberi önzés és szeretetlenség megnyilvánulásai ezek. Amikor észre sem vesszük, hogy a számukra igen kényelmes világból örökölt embertelen és emberközpontú gondolkodási formákat egyszerűen beasszimiláljuk a Messiás Testébe. Majd onnan fentről, megtelt zsebeinkből, néha beadjuk a tizedet és az adományt. Jó esetben közvetlenül a rászorulóknak, de általában a gyülekezeti perselybe, hogy lelkiismertünk – ha mesterséges módon is – de tiszta maradjon. És miközben hálát adunk az Úrnak, észre sem vesszük, hogy továbbra is a mammon uralkodik pénzügyeinken.
Így ragaszkodik saját javaihoz a kortárs tanítvány, amelyet saját munkájával szerzett, amelyet saját jóléte érdekében gyakorol, és már fel sem merül benne a kérdés, hogy egyáltalán miben is különbözik világi felebarátjától?
Mindaddig, amíg Krisztus testének modellje a kapitalista amerikai kereszténység mintája marad, és nem az eredeti ApCsel-beli, addig semmiféle ébredésre és megújulásra nem lehet számítani.
Ha a teljes csomagot nem fogadjuk el, akkor nem működik az ajándék többi része sem. A teljes élet átadás alap feltétel, semmit nem tarthatunk meg.
Sajnálatos módon ez az anyagias szemléletmód talán pont azokra a közösségekre a leginkább érvényes, akik a Pünkösdi áldások és működések alapjára jöttek eredetileg létre.
De ha valóban az ApCsel-ben leírtak pünkösdi szellemiségben gondolkodunk, akkor be kell látnunk hogy egy szakmunkásnak nem lenne szabad jobban nélkülöznie, mint egy orvosnak, vagy építészmérnöknek.
Ez utóbbiaknak több jövedelmük lesz, mivel az igazságtalan világból szerzik, de amint a közös élettérbe visszalépnek, akkor a közösbe le kellene mindent tenni az alacsonyabb jövedelműekkel együtt, hogy mindenki a szükségletei szerint kapja vissza.
Így lesz a pénz megszentelve és megáldva!
Továbbá, ha valaki jobb családba született, jobb gyermekkora volt, jobb a genetikai állománya, mert rendezettebb környezetben fogant, ahol nem volt „annyi” bűn, alkoholizmus, stb, nagyobb szűrkeálománnyal jön a világra, előnyösebb fizikai vonásokkal, mely a világban alapjából több ajtót és lehetőséget nyit számára, azt jelentené, hogy Elohim Országának tagjaként mindezeket a kiváltságokat át kellene örökítenie és ott tovább működtetnie? Mindezt Krisztus Testében, újjászületett hívőkként is így gondoljuk?
Több kérdés felmerülhet, amikor igyekszek egy alacsonyabb végzettséggel, képesítéssel rendelkező embernek a jogait védeni a másik táborral szemben:
– A diplomás többet tanult? Igen, mert olyan adottságokkal született, hogy nem okozott gondot számára, sem szellemi, se anyagi síkon. Továbbá, amíg diák volt, addig sem kellett elmennie dolgozni akár már 16 évesen, mint hátrányosabb helyzetű embertársa, hanem 10, akár 15 évvel később állt munkába, mert megtehette. Addig is eltartott diákként magának szerezte a tudást, amíg szegényebb társa már kemény és éveken át tartó fizikai munkát végzett. Sőt ez utóbbi addig is fizette azt az adót, amiből az állam finanszírozta tanulmányait. Mindezt gyakran az egészség és a test számára megterhelőbb munkakörben, mint amilyenben valaha kerül az, akinek diploma van a kezébe.
A világ is korábban küldi nyugdíjba a melósokat, gyári munkásokat, mint a szellemi és irodai munkát végzőket…
– A magasabb beosztás annyival nagyobb felelősséggel is jár! Ha épp az orvost vesszük példaként, akkor elmondható, hogy ha rendbe lenne hitünk, talán nem is lenne rájuk szükség, legalábbis nem ebben a mértékben. A mérnök, jogász, közgazdász pedig inkább valamiféle Bábel tornya-szerűen növekvő világot épít szakmáján keresztül, mint a Szellemi Szentélyt, az Egyházat. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet, nem kellenek az ilyen szakmákban dolgozó testvérek, de abban a formában, ahogy az ma történik, bizonyára nem. Továbbá a többlet felelősség, a többlet izgalommal és kihívásokkal is jár, ami épp, hogy a motivációt növeli. A motiváció az egyik fő mozgatórugója annak, hogy valaki jól érezze magát abban, amit csinál. Amikor az ember motivált, akkor máris megkapta azt a legmagasabb jutalmat, amire emberi lélek vágyhat munkája által.
Nincs annál fájdalmasabb érzés, mint amikor a motiváció elapad és nincsenek célok. Minél „magasabb”, vagy „fontosabb” beosztásban van az ember, annál inkább csökken az esélye, hogy ez megtörténjen.
Viszont nem létezik alacsonyabb szintű munka.
Minden szakma fontos és nemes, ha jól végzik és mindegyiket lehet motiválva jó lelkiismerettel végezni. Takarítás nélkül egy ügyvédi iroda sem menne sokra, csakúgy, mint egy sebész, vagy közgazdász.
Az, hogy kit, hogyan és miért becsül meg a világ, az legyen a világ dolga. Ahhoz nekünk semmi közünk nincsen.
Elohim nem azt nézi, hogy milyen diploma és tanulmány van az emberzsebében, hanem milyen szívvel és mennyi energiabefektetéssel végzi a munkáját.
Elohim a verejték mennyiségét nézi, az elvégzett munkát és az ahhoz való hozzáállást, hálaadást, lelkesedést, ki mennyire az Ő dicsőségére végezte, mint aki Neki dolgozik elsősorban. Továbbá a világi felettesek iránt tanúsított alázatot és tiszteletet.
Ha ugyanannak a Testnek lennénk teljességgel a tagjai, akkor 1Korintus 12 példázata alapján fel lehetne tenni a kérdést, hogy egyik tag miként erősödött, vagy nőhetett meg aránytalanul nagyobbra más részeihez képest.
Nem ugyanabból a gyomorból kellene táplálkoznunk, amely közös?
Ha pedig ma egy közösségen belül megvannak ezek az arcátlan különbségek, akkor több és más gyomrok táplálnak bennünket, akkor nem egy test vagyunk. A Messiás Teste pedig nem nézhet ki úgy, mint akinek tagjait Arnold Schwarzenegger és Mahatma Gandhi-ból tákolták volna össze.
Nehéz sors, mint lustaság következménye
Vannak olyanok, akik szerény sorsukat saját mulasztási bűnüknek köszönhetik. Megtehették volna, hogy tanuljanak, képezzék magukat, mégsem tették. De a Messiás Testébe bekerülve, az is, aki saját bűne miatt jutott balsorsra, mert nem használta ki talentumait, amikor világi és/vagy fiatal volt, egyszer újjászületik és ezt a sötét múltat rendezi, bocsánatot nyer rá, senki nem tehet neki szemrehányást, hogy miért van ilyen szorult helyzetben. Innentől fogva az a kérdés, hogy újjászületett emberként, új emberként, mennyire felel meg annak az új életnek, amit kapott.
Aki továbbra is lusta és parazita módon élősködni igyekszik, azt ki kell zárni a közösségből,
mindaddig, amíg ez a szellemi lepra meg nem szűnik. Ismét Ószövetségi parancsolatok adnak választ arra, miként működhet jól a Messiás Teste, ki számít jövevények, vagy idegennek-zsellérnek-napszámosnak és nem szabad összekeverni ezeknek az embereknek a jogait és státuszát.
Az Ószövetségben olvasható Izrael Népének működésére vonatkozó rendeletek Ruach HaKodesh általi beteljesedését kell kérnünk az Atyától!
Ez nem Kommunizmus vagy bármiféle más utópia, hanem Elohim Országa, mely bennünk van, így köztünk is. Ez Ígéret, és kötelességünk azért imádkozni, hogy ez az eredeti Egyházi rend helyreálljon.
Ha pedig a Messiás uralkodik felettünk és közösségeink felett, akkor Törvénye is köztünk él. Így az élősködni kívánó nem kívánatos személyektől is megóv majd bennünket, csakúgy, mint a hazugoktól, ahogy a történetben tovább olvassuk a csaló Anániás és Szafira felesége esetén.
Takarító és gépészmérnök azonos fizetésen?
Ahogy kifejtettük, a világ az, aki úgy gondolja, hogy minél több szakmája, diplomája, nyelvtudása van valakinek, annál többet ér. Ezek az embert, ha nem is sokszorosítja meg, vagy teszi értékesebbé, egóját mindenképp növelni szokta. Elohim viszont azt nézi, hogy hány izzadtságcsepp, vagy akár könnycsepp közepette végzi valaki a munkáját.
Az pedig, aki jobb családban, jobb környéken, jobb fizikai-lelki adottságokkal, magasabb IQ-val jött a világra, attól többet kérnek is majd számon a végén.
Nem azért kapott többet az ember, hogy magát építse általa és végig nézze, hogy testvére keményebb munkával épp, hogy az éhhalált el tudja kerülni fizetéséből.
Több a felelőssége egy vezetőnek, mérnöknek, vagy orvosnak? Örüljön neki, hogy több felelősséget, érdekesebb, több élvezettel végezhető izgalmas munkát kapott. Ez már önmagában egy többlet fizetség, vagy jutalom lelki szinten. Magasabban van a ranglétrán, kevésbé van kiszolgáltatva az esetleges kisfőnököknek. Miért kellene még ennek ráadásképpen a 10-20, vagy még ennél is többszörösét is megkapnia annak, aki nem dolgozik többet, csak más minőségben és felelősségteljességben?
Hangsúlyozom, hogy itt Krisztus Testén belüli működésről szólok, nem a világi rendszert akarom megváltoztatni, hanem rámutatni, hogy egy ilyen áldott, a világgal párhuzamos társadalomban élhetne és kellene élnie a Messiás Testének az eredeti ígéret szerint.
Természetesen egy mérnöknek vagy orvosnak más és költségesebb eszközökre van szüksége munkavégzéséhez. Mindenki megkapná a közösből azt, amire szüksége van szerepe betöltéséhez. De ami saját zsebpénz, ami saját eledel, az nem térhet el ilyen jelentős mértékben testvér és testvér között, ahogy ezt ma látjuk.
Amit az igazságtalan mammonból megszerzel és Elohim Országában megszentelődik, az igazságosan kerül szétosztásra Elohim akarata szerint.
Mindenki megkapja azt amire szüksége van. Itt is megnyilvánulhat egy bizonyos és mérsékelt módon az, hogy valaki többet kap esetenként, hiszen többre van szüksége ahhoz, hogy gyakorolja hivatását. Mert más jellegű munkája van. Természetesen egy orvos többet fog kivenni a közös kasszából, hiszen több és drágább eszközökre van szüksége, hogy működhessen. Egy mérnök hasonlóképpen. Minél összetettebb egy munka, annál komolyabb eszközöket igényel. Drágább és jobban működő számítástechnikai eszközök kellenek egy építésznek, mint egy autószerelőnek, aki nem a munkájához, hanem szabadidejében veszi inkább hasznát ezeknek, így kevesebbel be kell érnie. Aki többet utazik munkája során, nagyobb teljesítményű autót fog tudni venni, stb.
Nem egy elvakult merev bolsevik rendszerről beszélünk itt, hanem
Elohim Szellemének működése által egy szószerint valóra vált állomvilágról,
ahol a Mindenható igazsága számunkra szinte elképzelhetetlen és tökéletes módon működne.
Egy ehhez hasonló rendszer van kialakulóban most a világban: ennek a tökéletes és eredeti mintának a hamisítványa, melyet az antikrisztus épít ki jelen korunkban. Egy olyan végső világrend, ahol a vezető elit visszaveszi a nyugati világtól azt a féktelenül fényűző és pazarló életvitelt, ami a második világháború óta kialakult a nyugati társadalmakban, később nálunk középeurópában is. A covid előtti korszak, valóban fenntarthatatlan és káros rendszer volt, főként a világ annak a részére, akiktől elvonják a közös forrásokat. Csakhogy az a szellemiség, mely felelős volt ennek a káosznak a kiépítésén, most megmentőként érkezik, hogy rendet rakjon a maga módján és továbbra is saját hasznára. A cél, az emberiség leuralása egy magasabb fokozaton.
Ez az idők végi világrendszer lesz az, amelybe mi, Yahushua tanítványai már nem fogunk beleférni. Kénytelenek leszünk visszatérni ahhoz az a társadalmi és életformához, melyet a jelen írásban tárgyalunk. Amikor sem adni, se venni nem fog tudni az, aki nem veszi fel a fenevad bélyegét, akkor diplomáinkkal kibélelhetjük majd ruháinkat, hogy annál kevésbé fázzunk. Az elragadtatás sajnos úgy tűnik, hogy valóban nem a nagy megpróbáltatás előtt történik meg, ahogy sokan hirdetik, és bárha igazuk lenne. Hanem 3,5 fél évet ki kell majd birnia valahogy a Messiás Testének. Ha nem ezt a mintát követjük és állítjuk helyre, akkor csak fokozódnak majd próbáink.
Antikrisztusi részigazság / Krisztusi teljesség
A címben szereplő mondat nem csupán lopott, hanem szokásához híven az ellenség vagy hiányosan, vagy kibővítve idézi az Örökkévaló kijelentéseit, szavait, ígéreteit, mindent, ami eredeti. Mert a: „Nem lesz semmid és boldog leszel” mondatból hiányzik:
de mégis mindened meglesz!
Amikor az antikrsztus felkínálja pecsétjét, mely által az emberek tudása, lelki-fizikai állapota jelentősen javulhat, külső és emberi beavatkozás által, akkor valóban eléri az emberiség azt a látszólagos földi boldogságot, mely után mindannyian sóvárognak. Amit itt a földön el lehet érni, tudás, tudomány és technológia által, az meglesz. Tökéletes tudás és egészség, internettel, egészségügyi szervezetekkel és központtal való összekapcsolódása által, a modern-ember, a transzhumán számára szinte elképzelhetetlen ajtók és lehetőségek nyílnak meg.
Amit ma az agyunkkal boldogság forrásainak nevezünk, azt holnap meg is kapjuk. Nem lesz magántulajdonod, így nem kell aggódnod, hogy mi lesz, ha elveszíted, hiszen a központi hatalom kiutal számodra minden olyan eszközt, amire szükséged lesz, hogy folytasd ezt a hiábavaló élősködő életformát, amely alakulóban van néhány évtizede. Mint a szocializmusban, amikor az emberek önkormányzati lakásokban éltek és szinte ingyen kapták a közszolgáltatásokat (az akkori fizetések sokkal kisebb részét tették ki azok a számlák, mint a maiak). A munka is egészen másként néz majd ki, sokak nem is dolgoznak, hanem a robotok végzik el helyettük a munkát, mint a római birodalom utolsó évtizedeiben, amikor a kiváltságos szórakozó polgárok helyett rabszolgák dolgoztak. Nemsokára, mint akkor mindenki megkapja az emberi és alanyi jogon járó univerzális fizetést.
Csak egy probléma lesz ezzel, tudatosan igent kell mondanod egy olyan fejedelemségnek, aki nyíltan és már menthetetlenül a lelkedet, pontosabban a szellemedet fogja elkérni cserébe. Ekkor tudni fogod, ha még hiszel egyáltalán a halál utáni Életben, hogy a Bibliában leírt és felkínált Üdvösséget, Örök Életet és Elohim Országának állampolgárságát többé nem kaphatod meg. Mégis sokan igent fognak mondani, mert annyira vonzó lesz számukra a földi paradicsomi állapot, ahol se betegség, se butaság, se háború, se baleset vagy bármilyen egyéb kellemetlenség nem lesz többé, vagy legalábbis azt hazudják majd, hogy sokan nem fognak tudni ellenállni. A hamis Messiás hamis ígéreteket és törvényt fog majd érvényesíteni, pontosabban az eredetiekhez igen hasonlókat.
Elhiteti veled, hogy az örök élet és boldogság, béke-biztonság itt a földön valósul majd meg. Ki állhat majd ennek ellent?
Mi akik pedig ellenállunk, számunkra szükségszerű, hogy a fentebb leírt ApCsel-beli Egyház szerkezet helyreálljon, mert ha nem, akkor súlyos testi-lelki helyzetbe kerülünk. Épp az üldöztetések megkezdése fogja a Messiás Testét arra kényszeríteni, hogy elfogadja ezt az igazságot. Sajnos úgy látom, hogy magától nem fog menni. Amíg el nem kezdünk kikerülni az utcára, mint hajléktalanok, amíg le nem kezdünk éhezni és fázni, addig nem fogjuk összeszedni magunkat.
Jobb lenne már most és igen sürgősen elkezdeni a szervezést, mert az utolsó felvonás már elkezdődött, mivel az antikrisztus felkenetése királlyá heteken belül megtörténik.
És most, hogy visszavegyünk egy másik fogalmat, amelyet elloptak tőlünk és amely nem a világ proletárjainak szól, hanem Yahushua követőinek: „Egyesüljünk”: Térjünk vissza együtt Shavuot-hoz/Pünkösd-höz, hogy Ruach HaKodesh ismét betölthessen bennünket egységben. Úgy, hogy a tizedünket, vagyis minden javunkat, méltányos módon újra szétossza közöttünk.
Elohim Országa már itt és köztünk van és már itt és most meg kellene élnünk.
A karácsonyt leleplező írásom folytatásaként mégis fontossá vált számomra azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mikor született e-világra a világ Megváltója, Yahushua HaMashiah. Biblikus, így zsidó szokás sosem alakult ki a születésnapok megünneplésére, de ha már ez ennyire fontos a nem zsidók számára, akkor érdemes végiggondolni az alábbi törvényszerűségeket. Továbbá Yahushua születésének a történeteiből végül elég nyilvánvalóan kiderül, hogy mely időszakról van szó.
Szukkoth elmélete
Többen, akik elvetik már a december végi elméletet, eljutnak odáig, hogy a sátoros ünnepet tartják esélyesnek, mint Yahushua születésének az idejét. Magam is éveken keresztül ezt az időpontot tartottam a legvalószínűbbnek. A legtöbben azzal érvelnek, hogy János 1:14-ben olvashatjuk a következőket: …az Ige testté lett és LAKOZÉK közöttünk… A lakozék szó eredetileg azt jelenti, hogy „sátorozott” közöttünk, azaz a Szent Sátor eljött közénk és köztünk volt.
Azonban ismervén az embereket és azon belül a rómaiakat, egy népszámlálás megrendezéséhez, amikor mindenkinek vissza kell zarándokolni szülő falujába, bejelentett lakcíméhez, sokkal alkalmasabb egy olyan időpont, amikor az időjárás megkönnyíti az emberek utazását. Teljesen logikátlan és bölcstelen lett volna emberek tömegeit útra kényszeríteni egy olyan sátoros ünnep idején, amikor a hideg és egyéb időjárási viszontagságok már megjelennek, ráadásul a nagy betakarítások befejeztével, amikor a főként még földművelődésből élő emberek a legkimerültebbek voltak.
Yahuwah Ünnepei: az Üdvtörténet stációi
Yahushua születése, csakúgy, mint az Üdvtörténet eddig ismert összes beteljesedése, mind és kizárólag eredeti biblikus „zsidó” ünnepekkor teljesedtek be. Erről bővebben az Ünnepek a Messiásban.
A KeresztáldozatPesszach-kor, a Feltámadás az Első Zsengék ünnepekor, a Ruach HaKodesh kitöltetéseShavuot-kor. Most a Shavuot és a Yom HaTruá közötti időszakban áll az emberiség 2000 éve. A következő beteljesedés az Elragadtatás lesz, amikor felharsan a sófár hangja a próféciák szerint az ünnep két napjának valamelyikén, így sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk. Majd Yom Kippur-kor Izrael felismeri Yahushua-ban a Messiást és siratják, mint első szülött fiút.
Szukkoth a végső Betakarítás ünnepe, amikor a Messiás visszajön és begyűjti a népeket, melyek nem vették fel a fenevad bélyegét. Szukkoth több napos időtartama jelképezi a 1000 éves birodalom korát. Ennek az 1000 éves korszaknak a végén pedig, az új ég és új föld, egy új Niszán új elsején történik majd.
Szukkoth teljesedik be utoljára. Yahushua, Elohim Báránya földre jövetele nem történhetett ekkor, hanem mindennek a kezdetén, amikor az új teremtés kezdődik.
Az Év első napja
A zsidó hagyománnyal ellentétben, mely a Yom HaTruát nevezi az év főjének (Rosh HaShana), a fizika és a természet törvényszerűségei egészen más időpontról tesznek tanúbizonyságot, azzal kapcsolatban, hogy mit kellene az év elejének tekinteni. Ha már Elohim szava nem elegendő az emberek számára, miszerint az év első havát és első napját a rég meghatározott dátumra tegyék, mégsem ezt tartja számon a világ egyik népe sem, sem Zsidó sem Görög. Még a természet és földanya imádók számára sem tűnik fel, hogy esetleg a tavasz (kora nyár) lenne a teremtett világ kezdete, hiszen az élet akkor sarjad. A világ teremtése csak tavasszal történhetett, amikor az Élet megindult.
Az Élet mindig Tavasszal veszi kezdetét, majd a Nyáron és Őszön keresztül végül elmúlik a Tél beálltával.
Azok számára pedig, akiknek elegendő Elohim Szava, a 2Mózes 12:1-2 alapján ismét kijelentjük, hogy az új év, így a teremtés első napja:
Niszan 1.
Szólott vala pedig Yahuwah Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt…2Mózes 12:1-2
Niszan 1, mely a polgári naptár szerint évenként március vége – április elejével szokott megegyezni, nem számít ünnepnapnak. Így Yossef (József) és Myriam (Mária) bárhol tartózkodhattak, ahol akartak, nem szegték meg a törvényt, ha épp nem Jeruzsálembe mentek fel, ahogy a többi zsidó férfi.
Minden Yahushua által és ő-érte teremtetett. Mikor is születhetett volna, ha nem ezen a napon. Amikor az Élet megújul.
Mellesleg Yahushua születése nem csupán az Év és Niszán hó első napján történt, hanem a hétnek első napján is, csakúgy, mint a feltámadása. Mivel a teremtés első napja is Niszan hó 1, a hét első napja volt. Ez a tény azonban nem írja felül a Shabbat törvényét: Szombat / Vasárnap
Érdemes megjegyezni, hogy az Ókori népek többsége, köztük a Görögök és a Rómaiak is, eredetileg az év kezdetét a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére tették, ami március 20-21 körül van. Ezt jelzik máig használt egyes hónapok nevei, mint a szeptember, október, november, december, melyek sorra a hetes, nyolcas, kilences és tízes görög és latin számnevek deriváltjai. Később került be a Július és Augusztus, mely kitolta két hónappal az eredeti megjelenésüket.
A pogány asztrológiai ciklus is a Kos csillagképpel kezdődik március végén, mely szimbóluma a megújulásnak és a termékenységnek. A törvény szerinti egy éves hím áldozati bárány is ekkorra már inkább egy fiatal kos-nak számított, semmint báránynak, ami megegyezik Izsák behelyettesítő áldozati állatával is a Mória hegyen.
Áldozati bárányok születési helye és ideje Júdeában
Szokatlan történet az is, hogy este, késő este, akár éjjel kint tartózkodtak a juhászok jószágaikkal. A pásztorok csak akkor mennek ki nyájaikkal éjszaka a mezőkre, amikor ellés ideje van.
Elleni a juhok pedig főként tavasszal szoktak.
További érdekesség, hogy a peszachi áldozati bárányok, melyek kimondottan a Jeruzsálemi Szentélyben voltak feláldozva, Betlehem térségéből származtak. Dávid király származási helyéről hozták szimbolikusan az áldozati bárányokat a Szentélyhez.
Az Üdvtörténetben megjelenő helyi pásztorok épp ezeknek a bárányoknak voltak a nevelőik. Elohim azért nyilatkoztatja ki ezeknek a Pásztoroknak a Bárány Megszületésének hírét, mert már eleve a Peszachi áldozati bárányok születését várták folyamatosan és minden évben. Ez volt a szakmájuk: Ezek a pásztorok a messiásvárás előretolt őrsége volt.
Továbbá, a törvény szerint a peszachi báránynak egy évesnek kellett lennie. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy
minden Peszachi áldozati bárány, az egy évvel korábbi Peszach idején kellett, hogy szülessen.
Yahushua földi élete nem egy évig, hanem annál sokkal több ideig tartott. De mint Tökéletes Áldozati Bárány, Neki is tökéletesen az egy évvel korábban született előképei idején kellett születnie, azaz egy peszach-i időszakban.
Továbbá, Niszán 10-én kellett elkülöníteni és saját házaikba bevinni az áldozati bárányt, néhány nappal feláldozásuk előtt. Ez történt Virágvasárnapkor: Yahuwah saját Fiát, a Bárányt beviszi saját házába, Jeruzsálembe, szamárháton, Királyként ünnepelve.
Bevégzett Ünnepi ciklus
Yahushua az Alfa és az Omega, pontosabban az א (alef) és a ת (tet) héber eredeti ábécé szerint. Ő érte, Ő általa és Ő benne teremtetett minden.
Yahuwah által elrendelt Ünnepek mind Őrá mutatnak és Ő teljesíti be azokat.
Elohim Báránya a világ Teremtésének első napján jelent meg fizikailag a látható világban, hogy egy következő Peszachi ünnepkor beteljesítse a végleges Bárány Áldozatot. Születésétől fogva magába foglalja az összes ünnepet, mely egy új ciklus kezdetén, annak első ünnepekor kezdődött születésével, majd később halálával folytatódik.
A látható világban az Üdvtörténet még folyamatban van. Szellemi értelemben azonban, ott a ciklus bezárult és Beteljesedett.
Pünkösd után, Szent Szellemmel betöltekezve az aratás idejét éljük és várjuk az elragadtatást Yom HaTruá első, vagy második napján és annak is valamely órájában, az évet pontosan nem tudni. Addig is feladatunk gyűjteni a lelkeket, illetve a már begyűjtötteket tovább tanítani és erősíteni, hogy mindvégig kitartsanak, megmaradjanak.
Idők csúsztatása
Zárójelként jelezném, ahogy más írásaimban is tettem, hogy történeti leírások utalnak arra, hogy az idők további megváltoztatására kényszerítette egyrészt az akkori pápa Hillel HaNasszi-t, zsidó szellemi vezetőt, aki a középkor elején élt, illetve maga a zsidóság, saját szemszögből is észszerűnek tarthatta azt, hogy az ünnepi ciklust az új lakhelyeink időjárásához igazítsa. Hiszen a mezőgazdasági ciklus, Európában szeptember végén, október elején fejeződik be. A termékeny félholdnak nevezett közel keleti tájakon viszont, a tovább tartó melegebb időnek köszönhetően, a betakarítások egészen december közepéig is eltartanak a mai időkben is. Így, a száműzetés előtti időszakban Szukkóth ünnepe feltehetően inkább ez idő tájt került megrendezésre, azaz amikor ma a zsidóság, az azóta hozzáadott Hanukkah ünnepét tartja.
Josephus Flavius feljegyzései alapján tudható, hogy az időszámítás két-három hónnappal, illetve 210 évvel hátra tolódott. Így valójában nem 5784-et írunk a zsidó naptár szerint, hanem kb. 5994-et, ahogy azt az idők jelei is igazolják egyre egyértelműbben. Ami azt jelenti, hogy Yahushua ezer éves birodalmának, a világtörténelem 7. évezredének a küszöbén állunk.
Ahogy minden szétdobáló munka, ez a tényező is igen megbonyolítja a helyzetünket. Hiszen az égi jelek, a különböző profetikus jelenségek, vérholdak, Izrael ellen indított háborúk és történelmi események beteljesedései, mind a jelenlegi és ma hivatalosan elfogadott naptár szerinti ünnepekre esnek. Talán erőltetettnek tűnik majd, és mivel magam sem tudhatom, hogy mennyire lett megváltoztatva a naptár, vagy hogy egyáltalán meg lett e, de egyre több jel utal rá, igen. Mégis úgy tűnik, hogy Elohim, mivel az égitesteket jelként adta az emberiségnek, alkalmazkodik az emberiség megtévesztett állapotához és gondoskodik róla, hogy jelei, akkor tűnjenek fel az égen, amikor az emberek azt észre veszik, illetve visszaigazolásként várják azokat. Akkor is, ha két, vagy három hónappal később lenne az adott ünnep, vagy esemény ideje Elohim órája szerint, akkor is előre hozza és a megmásított időszámításhoz igazodik, hiszen az égitest és annak állása van az emberért és nem fordítva. Így az elsődleges szempont, hogy az üzenetek és jelzések eljussanak a címzettekhez. Ha a címzett két házzal odébb költözik, akkor annyival nagyobb, vagy kisebb házszámot írunk rá a képeslapra, mivel célunk, hogy hozzátartozóink olvassák el és nem idegenek.
A jelen írás szempontjából annyiban kell kicsit módosítanom az üzenetet, hogy lényegében nem is tavasz elején van az eredeti Niszán elseje, hanem annak végén, a mi mai Júniusunk végén (azaz a tanév végén).
És ez természetes: Hiszen Elohim nem magvakat, bimbókat, kisded állatokat és palánta növényeket teremtett, hanem kész „termékeket”! Ahogy Ádám is felnőtt emberként jött létre. Elohimnál az élet azonnali tökéletességgel és érettséggel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a tavasz, nem más, mint az az időszak, amikor a tél halál állapotából, elkezd újjáéledni minden. A tavasz még nem az élet eredeti kezdetének az ideje, azaz, nem tavasszal állt elő minden hat nap alatt a teremtéskor. A tavasz téli halálos ciklikus állapotából való feléledés és helyreállásnak a kezdete, mely arra az állapothoz vezet vissza, ami a teremtésnél előállt és mely nyár elején csúcsosodik ki.
Mert, amikor elhangzik a mondat: Legyen Világosság, az élet a nyári pompájában jelent meg a hat napos teremtési ciklus alatt.
Niszán elseje, a Világ Világosságnak napja, amikor a bukott sötétségbe és káoszba borult világba behozta Elohim saját magát, Messiásként, Fiúként, a Világ Világosságként. Nyilvánvalóan a mai időszámításaink szerint ez kizárólag annak az időpontnak felelhet meg, amikor a nap világossága a leghosszabban tart. Ez a bizonyos nap, amit a pogány világ nyári napéjegyenlőségnek nevez, a korábban tárgyalt karácsony és egyéb bacchanáliáknak az ellenpólusa.Ez utóbbi a sötétség csúcspontja, a másik pedig a Világosságé.
Erre mit csinál Sátán? Fogja a Világ Világosságának földre születésének az eseményét és átrakatja a saját lényegét legjobban tükröző legsötétebb napjára, és csinál egy Karácsonyt!
Továbbá jelzem a csillagászati informatikai programok használóinak, hogy természetesen abban sem lehet 100%-an megbízni. Csak gondolj bele, melyik az a szellemiség, aki ma a virtuális világot építi és terjeszti? Ugyanaz, mely a középkorban és a római egyház megalapítása idején az időket és a törvényt megváltoztatta. Ez a hamisítás egy hosszútávú terv, melyet az antikrisztusi szellem saját maga, a világ végén testben való eljövetelére készít elő, azért, hogy sokan ne ismerjék fel őt az adott időben. Továbbá: Mely szervezet felelős és felügyelője szinte mindennek, ami a csillagászattal és annak vizsgálatával kapcsolatos és főként annak a programnak, amivel sok keresztény a csillagok álláspontját vizsgálja? A NASA természetesen! Vagy mondhattam volna Walt Disney is, egy kaptafa – az első a második leányvállalata. Néhány matematikailag jól beállított logaritmussal pedig bármilyen módosítást el lehet rendelni, az adott égitestek állását illetően, amelyeket amúgy sem lehet szabad szemmel látni, hogy ennek az antikrisztusi szellemnek a terve alapján ott jelenjen meg, ahol szeretné.
Ünnepeljünk akkor?
Igen, lehet, szabad, sőt kell is. Bár hangsúlyozzuk, hogy külön ünnepelni születésnapként igen veszélyes és hiányos, hiszen megnyitunk egy ciklust, mely azóta továbbment. Ha csak az egyik szegmensére emlékezünk, akkor elvágjuk magunkat a teljességtől.
Az Ige azért nem említi a Megváltó születésnapját, mert nem akarja, hogy az emberiség a kis Jézusnál ragadjon le. Ez a szándék mind máig szemmel láthatóan sajnos nem igen teljesedett be.
A történetben azonban a jelek mégis egyértelműek, csak a tavasz – kora nyár jöhet szóba és akinek van szeme, füle, gyökerekről való ismerete, az tudja. Amiért nincs mégsem egyértelműen kimondva, hogy Yeshua mikor született pontosan, az az előbb leírt okok miatt van. Elohim megengedő akarata és egyben próbája: vajon az emberiség beleesik-e a kísértésbe, hogy külön nagy ünnepet faragjon ebből az eseményből, akár azért is, hogy a korábbi istenei tiszteletére megrendezett bálványünnepet átörökítse a hagyomány, így a régi megőrzése végett. A karácsony története egy ilyen próba, melyben máig a legtöbben továbbra is megbotlanak.
Minden Peszach-kor meg lehet ünnepelni Elohim Bárányának a születését de csak úgy tegyük, ha mellette még megemlékezünk egész életének szolgálatára,
a keresztáldozatra, majd a feltámadásra, a mennybemenetelre és a Ruach HaKodesh kitöltetésére.
De bármilyen ünneplést előzzön mindig meg az életünk átadása, a megtérés és újjászületés, a tűzkeresztség – Ruach HaKodesh-el való betöltekezés, mert akkor az összes ünnep folyamatosan él és aktív lesz szívünkben, testünkben, mivel ekkor válunk magunk is a Messiás Szellemének templomaivá, ahol az ünnepek örökkévalóvá válnak.
Az Egyház rómaizálásának, vagy hellenizálásának egyik nagy cselszövése történt itt is, ahogy korábban írtuk a hamis karácsonnyal kapcsolatban. Most kicsit mélyebbre ásva azt is láthatjuk, hogy egy eredeti zsidó napot, dátumot, ünnepet felülírnak.
Mert valóban Újévkor született a Megváltó. Csakhogy nem a római naptár szerinti újévkor, nem is a judaista szerintin, hanem az eredeti bibliai új év napján: Ugyanakkor és ugyanúgy, mint mikor Elohim felszólalt és azt mondta a teremtés legelső hónapjának az legelső napján: Legyen Világosság. Ez a Világ Világossága, akkor a teremtésnél is, majd később Betlehemben is az évciklus ennek a pontján lett behozva a mi világunkba.